Egy fiatal céltudatos lány élete egyik pillanatról a másikra megváltozik, de ebből ő maga semmit sem fog észlelni. Az őt szerető embereknek rá kell jönniük hogy Lana nem emlékszik rájuk. Főleg Landora aki a lány szerelme. Vajon megfognak tudni birkó...
- Egyszer egy szép tavaszi napon... - kezdett el beszélni. - Oh istenem. - fogja meg a fejét Max. - Most mi van? - csodálkozik Charles. - Tök mindegy. - forgatja a szemét a holland. - Na szóval. Ott tartottam, hogy... - gondolkodott el - Berontottál a hotel szobádba...
Visszaemlékezés
- Ti mi szent szart kerestek itt? - akadok ki. - Úh, de rossz kedve van ma valakinek. - húzta el a száját Max. - Nem, csak rosszkor vagytok itt. - Miért is? Ma nincs be tervezve semmi. - húzta fel a szemöldökét George. - Nektek lehet hogy nem, de nekem igen.- teszem csípőre a kezem. - És meg is mi? - kérdezi Charles. - Randim lesz... Vagy valami hasonló. - Kivel? - nézett csillogó szemmel Daniel. - Rosszabb vagy, mint a baratnőim. - mondom szórakozottan majd leülök George mellé - Szóval... - pillantok oldalra és látom, hogy a britt felemeli a kezét - Meg ne próbáld. - szólok neki még mielőtt bármit is csinálna. - Én megpróbáltam. - ránt vállat. - Szóval, Randim lesz... Landoval. - mondom ki. - Végre elmerte hívni az a szerencsétlen. - ugrott fel Dan. - Ez szép és jó, de most este lesz és szeretnék elkészülni. - utálok arra, hogy elmehetnének. - Segítünk. - jelentette ki határozottan Charles.
5 óra elteltével
- Ez nem jó. - mondom kimerülten - 5 órája készülünk és sehova nem jutunk. - Csak te készülsz. Mi nem. - okoskodott Max. - Még jobb. - dőlök hátra a kanapén. - Meg van! Két perc és itt vagyok. - ugrott fel Charles és rohant ki a szobából. - Nem fog visszajönni. - állapította meg Pierre. - Charles sose hagyna cserben. - mondom és reménykedem, hogy a farnciának lesz igaza.
Két percel később
- Ezt vedd fel. - nyújtotta át a becsomagolt csomagot a monacói. - Rendben. - veszem el tőle és besiettem a fürdőbe, ahol kibontottam a dobozt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Tökéletes. Charles ismer itt a legjobban és ezellen semmi kétségem.
- Azt hiszem megvagyok. - lépek ki és állok a fiúk elé. - Tudtam, hogy ez jó lesz. - lépett elém Charles és nyomott egy puszit a homlokomra. - Köszönöm. - ölelem meg.
A srácok elmentek én meg ott maradtam egyedül Landora várva. Eltelt tíz perc, de nem jött. Már teljesen kétségbe estem, hogy tréfált vagy csak elfelejtette, amikor kopogtak.
- Szia. - nyitottam ajtót. Lando állt előttem zakóban egy csokor virággal a kezében. - Szia... Ezt neked hoztam. - nyújtja át a rózsákat. - Köszönöm. - veszem el. Besiettem és beletettem egy vázába, majd visszamentem a britthez. - Mehetünk? - kérdezi és felém nyújtja a kezét. - Persze. - teszem bele a kezem az övébe és indulunk el.
Egy kis étteremhez mentünk. Gyönyörű volt már kívülről is, de amikor beléptünk mégjobban elámultam.
- Lando ez a hely gyönyörű. - pillantok a fiúra. - Szerintem meg te vagy a gyönyörű. - lépett elém és így csak pár centi volt köztünk. Lehajtani akartam a fejem, de ebben Lando megakadályozott. Felemelte a fejem, majd megcsókolt. Nem hajoltam el és rögtön visszacsókoltam. Álom szerű volt a pillanat.
Visszaemlékezés vége
- Ennyi? - ráncoltam a homlokom. - Hát nekem eddig mondtad. - mondta Charles. - Nekem meg eddig se. Szóval ez új volt. - szólt Dan. - Remek. - csaptam egyet - Én sajnálom ami történt. - mondtam halkan. - Még is miért? - kérdezte Alex. - Ezért ne hogy magadat okold! - ült le mellém Pierre és oldalról átölelt. - Rendben. - ölelem vissza.
Hirtelen szétrebbentünk ugyan is kopogtak.
- Ez Lando lesz! - keltem fel és utoljára végignéztem magamon. - Meg jött a szőke herceged. - nevetett Daniel. - Norris barna. - szólt Max. - Lényegtelen. - legyintett.
Amíg a fiúk a nappaliban veszekedtek én elmentem ajtót nyitni.
