Elfeledve • Befejezett

1.

Lando Norris
°•°•°•°•°•°•°•°•°

Fél éve történt. Csak arra emlékszem, hogy fordulok be a kanyarba és a falban egy lángoló autót látok. Egy Alfa Romeo volt. Méghozzá a 22-es. Lana autója. És hogy ki is az a Lana? A barátnőm, aki jelenleg is kómában van, amiatt a rohadt baleset miatt. Fáj, nem is kicsit. Nehéz minden nap gépekre kötve látnom azt a lányt akit szeretek. Mert igen, Lando Norris szerelmes egy lányba. Ugye milyen hihetetlen?

Éppen sétálok a kórterem felé és amikor benyitok, ugyan az a látvány fogad, mint minden nap. Ott fekszik Ő. Életem értelme. Leülök a székre és megfogom a kezét. Hideg. Csak nézem és reménykedem, hogy kinyitja a szemét. De nem nyitja. Lehajtom a fejem és beszélni kezdek hozzá, abban a hitben, hogy talán hallja.

- Szia. Megint én vagyok az. Lan. - csuklik el a hangom, a becenevén hallatán, mivel csak egyedül ő hív így - Hiányzol. Nem is tudod mennyire. - itt már alig bírom visszatartani a könnyeimet - Képzeld, megszereztem életem legelső dobogóját. Jó lett volna ha te is ott vagy. - érzem ahogy hullik le az első könnycsepp az arcomon egyenesen a kezére. Ekkor érzek egy kis szorítást. Felkaptam a fejem majd vizesésként eredtek meg a könnyeim.

Lana Clark
°•°•°•°•°•°•°•

Lassan nyitom ki a szemem, mivel nagyon vakít a kinti fehérség. Amint normálisan hozzászoktam a fényhez, oldalra pillantok, ahol egy könnyktől ásztatott szemű fiú ül. Furán nézek rá, mivel még életemben nem láttam és amint lenézek látom hogy fogja a kezem. Elrántom és emiatt furán néz rám.

- Öhm, bocs, de megmondod ki vagy? És hogy hol vagyok? - nézek ismét körül, majd akkor jött a felismerés, hogy egy kórházban - Miért vagyok kórházban?
- Baleseted volt. Nem is akármilyen. Várj... nem emlékszel ki vagyok? - néz rám kérdő tekintettel, de egyben félelem is sugárzik a szeméből, mert fél a választól. Megrázom a fejem, majd látom hogy ismét könnybe lábad a szeme - A nevem Lando... - nem tudta befejezni, mivel egy orvos lépett be hirtelen a szobába.
- Üdvözlöm. Dr. Enderson vagyok az orvosa. Egy pillanat és megvizsgálom.
- Rendben, de megmondaná, hogy miért kerültem be és hogy ki ez a srác mellettem? - mutatok a fiúra, aki egyre jobban elkezd könnyezni.
- Nem emlékszik? - teszi fel a kérdést és én meg a megforgatom a szemem, mivel nyilván azért teszek fel egy kérdést, mert nem tudom rá a választ. Merengésemből két kíváncsi tekintet ráz ki, ezért megrázom a fejem - Rendben. Lando kijössz egy pillanatra?
- Persze. - csuklik el a hangja már sokadszorra.

Lando Norris
•°•°•°•°•°•°•°•°

Amikor kimegyünk az orvossal, már sejtem, hogy mit akar mondani. Amikor behozták őt, felmerült az a kérdés, hogy mi lesz ha felébred. Mivel csúnyán beütötte fejét az orvosok nem sok reményt fűztek ahoz, hogy emlékezni fog. És most felkelt és nem emlékszik. Rám...A barátjára.

