Elfeledve • Befejezett

14.

Lana Clark
•°•°•°•°•°•°•°

- LANDO! - dörömbölt valaki az ajtón.
- Baszki. - ültem fel és rántottam ki hirtelen Lando feje alól a kezem.
- Na. Ez fájt. - nyafogott.
- Lan baj van. Van itt valaki. - ugrottam ki az ágyból és kezdtem visszaöltözni.
- Oh bakker. - kapott ő is a fejéhez.
- LANDO! - ütötték meg újra az ajtót és itt már tisztán hittem hogy mindjárt betörik.
- KI AZ? - kiabált ki.
- CARLOS ÉS CHARLES.
- Szuper. Ketten vannak. MINDJÁRT!
- HAVER ENGEDJ MÁR BE MINKET. - kiáltott Charles.

Kapkodva húzta fel Lan is a cuccait és amikor kész lettünk, ismét problémába ütköztünk. Hogy jutok ki?

- Oké. Ne pánikolj. - nyugtatott.
- Én nem pánikolok, csak ideges vagyok.
- LANDO AZ ISTEN SZERELMÉRE! - üvöltött be ismét Charles.
- MINJÁRT! - kiáltott vissza - Az erkélyen le tudsz mászni. - próbálkozott.
- A kettővel melletted lévő szobában vagyok. De azért próbálkoztál. - veregettem vállba - Nyisd ki.
- De akkor....
- Valahogy, kimagyarázom.
- LANDO ÉN ESKÜSZÖM BETÖRÖM!
- Akkor biztos? - fordult felém.
- Biztos.
- Rendben. MEGYEK MÁR!

Amíg Lando elment kinyitni az ajtót addig én helyet fogalaltam a kanapén.

- Nem értem hogy, mi tar... - lépett be Carlos, majd meglátott engem - Szia? - nézett rám furán.
- Na jó Lana mit keres itt. - akadt ki Charles is.
- Hát az úgy volt.... - fordult felém Lando.
- Átjöttem, mert nálam nem volt meleg víz. - improvizáltam.
- És azért van rajtad Norris pulcsija? - húzta magasra a szemöldökét a spanyol. Hirtelen lenéztem és azt vettem észre hogy Lando tegnap adott pulcsija van rajtam.
- Nem hoztam ruhát. - hárítottam.
- Furák vagytok. - pásztázta az arcom Char.
- És azért jöttél át, azután hogy összevesztetek? - mutatta felém a telefonját Carlos, amin egy cikk volt megnyitva a tegnapi "vitánk" középpontjában.
- Baszki. - húzta el a száját Lando.
- Szóval mi is történt? - nézett felváltva rám, majd Lanra a legjobb barátom.
- Jó oké. Üljetek le. - dőltem hátra a kanapén. Charles és Carlos velem  szemben, mrg Lando mellettem foglalt helyet. Lan a vállámra hajtva a fejét, megfogta a combomat.
- Na várjunk! Te mit csinálsz? - nézett kikerekedett szemmel Char.
- És te Lana nem is ellenkezzel? - dőlt előre a spanyol.
- Visszakaptam az emlékeim. - kulcsoltam rá a kezem Lan kezére.
- Hogy mi.... Mikor? - nézett a szemembe Charles.
- Tegnap a randinkon. - mondta helyettem a britt.
- Most komolyan mindenre emlékszem? - könnyezett be a monacói.
- Gyere ide te Tökfej. - álltam fel és ölelten magamhoz.
- Manó... - nézett a szemembe. Tudom a beceneveink nem valami mesések, de hát ez van.
- Mondjad?
- Annyira imádlak. - nyomott puszit a homlokomra.
- Én is téged Char.
- Amúgy így tudod, hogy mi.... - szólt közbe Lando.
- Te hülye. - ültem az ölébe.
- Te vagy az. - durcizott. Hirtelen az ajkaira tapasztottam az enyémeket. Viszonozta a csókom.
- Khmmm.... (ez most elég elterjedt nálam ez a khmmmm.... Nem is tudom honnan?🤔😂) Nem akarok semmit megzavarni és őszintén örülök, hogy ismét egymásra találtatok, de azt elárulnátok, hogy ezzel az összeveszünk dologgal mi volt a tervetek? - ráncolta a homlokát Carl.
- Egyszerű. Nem akarjuk, hogy a sajtó szátszedjen minket így azt is eltitkoljuk, hogy visszajöttek az emlékeim.
- Mi segítünk. Igaz Char?
- Persze. - bólintott - De most már menjünk mert már csak ránk várnak.
- Oké. - álltunk fel egyszerre a kanapéról Lannal és indultunk az ajtó felé. Tudtuk ha csak egy rossz mozdulatot teszünk a másik felé, ugrott minden. Pont ezért volt szükség arra, hogy úgy tűnjön hogy rosszba vagyunk. Így a terv nem más volt, hogy nyilvános helyen veszekszünk.

'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'

Sziasztok!

Itt az új rész! Ismét megszeretném köszönni, jó,v ennyien itt vagytok ugyan is elértük a 600 megtekintést és 100 vot-ot. Emellett az első rész is átlépte a 100 megtekintést. Őrület és még most sem tudom felfogni hogy ennyien olvassátok a könyvem. Köszönöm nektek ❤️

Mi a véleményetek Lana és Lando tervéről? Szerintetek sikerül titokban tartaniuk a kapcsolatukat vagy lebuknak? Ti mit csináltatok a helyükben?