Baby

※ 10 ※

SeMi - Lee_Min_Young00
YoonGi - Nikoow

YoonGi

Úgy döntöttem, hogy nem vagyok kíváncsi több üzenetre, ezért kikapcsoltam a telefonom. Ha valaki szeretne valamit, az enélkül is megtalál. Lásd; JiSun felhívott Skype- on, a laptopon sosem jelentkezek ki belőle, így mindig elérhető vagyok. Beszélgettünk, végül pedig ott lyukadtunk ki, hogy holnap elvisz suliba. Kocsival sokkal kényelmesebb, mint gyalogolni, és legalább nem kell annyira korán kelnem. Értékelem, hogy ennyire kedves és figyelmes velem.

SeMi

Másnap mérgesen léptem be az iskola kapuin. Reggel szokásunkhoz híven átmentem YoonGiékhoz, de Tae nyjtott ajtót. Itt még nem nagyon voltam pipa, csak miután közölte velem, hogy egy barátja vitte ma suliba. Ezért egyedül kellett elsétálnom ide. Kezd elegem lenni belőle. Egész hétvégén ignorált mindenféle formában, átmenni pedig nem akartam.
- Elmondod mennyi ideig fogod még játszani az összetört szívű hős szerelmest? - intéztem barátomnak a szavaim, miközben megálltam padja mellett... Ami igazából az enyém is, szóval a táskám ledobtam az asztal mellé a földre.
Nem éreztem elégnek a szünetet, rosszul keltem, YoonGi is túljátsza már, szóval talán nem egy ilyen napon kéne ,,csevegnem" YoonGival, de egyszerűen ahogy megláttam, nem tudtam megálljt parancsolni a számnak.

YoonGi

Egész jól indult a napom. Kipihent nem voltam, de legalább régiúj barátom feldobta egy kicsit a kedvem. Ez egész addig tartott, amíg SeMi be nem ért, és meg nem szólalt.
Honnan tudja?! Oh, basszus... Biztos megtalálta a levelem... Nem szabad, hogy gyengének látszódjak. Ha azt látja, hogy mélyen érint, nyeregbe érzi magát. Nem leszek többé a marionett bábuja, akit kedve szerint mozgathat.
- Neked is jó reggelt, és nem tudom, miről beszélsz. - löktem oda flegmán, rá se nézve.
Ha megtettem volna, elszállt volna a magabiztosságom, és térden állva kértem volna a bocsánatát, amiért úgy viselkedtem.
Annak a YoonGinak vége. Ha neki olyan valaki kell, akit nem érdekel, megkapja.

SeMi

Nem tetszett a nemtörődöm viselkedése. Az egyik legutálatosabb dolog szerintem, mikor úgy kezeled a dolgokat, hogy nem érdekelnek, pedig nagyon is. Nem szerettem, ha a szeretteim el akarnak futni a problémák elől.
Leültem a helyemre, majd ismét barátom felé fordultam.
- Erről beszélek. Tudom, hogy ez a te írásod, ne is tagadd. Ezért szeretted volna, ha nem foglalkozok tovább JiTaevel? - kérdeztem. Hangom teljesen higgadt volt, semmi olyam nem volt benne, ami bántó lehet. Szeretném felnőtt emberek módjára megbeszélni ezt.

YoonGi

Úgy látszik, hogy nem akarja hagyni a témát...
- Hagyjuk, jó? Felejtsd el és kész. Foglalkozz a pasiddal. Nekem is lesz más, nem kell aggódnod. - mondtam nem törődöm módon, mégis rosszul esett ez az egész.
Persze, hogy ebben a helyzetben is a kis szerelmét kell felhoznia... Nehogy egyszer az életben, tényleg csak engem lásson, mégha csak a visszautasítás idejére is. Soha nem leszek számára az első, ebbe jobb, ha beletörődöm. Túllépni viszont csak úgy tudok, ha eltaszítom. Ha a barátja szeretnék maradni, akkor nem szabad annyira közeli viszonyt ápolni, mint előtte. Úgy lesz mindenkinek a legjobb, ha én kiszállok a képből.

SeMi

Összehúztam a szemöldököm stílusára, és rohadtul nehezemre esett elfojtani egy csípős megjegyzést.
- Fejezd ezt be YoonGi. Nem vagyunk együtt JiTaevel, légyszíves hagyd ki őt a gyerekes féltékenységedből... Miért nem mondtad el sose? Miért titkoltad előttem az érzéseid? - kérdeztem lágy hangon, miközben karjára simítottam. Nem akarok haragban lenni vele, mégis ő a legjobb barátom.