Elfeledve • Befejezett

4.

(Alkottam!)

Lana Clark
°•°•°•°•°•°•°•

Hirtelen felriadtam, de arra nem számítottam hogy valaki átkarol és így jól lelöktem az ágyról.

- Mi a..? - fordulok körbe.
- A fejem. - hallok nyöszörgést az ágy mellől - Mi történt?
- Furát álmodtam. - fogom meg a fejem és gondolok vissza az álomomra.
- Mit? - tápászkodott fel és ült vissza az ágyra Lando.
- Egy autóban ülők, de nem akármilyenbe. Sokkal gyorsabb, mint egy F2-es. Hirtelen megúszott alattam, és... - csuklott el a hangom, majd tört ki belőlem a sírás.
- Héj, gyere ide. - font ölelésébe Lando, én meg beitattam a pólóját a könnyeimmel - Minden rendben lesz. - csuklott el a hangja és amikor fel néztem, Lando könnyes tekintetével néztem szembe.

Amikor kisírtuk magunkat, leindultunk a konyhába. Még én a rántottát csináltam, Lando elővett a hűtőből tejet és csinált nekem tejes kávét, magának meg... Hát töltött magának ki tejet. Leültünk az asztalhoz és elfogyasztjuk a reggelit. Nem szólunk egymáshoz, ezért kínos csend alakul ki.

Lando Norris
°•°•°•°•°•°•°•°•°

Amikor Lana, azt mondta álmodott a balesetről, én teljesen összetörtem. Pont a legrosszabb emlékét kapja vissza, és ebben az a rossz, hogy még őt is megviseli. Képzelhetitek mi van velem. Itt ülünk és reggelizünk. Mindketten a gondolataink a merülve nézünk lefelé. A távolban felcsendül a Why don't we: Fallin' - n. Lana kedvenc dala.

📞
- Igen? - szól bele a telefonba - Még ma? - rancolja a homlokát - Rendben, akkor egy óra múlva. Viszlát.
📞

- Ki volt az? - fordulok felé, amikor lerakja az asztalra a telefont.
- Frederik Vasseur. - mondta ki a Alfa Romeo csapatfőnöke nevét és én rögtön tudtam mit szeretett volna.

'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'

Íme a következő rész!
Szerintetek mit akar Frederik? Válaszotokat írjatok meg kommentben.
Puszi😘