Elfeledve • Befejezett

17.

Lando Norris
•°•°•°•°•°•°•°•°•

A hatodik ébresztőmre keltem. Nem aludtam nagyon sokat és amikor belenéztem a tükörbe, megilyedtem magamtól. Egész este virasztottam Lana mellett. Háromszor riadt fel azért mert rosszat álmodott. Megilyesztett és az még rosszabb volt hogy nem mondta el mit.
Kikászalodtam az ágyamból, majd felöltöztem és indultam ki a szobámból.

- Hú, de szarul festtel. - lépett mellém George.
- Kösz. Igazán kedves vagy. - húztam el a számat.
- Én csak az igazat mondom. - veregetett vállba.
- Miért állnak a pilóták Lana ajtaja előtt?
- Meg akarták tőle kérdezni, hogy ki van azon a bizonyos képen, de nem nyit ajtót. Így lementem és szerváltam egy kulcsot. - mutatta fel.
- És mi van ha még alszik? - vázoltam fel a több, mint valószínű valóságot.
- Akkor felkeltjük. - rántott vállát - Meghoztam. - tört magának utat és kinyitotta az ajtót. Amint sejtettem Lana még aludt.
- Lanával meg mi történt? - lépett mellé Alex - Lázas. - vette le a kezét a homlokáról. Faszom, akkor nem ment le neki.
- Lando. - fordult felém a csapattársam - Nézd meg mi van rajta. - mutatott a takaróra. Azonban én tudtam mi van rajta.... És mi nincs.
- Öhm.... Miért is fontos az? - ültem le mellé és tettem vissza a homlokára a borogatást, ami leesett neki.
- Nem tudom. De lehet mindjárt felkel, mert nagyon mocorog. - a mellettem fekvő lányra kaptam a tekintettem és ismét leszűrtem, hogy álmod. És nem valami boldogat.
- Lando.... - suttogta.
- Te, ő most rólad álmodik? - ráncolta a homlokát Max.
- Lana. - simítottam végig a lány arcán, aki pár pillanat múlva ki is nyitotta azt.
- Álom volt? - nézett a szemembe.
- Mint a másik három is. - öleltem magamhoz.
- Most tudnunk kéne mi folyik? - pillantott körbe... Lance.
- Egyáltalán te miért vagy itt? - pillantott felé... Lewis. Mi a szar? Pilóta találkozó vagy mi?
- Ezt kérdezhetném tőled is. - sértődött meg.
- Lan ők így...? - pillantott a pilóták felé, miközben maga mellé húzott majd hozzám bújt. Tudtam, hogy lebukunk így, de nem húzódtam el tőle, mert szüksége volt rám.
- Na ácsi. Mi van? - akadt ki Max.
- Fázom. - suttogta Lana. Mégjobban magamhoz húztam és adtam egy puszit a homlokára, ami tűz forró volt.
- Így nem versenyezhetsz. - ült le mellé Charles.
- DE MOST MI VAN?! - akadékoskodott a holland.
- Állj már le. - szólt rá Carlos.
- De én jól vagyok. És versenyzek. - bújt ki az ölelésemből Lana és állt fel. Vagy is próbált mert röktön megszédült és vissza esett az ágyra.
- Kicsim lázad van, így nem versenyezhetsz? - húztam ismét magamhoz, de most nem tolt el magától hanem szorosan hozzám bújt és a nyak hajlatomba tette a fejét.
- Na jó valaki mondja már el mi történt kettőjük között, mert nekem homály minden. - ült le a földre(?) Kimi(?) egy doboz fagyival(?).
- Srácok Lana visszakapta az emlékeit. - mondtam és öleltem szorosabban a lányt, mivel kirázta a hideg.
- MI VAN? - mondta egyszerre mindenki.

Elmagyaráztunk mindent a többi pilótának. Most itt ülünk az ölemben Lanával és megoldást próbálunk találni.

- Én biztos versenyzek ma. És nem vitatkozok. - pillantott fel rám a lány.
- De...
- Nem Lan. Versenyzek.
- Az ő döntése Lando. - szólt Alex.

°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°

Instagram: Lara.Angi_Wattpad