Baby

※ 13 ※

SeMi - Lee_Min_Young00
YoonGi - Nikoow

Először is sajnálom, amiért nem hamarabb tettem ki részt, biztos már nagyon vártátok,ezért elnézést kérek 😢
Jelenleg katonai kiképzésen veszek részt, sajnos egy olyan helyen, ahol internet, térerő is a kanyarban van. Még van három hetem belőle, addig pedig mindenkinek kitartást kívánok, ha leszereltem tudok majd további részeket kitenni ❤

YoonGi

Miért teszi ezt velem? Ennyire szadista lenne, hogy élvezi, ahogy miatta szenvedek? Mert ez a helyzet. Fellobbantja bennem a remény tüzét, aztán leölti egy vödör vízzel, majd ismét meggyújtja.
Nem megy... Nem tudom ezt többször elviselni. Az érzelmek tömkelege, ami bennem kavargott, bármelyik percben képes lett volna széttörni. Legalábbis én úgy éreztem...
- SeMi... - próbáltam eltolni, de nem ment.
Olyan erőszakosan kapott ismét ajkaimra, és csimpaszkodott belém, hogy az egyensúlyom is elvesztettem. Szerencsére csak dőltünk, és nem estünk, de még ekkor se eresztett.
Kényelmetlen volt a helyzet, ahogy rajtam feküdt, de olyan jó volt ismét így érezni őt...
Magam alatt szítottam azt a bizonyos tüzet, de... visszacsókoltam....

SeMi

Túlságosan is élveztem a csókot. Az agyam folyamatosan kattogott, hogy miért csinálom ezt? Ennél is csicskagyászabb akarsz lenni a szemében? Pasija van tesó, ha ezt megtudja agyon üt.
De boldog voltam, mikor vissza csókolt. Azt hittem el fog lökni magától, majd a képembe röhögve elküld a picsába... Hamár az anyámba nem tud. Jó volt ennyi idő után ismét érezni YoonGi puha ajkait. Sokkal másabb volt, mint mikor JiTae csókolt meg. Ez.. Közvetlenebb volt.
Végül el kellett szakadnunk, én pedig nem mertem a szemébe nézni.
- Én... Sajnálom.. N.. Nem akartam csak.. Megtörtént.. És nem tudom miért csináltam, de... De.. - makogtam össze - vissza. Őszintén nem tudom hogy most milyen lehet az arca, de biztos nagyon dühös... Nagyon, nagyon dühös... És én nem akarom, hogy YoonGi mérges legyen rám.

YoonGi

Nem is tudtam, hogy mit mondjak. A mai nap folyamán már sokadjára éreztem így, és a bizonytalanságot is. Nem lesz ez így jó, ha nem tudom megemberelni magam.
Azt mondta sajnálja, vagyis megbánta. Persze, hogy megbánta, ő azt a pasast szereti, ez csak egy hirtelen felindulásból történt hiba volt... Ennek nem szabadott volna megtörténnie...
- Ne játszadozz velem SeMi... Ember vagyok, érzésekkel, nem pedig egy marionett bábu, amit kedved szerint mozgathatsz úgy, ahogy neked jó. - próbáltam fevenni vele a szemkontaktust, hogy nyomatékosítsam a szavaim, de nem sikerült. Akkor anélkül folytatom... - A szívem szeretetre éhes... Ha folyton csak falatokat dobálsz neki, csak szenvedni fog. Csak hagyd, hogy éhenhaljon. Később újraéled, és talán egy olyan valakié lesz, aki gondját viseli... - mondtam immár sokkal halkabban.
El akartam menekülni, haza menni, és útnak ereszdeni a könnyeim. Gyenge akartam lenni, de előtte nem mutathatom ezt az oldalam.

SeMi

Nagyon megbántam, hogy egyáltalán megmozdultam. Sőt, talán még azt is, hogy megszülettem. A mellkasomat nyomó fájdalom másodpercenként erősödött, a könnyek pedig elkezdték marni a szemem.
Teljesen igaza volt. Tudat alatt is kihasználom a legjobb barátom, és úgy viselkedek mint egy kiskirály, aki nem tud egyenrangú félként kezelni senkit maga körül. Borzasztóan szégyelltem magam, legszívesebben a föld alá süllyedtem volna.
- Sajnálom YoonGi... Én tényleg annyira sajnálom... Meg... Megértem, ha ezek után látni sem akarsz.. Én csak... Fogalmam sincs mit gondoltam.. - ültem le törökülésbe, a lábamra téve könyököm, majd a tenyerembe temettem az arcom. Nem akartam ránézni. Nem szerettem volna látni bennük azt a mérhetetlen nagy csalódást, amit okoztam. Neki is...