※ 12 ※

897 79 5
                                    

SeMi - Lee_Min_Young00
YoonGi - Nikoow
























YoonGi

Ismét mi történik? Kihasznál... Csalódott, és elvárja, hogy én vígasztaljam meg... És én mit teszek? Naná, hogy ugrok, mint valami csicska.
- Mit szeretnél? - simítottam végig nyakamban lévő kézfején.
Nem igazán értettem, hogy mit is akart. Ha felejteni akar valaki, akkor legtöbbször leissza magát. A mi esetünkben viszont nem lenne célszerű, ha az elmúlt idő eseményeit tekintjük. Mi is történt, mikor legutóbb ivott? Elég közel kerültünk egymáshoz. Vagy arra gondolt...?

SeMi

Őszintén szólva még magam sem tudtam, hogy mit akarok. Az egyik pillanatban a lehető legközelebb szeretnék lenni hozzá, a másikban pedig tudom hogy a pasija se örülne, hogyha így látna minket. Ez pedig valamilyen szinten kárörvendéssel töltött el. Én mindig két fokkal fentebb leszek, mint az a srác.
- Nekem semmi kedvem sincs bemenni erre az órára.. Mi lenne ha lógnánk egy kicsit? Úgy is lenne mit bepótolnunk. - Szólaltam meg, mikor meghallottam a csengő jellegzetes, idegesítő hangját.

YoonGi

Lógjunk? Nem is tudom... Nem egyszer volt már, hogy inkább kiszöktünk kajáért, vagy ilyesmi.
- Felőlem oké. Mit szeretnél csinálni? - ittam ki még az utolsó kortyot is az italomból.
A poharat összegyűrtem, és rádobtam a kukára. Naná, hogy belement. El is várható, ha már benne voltam a kosárcsapatba.
Könnyebb lett volna felállni, viszont túl jól esett a közelsége, nem akartam eltávolodni, sőt! Sokkal közelebb akartam tudni magamhoz.
Akármilyen makacs is vagyok, igenis hiányzott. Olyan, mintha egy függőtől elvennék a szerét, egyik napról a másikra. Végülis, ha úgy vesszük, akkor a szerelem is egyfajta drog. Én pedig akárhogy is próbálkozok az érzés elfojtásával, kibaszottul szeretem SeMit. Hiába máshoz húz a szíve, hiába használ ki, akkor is. Felesleges is tagadni.

SeMi

Örültem hogy YoonGi belement minden szó nélkül. Talán ő is belátta hogy elhanyagoltuk egymást, és máshogy igazából nem is tudnánk bepótolni, hisz suli után haza kell mennem a szobafogság miatt, ő pedig megy a barátjához. Azért se mondom ki a nevét! Meg azért is, mert elfelejtettem.. Érdektelen dolgokat felesleges megjegyeznem.
- Simán csak csináljuk azt, amihez kedvünk van. Sajnos a suli nem kínál lehetőséget mindenre. Én például egész nap ölelni akarlak, rádtapadni mint egy pióca. - kuncogtam el magam. Ki kell élveznem, amíg YoonGi velem van.

YoonGi

- Oké. De legalább menjünk be valahová, mert hideg van. Biztos van valahol egy üres terem, vagy legalább a tornaterem. Ott vannak matracok is, le tudunk ülni.-
Lefejtette karjait rólam, majd elindultunk be. Vigyáztunk, nehogy észrevegyen egy nevelő, vagy a portás. Kerestünk egy üres termet, ami azt hiszem, hogy a táncterem lehetett. Az oldalait tükrök borították, ami elég zavaró volt. Mindenesetre legalább itt meleg van, és nem is keresnek, mert ilyen óránk nincs.

SeMi

Mikor beértünk a terembe, megnyugodtam. Féltem hogy egy tanárunk elkap, hogy mégis miért nem vagyunk órán, de hála ez nem következett be.
- Olyan szar, hogy béna vagyok táncból. Pedig itt még gyakorolni is lehet. - Mondtam, mikor helyet foglaltunk az egyik padon. Tényleg elég falábúnak születtem. Nem megy se a modern tánc, a keringőről meg ne is beszéljünk. Egyszerűen béna vagyok, a körzet legjobb tánctanára is inkább feladott, mert semmit sem fejlődtem.

BabyWhere stories live. Discover now