A pici SeMi felcseperedett, JiMin és JungKook büszkesége. A túlbuzgó fiú tinikora igen csak érdekes. Előjön a lázadás, a szerelem, a gyermek kezdi megismerni a saját testét, mint minden tinédzser. Yoongi mindenben legjobb barátja mellett áll, hátsó...
Meghoztam az első részt, nagyon jó olvasást hozzá, és árasszatok el kommentekkel. ♥♥
SeMi
Utálom a pénteki napokat, akkor vannak a legszarabb óráink. Most is épp fizikán ülök, és átgondolom az egész életem ahelyett, hogy a tananyagra figyelnék. Szóval hadd meséljek egy kicsit, mielőtt szarrá unom magam : Jeon SeMi vagyok, és egy hónap választ el attól, hogy betöltsem a tizenhatodik életévem, amit nagyon várok már. Vagyis inkább az utána következő napokat. Apáék megengedték, hogy újévkor bulit tartsak a házban úgy, hogy ők nincsenek itthon. A nagyiéknál lesznek, mert nagyi már panaszkodott, hogy ritkán vannak meglátogatva. A suliban az átlagnál menőbbnek mondhatom magam, főleg mióta kiderült, hogy milyen családban élek. Egy gazdag fiúnak pedig ki nem akar a barátja lenni? Habár egy kicsit rombolja a ,,hírnevem", hogy a szüleim nyíltan melegek, de ez a legkevesebb azok után, amiket értem tettek. Ahhoz pedig semmi közük, hogy én is az vagyok. Akik fontosak nekem, úgy is tudják... Kivéve a szüleim... Apu egyből kérdezősködni kezdene, hogy tetszik - e valaki, és tök gáz lenne elmondani, hogy apa munkahelyén dolgozó JiTae tetszik... Főleg hogy 28 éves, és apa biztos hogy nem engedné, hogy összejöjjek vele. Én vagyok a szeme fénye, ha pedig megbántana ki is rúgná...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
YoonGi
- Min YoonGi! - hallottam meg a tanárunk idegesítő hangját, így kénytelen voltam felemelni a fejem, és ránézni. - Még csak három hónapja jár ebbe az iskolába, máris minden tanárnál kihúzta a gyufát. Elmondaná, hogy miért itt alszik ahelyett, hogy otthon pihenné ki magát? - vont kérdőre. - Tanárnő, na de kérem... Én nem alszom, csak pihenek. Az átlagomra és az órai viselkedésemre egy szava nem lehet, csendben vagyok. - magyaráztam ki magam, mire csak elnézően legyintett. Az óra további részében inkább legjobb barátomat figyeltem. Nagyon bele volt merülve a gondolataiba, és száz százalék, hogy nem a tananyaggal kapcsolatba. Érdekelt, mi is járhat abban az édes fejecskéjében. Szerencsére ki is csengettek, így kérdőre is vonhattam. - Mi a helyzet Chun- Chun baba? - ültem fel a padjára. Utálta, ha így hívtam, egyedül az apjának engedte, de én akkor is ezt a megszólítást használtam. Már baba korunk óta ismerjük egymást, így nekem baba marad. Az én babám...
SeMi
A csengő hangjára tértem magamhoz. Ahjj.. Pedig épp JiTae tökéletes testére gondoltam, erre be kellett zavarni ennek a hülye csengőnek. - Mondtam már hogy ne hívj így. Főleg suliban. - néztem rá szúrósan, mire elnevette magát. - Amúgy nem sok. Alig várom, hogy vége legyen az iskolának. Ma nálunk alszol? Amióta suli van, nem is aludtál ott. - biggyesztettem le alsó ajkam a hatás kedvéért. YoonGival csecsemő korom óta legjobb barátok vagyunk... Mármint a szüleink ezt mondták, erre én nem emlékszem. Még apu mesélte egyszer, hogy a legelső találkozásunkkor csak bámultuk egymást szüntelenül - mert beszélni akkor még nem tudunk, de ez mellékes. Most kezdtük a középsulit, és még mindig örülök, hogy osztálytársak lettünk, és nem kellett azzal szarakodnunk, hogy átiratkozzunk, mint általánosban.
