Baby

※ 18 ※

SeMi - Lee_Min_Young00
YoonGi - Nikoow

YoonGi

Még egy ideig figyeltem kisimult vonásait, majd engem is elnyomott az álom.
A telefonom csörgésére ébredtem. A messenger hívás időközben megszakadt, így gond nélkül vettem fel a készüléket.
- Igen? - szóltam bele rekedtesen.
- Szia. - hallottam a vonal végéből Jackson hangját. - Miújság? Nem kerestél...
- Öhm... Hát igazából megbetegedtem, de hívni akartalak, csak most keltem fel.
- Nincsenek óráim ma, szóval átmegyek. Amúgy is valamiről beszélni akarok, de az nem telefon téma. - mondta, de mintha egy kicsit ideges lenne. Biztos komoly dolog, nekem sem szabad elviccelnem. Itt a lehetőség, hogy elmondjam, mi is történt SeMi és köztem, persze nem túl részletesen.
- Oké. Nekem is van mondanivalóm.
Még elköszöntünk, és leraktuk. Már indul is, szóval fel kell készítenem magam.

SeMi

Kómásan keltem ki az ágyból, mikor ismét felébredtem. Mivel megígértem YoonGinak hogy elmegyek hozzá, így valami normális és melegebb ruhát vettem fel. Ami egy szokásos fekete nadrág, és egy igen bő pulcsiból állt. Megfésültem össze - vissza álló hajam, majd lealapoztam a szemeim alatt lévő karikákat, habár nem sokat segített.
Az előtérben felvettem a cipőm, majd átballagtam. Bekopogtam, majd beléptem a házba, elvégre szabad bejárásom van.

YoonGi

Épp csak fel tudtam öltözni, már csengettek is. Leszaladtam, és ajtót nyitottam. Jackson megölelt, de nem kaptam se csókot, se puszit. Nem zavart, de eddig mindig azzal üdvözölt, és most ez így furcsa volt.
Fementünk a szobámba, és leültünk egymással szembe.
- Mit szerettél volna mondani? - kérdeztem.
Végigsimított a kezemen, és megfogta a kezem. Mélyen a szemembe nézett, és szájába harapott. Ezt akkor szokta, mikor valami nyomasztja.
- Igazából... Nagyon sajnálom, de nem lehetünk együtt. Próbáltam elhitetni magammal, hogy jók leszünk együtt, és így is lenne, ha szeretnénk egymást, de nincs így. Újra összejöttem az exemmel. - mondta, és megkönnyebbülten sóhajtott.
- Nem haragszom. Jobb lesz ez így, én is úgy gondolom. Nekem is alakul a dolog SeMivel, és remélem össze is jön. - mosolyodtam el.
- Remélem, hogy ti is boldogok lehettek. - ölelt át, én pedig viszonoztam.
Én is megkönnyebbültem, hogy nem nekem kell megszüntetni ezt a kapcsolatot. Jobb lesz, ha csak barátok maradunk.

SeMi

A cipőm és kabátom levettem, majd felmentem a lépcsőn egyenesen YoonGi szobája felé. Kettőt kopogtam, majd benyitottam.
- Nézd csak ki van... Itt.. - lelkesedésem egyből alábbhagyott, amint megláttam a két ölelkező párost az ágyon... Mégis mi történhetett volna, ha egy kicsivel később jövök?
- Menj a közeléből te... Johnny, vagy ki vagy te. - néztem szúrós szemmel arra az emberre, aki ilyen közelségbe került az én YoonGimhoz.

YoonGi

Egyből szétugrottunk, ahogy belépett a szobába a nem várt személy. Vagyis én vártam, csak nem ilyen körülmények között.
A reakciója viszont mosolygásra késztetett. Féltékeny, ami azt jelenti, hogy fontos vagyok neki.
- Jackson vagyok, de nem baj. Nem terveztem elvenni tőled, szóval lenyugodhatsz. Na de én megyek. Kitalálok egyedül is, ne fáradj. Majd beszélünk. - intézte immár nekem a szavait, és egy puszit nyomott az arcomra, majd el is ment.
SeMi nagyon mérgesnek tűnt, összehúzott szemöldökkel állt, és nagyon úgy nézett ki, mintha megakarna ölni valakit.
Úgy döntöttem, hogy egy kicsit még húzom az agyát.
- Valami baj van? - tettem a hülyét.