Elfeledve • Befejezett

2.

Lana Clark
•°•°•°•°•°•°•°

Egy héttel később kiengedtek a kórházból. Lando az ígéretét betartva minden nap meglátogatott és feldobta a kedvem. Mesélt magáról és a családjáról és meglepetten tudatosult bennem, hogy mindent tud rólam. Elmesélte a több mint fél év történéseit és azt is elmondta, hogy mennyire aggódtak értem és mindenkit boldogsággal öntött el az hogy felkeltem.

Éppen lépek ki a kórház ajtaján magam mögött hagyva egy hosszú és nehéz időszakot. Lando a kórház előtt állt és egy narancssárga McLaren ajtajára volt támaszkodva. Érkezésemre felkapta a tekintet és elvette a csomagjaim. Gyönyörű volt. Mármint a McLaren.
Beültem a kocsiba majd követve tettem a brit elindította azt és elindult a lakásom felé. Kinéztem az ablakon és csodáltam a kinti tájat.

- Amúgy Lana azon gondolkodtam hogy eljöhetnél hozzám majd egyszer. - mondja engem kizökkentve a merengésemből.
- Rendben. Ma jó neked?
- Ohm... Asszem ja. - gondolkodik el.
- Asszed? Most igen vagy nem?
- Csak szívatlak persze hogy jó. - villantotta ki tökéletes fogsorát.
- Én is tudok ilyet. - villantom ki én is fogaimat amin ott virít az én drága fogszabályzóm.
- Igen, de nekem nincs olyanom. - mutat a szám irányába.

Amikor megérkeztünk Lando leparkolt majd kiszállva egyenesen az ajtóhoz mentem és beengedték magunkat. Elvittem a bőröndömet és nagyjából kipakoltak belőle majd leszaladtam a konyhába ahonnan már messziről lehetett érezni a kávé illatot.

- Mit csinálsz? - érek Lando mögé.
- Kávét! - nyomja a kezembe.
- Ahogy szeretem. Köszi Lan. - mondom neki majd lehajtja a fejét - Valami rosszat mondtam?
- Ja semmi. Egészségedre. - nyújtja fel a poharat amiben nem kávé hanem tej van.
- Komolyan? - kérdezem felhúzva a szemöldököm. Mondta hogy szeretni a tejet de hogy ennyire hogy kávé helyett is azt issza. Szentség törés.
- A kávét nem szeretem. De a tejet meg egyenesen imádom.
- Hogy mit mondtál?! - akarok ki teljesen.
- Azt hogy nem szeretem a kávét. - mondja - Sok vitánk volt ez miatt.
- De hogy lehet NEM szeretni a kávét. Na mindegy, de ezek szerint te csináltál már nekem. Vagy rosszul sejtem?
- Nem, sokszor csináltam már neked.
- Na mindegy. Köszönöm szépen. - teszem le a bögrémet, majd nyomok egy puszit a fiú arcára - Megyünk?
- Ja aha. - rázza meg a fejét és odanyúl az arcához.

Bezárom az ajtót és elindulunk a fiú lakásához. Azt mondta, hogy sokszor voltam nála és ő is nálam, ezért mozgott annyira otthonosan. Mondtam, hogy majd a lakás bemutatást újra meg kell ejtenünk. Amint odaértünk egy nem kicsit lakáshoz, megnyomott egy gombot, majd a kapu kinyílt és begurult rajta.

- Szóval itt laksz?
- Igen. Gyere körbevezetlek. - nyitja ki nekem az ajtót, majd belépve gondosan körbevezet és mutat meg mindent.

Amint ez megvolt bemegyek a konyhájába és kinyitom a hűtőt, valami innivaló után kutatva. Na most, nem hogy valami normális innivaló, de még kaja sem volt benne. Csak tej. Vágod. Tele volt a hűtője tejjel.

- Lan, van valami inni? - kérdezem becsukva az ajtót.
- Ja. Ott van az alsó szekrényben jobb oldalt.
- Köszi.

Kinyitom az ajtót de csak kóla volt ott. Visszacsukom, majd Lando lépett mellém.

- Baszki csak kóla van itthon. Ne haragudj. Tudom, hogy nem bírod a szénsavat. - csap a fejére úgy, hogy nem nézi meg a szekrényt.
- Nem baj, jó lesz a víz is... Öhm poharat kaphatok?
- Persze. - nyit ki egy felső szekrényt és vesz ki belőle két poharat.
- Köszi.

Megbeszéltük hogy nézünk egy filmet. Vett elő csipszet és felmentünk a szobájába. Nagyon ízlésesen volt berendezve, de szemet szúrt egy fotó, amin ketten vagyunk és a kamerába röhögünk.

- Ez mikor készült? - mutatok a kép felé.
- A baleseted napján. - szomorodik el egy pillanatra, majd magára erőltet egy mosolyt.
- Értem. Na akkor milyen filmet néztünk? -- nem akarom, hogy szomorkodjon. Most már itt vagyok és igaz nem emlékszem nagyon a fiúra és a vele töltött időkre, de próbálok úgy hozzáállni a dolgokhoz mintha nem történt volna semmi. De ehez az kell, hogy Lando is így tegyen.
- Uh, horror. - lelkesedett be egyből.
- Utálom a horror filmeket.
- Tudom. - mosolyodik el.
- De egy szemét vagy. - bokszolom karba.
- Ez van.- rántja meg a vállát.

Végül horrort néztünk. Na most, tízperce se ment a film, már Lando karjába fúrtam a fejem.

- Lan kapcsold már ki. - mondom a fiúnak mikor még egy embert gyilkoltak meg.
- De te olyan izgi. - mondja röhögve, majd átkarolja a vállam.
- Ha te mondod. - csukom be a szemem, de utána már nem emlékszem semmire, mivel bealudtam.

Lando Norris
•°•°•°•°•°•°•°•°

Arra lettem figyelmes, hogy Lana egyenletesen szuszog mellettem . Kikapcsolom a tévét, majd megfogom és beteszem az ágyba és befekszek mellé, majd átkarolom a derekát. Már fél éve hogy így aludtunk. Ezzel a gondolattal nyomott el az álom.

°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°'°

Sziasztok!

Itt az új rész. Visszajelzéseket kommentben vagy privátban várom!

Pusza nektek!😘