Elfeledve • Befejezett

13.

Lando Norris
•°•°•°•°•°•°•°•°•°

Eslsírtam magam.

- Lana tényleg? Nem viccelsz? - néztem rá könyörgőn.
- Lan, emlékszem mindenre. - ugrott a nyakamba.
- Annyira szeretlek. - mondtam.
- Én is téged. Én is téged. - suttogta az ajkaimra, majd megcsókolt.

Egy óra elteltével se tudtam elhinni, hogy a régi Lana ül előttem. Mosolygott és olyan volt mint régen. Tökéletes volt minden.

- És a médiával mi lesz? - tette fel hirtelen a kérdést.
- Te hogy szeretnéd? - fogtam meg a kezét.
- Szerintem legyen úgy mint ahogy most. Ne tudjanak rólunk, de még arról se, hogy visszakaptam az emlékeim.
- Logikus. Kérdezőskődni fognak, hogy most mi van köztünk meg hasonló.
- És ha úgy tűnne, hogy összevesztünk?
- Nekem oké.
- Lan...? - szólított pár perc csönd után.
- Tessék kicsim. - néztem fel rá.
- Köztünk ugyan az van, mint ami volt? Vagy ez változtatott a dolgokon? - kérdezte félve.
- Még erősebb is lett azóta. - álltam fel majd elé állva felhúztam és megöleltem.
- Ideje lenne menni, nem? A fiúk gyanakodni fognak.
- Nem akarok. Olyan rég voltunk már kettesben. - durciztam.
- És ki mondta hogy a hotelben nem lehettünk együtt? - nézett rám.

Mivel tudtuk, hogy az újságírók a hotel előtt fognak állni, direkt úgy adtuk be, hogy összevesztünk. Amint megálltam a patkán Lana villám sebességgel szállt ki az autóból.

- Egy utolsó féreg vagy Norris! - kiáltott vissza játszva a szerepét. Én utánna futottam, de direkt nem mentem még be a hotelbe.
- Istenem. - fogtam meg a fejem és sétáltam vissza a kocsihoz. Amint az sejtettük rögtön rám támadtak.
- Lando, összevesztek?
- Rosszban vannak?
- Norris kérem csak egy kérdést?
Meg hasonlók.

Beálltam a parkolóba, majd a hátsó bejáraton felmentem a második emeletre. A szobám ajtaja nyitva volt, ezért csak belökve azt már be is léptem a a kis folyosóra.

- Lando? - szólt ki valaki a szobából.
- Igen én vagyok. - léptem be.
- Hogy ment? - csimpaszkodott rajtam Lana.
- Bekapták. Remélem nem lesz ebből bajunk.
- Max írnak egy cikket, de nem hiszem. A holnapi nap lesz húzós.
- Az biztos.
- Alszunk? - nézett csillogó szemekkel az ágyra.
- Én még nem vagyok fáradt, de ha szeretnél. - adtam be a derekam és ugrottam az ágyra. Lana befeküdt mellém, háttal nekem, én meg átkaroltam.
- Kéne menni zuhanyozni. - szólt öt perc után - Adsz ruhát? - fordult meg.
- Ott van a bőröndömben egy pulcsi. - mutattam hátra. Kimászott az ágyból és egyenesen oda ment. Túrni kezdte a ruhákat, majd egy kétszer nagyobb pulcsinál állapodott meg.
- Tökéletes. - fordította felém.
- Az a kedvencem.
- Tudom. - karolt bele és indult el a fürdő felé.
- Mehetek én is? - kérdeztem hirtelen. Visszapillantott a háta mögül.
- Gyere te nagy gyerek. - mondta szórakozottan. Én kipittantam az agyából, majd Lanát betolva a kis helyiségbe, elkezdtünk zuhanyozni.

'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°
Be kell valjam, elhanyagolom a többi könyvemet. Túl sok ötletem van és én arról nem tehetek, hogy erkölcstan órán nem telik az idő. Én próbálkozom a többi könyvhöz is írni, de egyszerűen nem jön az ihlet. Szóval ha nagyon nem látszik aktivitás azokhoz, akkor az azért van (És már félek zaklatni harcos11 -et.).