- Lando. - nézek fel az orvosra, amint kimondja a nevem - Tudom hogy fáj, de Lana nem emlékszik rád. A legjobb dolog amit tehetünk, hogy nem mondunk neki semmit arról ami köztetek volt. - mondja egyenesen a szemembe nézve én meg kérdőn nézek rá.
- Most azt akarod nekem mondani, hogy nem mondhatok neki semmit? - bólint egyet majd folytatom - Csak ez az egyetlen megoldás van?
- Sajnálom, de igen. Ahhoz, hogy ne kavarjuk fel, ahhoz ez kell. De nagy remény van arra hogy magától visszatérnek az emlékei. - mosolyog egyet - De ehhez az kell, hogy te ne add fel és probálkozz nála.
- Próbálkozni fogok. Köszönöm hogy ezt elmondtad.
- Én köszönöm hogy meghallgattál. Hagyok egy kis időt, de arra szeretnélek megkérni hogy derítsd ki, hogy meddig emlékszik és hogy mond el neki, hogy emlékezet kihagyása van. Rendben? - bólintok, majd visszamegyek a szobába, ahol időközben Lana ülölhelyzetbe tornázta magát.
- Szia. - ülök vissza az előző helyemre, majd rá nézek.
- Szia. Szóval te vagy Lando, igaz! - bólintok egyet - Ne haragudj de nem tudom ki vagy. Vagy hogy mi történt.
- Balested volt. - mondom megint a sírás szélén.
- És mi történt.
- Egy forma 1-es autót vezettél és falban kötöttél ki.
- Forma 1? De én F2-es vagyok és még csak a szerződést írtam alá. - amint ezt kimondja, hatalmas kő esik le a szívemről, mivel legalább erre emlékszik.
- Igen ez így van, de... - hagytam egy kis szünetet, mert nem akartam rögtön rázudítani egy ekkora dolgot.
- De mi? - húzza fel a szemöldökét.
- Emlékezet veszteséd van. - mondom ki végül.
- HOGY MI?! Mennyi ideig voltam...
- Hat hónap. - mondom lehajtva a fejem.
- Jézusom. - kapja a szája elé a kezét. - De ezt akkor sem értem, az utolsó emlékem, hogy a csapattal ünneplem a leszerződtettésem.
- És utána semmire se emlékszel?
- Nem sajnos. Arra se, hogy te ki vagy.
- Lando Norris, a McLaren egyik versenyzője.
- Az a Lando Norris? - bólintok - De te akkor miért vagy itt?
- Hát én... Jóba voltunk a baleseted előtt és gondoltam meglátogatlak. -hazudtam, mire megfogja a kezem, ami hirtelen ért és felkapom a fejem, majd egyenesen a szemébe nézek.
- Köszönöm.
- Még is mit?
- Azt hogy itt vagy. - mosolyog rám - Szóval mi barátok vagyunk?
- Igen. - mosolygok vissza.
- És mennyire vagyunk jóba?
- A legjobb barátomnak tartottál és ez fordítva is igaz. - a kapcsolatunk szintén így indult, aztán nem csak barát viszony volt köztünk, hanem kapcsolat is.
- Oh az jó... De én nem emlékszem, hogy mit mondtam neked vagy te nekem szóval ezt majd újra meg kell beszélnünk. - emeli a tekintetét rám.
- Rendben.

Mivel megérkezett az orvos és már lejárt a látogatási idő is, ezért elköszöntem Lanától és megígértem neki, hogy majd holnap is meglátogatom, majd utána haza mentem. Boldog és szomorú is vagyok. Boldogság önt el amikor tudom, hogy ébren van, szomorúság fog el amikor eszembe jut, hogy nem emlékszik rám, de küzdeni fogok azért, hogy újra együtt legyünk.

′°′°′°′°′°′°′°′°′°′°′°′°′°′°′°′°′°′°′°′°′°′°′°′°′°′°′

Új könyv!
Várom a visszajelzéseket, hogy folytassam-e vagy se és persze ötleteket is várok.
Mit gondoltok Lando sikerrel jár? Lanának visszatérnek az emlékei?
Válaszotokat komiba írjátok meg.
Puszi nektek😘