Baby

※ 11 ※

SeMi - Lee_Min_Young00
YoonGi - Nikoow

SeMi

Nem beszéltem YoonGival lassan négy napja. A suliban is elült mellőlem, ami igazán fájt, de nem szóltam érte.
Apu szobafogságra ítélt, ugyanis apa után apu még nála is rosszabbul fogadta a hírt, és nagyon mérges volt. Ráadásul YoonGi pártján állt, és ezt nem is tagadta. JiTaevel elvileg nem történt semmi, megtarthatta az állását, mert apát fél napig nyaggattam vele. Ma pedig suli után bemegyek apa munkahelyére, hogy személyesen is bocsánatot kérjek JiTaetől,amiért belekevertem ebbe az egészbe.

YoonGi

Jó pár nap eltelt, mióta SeMi megpofozott. Elkerültem, ahogy csak lehetett. Elültem mellőle, csoportos feladatnál mással voltam, tesin nem a közelébe öltöztem, és másik úton mentem haza.
Fájt ez az egész... Fájt? Szinte felemésztett, hogy ez lett belőlünk. Nem ezt akartam, de megütött, ok nélkül ráadásul, és nem tudom feldolgozni a mondottakat. Nem is számít már, egyszer mindennek vége, legyen szó barátságról, szerelemről, vagy bármi másról.
Ő biztos jól megvan JiTaevel, nyalják- falják egymást, nyálas szerelmespárkent viselkednek, rólam el is feletkezve, de jó ez így. Ha tényleg szeretik egymást, és SeMi boldog, akkor nekem megfelel.

SeMi

Iskola után egyből apám munkahelye felé vettem az irányt. Szerencsére az itteni emberek nem köpősek, így apám nem fogja megtudni, hogy itt jártam. Garantáltan meghosszabbítanák a büntetésem ha kiderülne, hogy suli után nem egyből haza mentem.
- Szia SeMi. - hallottam meg az ismerős hangot, és azt, hogy leült mellém.
- Szia. Bocsi, ha megzavartalak valamiben, de beszélni szerettem volna veled.
- Oh... Hát rendben, most ráérek. Beszélhetünk.
- Én igazán sajnálom azt ami történt, nem kellett volna téged is belekevernünk a vitánkba, hisz csak most tudtam meg, hogy a legjobb barátom szerelmes belém kitudja mióta, és eléggé besértődött, mikor megtudta, hogy lefeküdtünk.
- Hát igen... Figyelj. Én nem akartam... Csak sokat ittam és... El sem hiszem, hogy megettem, de borzasztóan sajnálom. Komolyan nem akartam... Felejtsük el. - Mondta JiTae, nekem pedig az állam a padlót súrolta.
- Várj... Szóval te... Tényleg nem érzel semmit irántam? - kérdeztem hatalmas szemeket meresztve rá, melyekben könnyek lapultak.
- Van párom, és idős vagyok már hozzád, tökmag... Ennek az egésznek nem kellett volna megtörténnie.
- De én szeretlek! - álltam fel a fotelból, amin eddig ültem.
- Sajnálom SeMi... De ez kettőnk között sose jöhetne össze..

YoonGi

- Azt nem úgy kell. - mutatott a feladatra, amit épp csináltam.
- De én ezt így csinálom.
- Nem fog kijönni az eredmény. - erősködött.
- De ki fog. Jó vagyok matekból, és mindig jó lesz. - makacsoltam meg én is magam.
- Fogadjunk. Ha nem tudod megcsinálni, akkor leveszed a pólód, de ha sikerül, akkor én. - nem igazán értettem, hogy mi hasznunk lenne ebből, de belementem. Már csak azért is, hogy nyerjek.
Be kellett bizonyítanom, hogy megy egyedül is. Addig erősködött, amíg meg nem engedtem, hogy átjöjjön és segítsen a háziban. Igazából élveztem a társaságát, és azt is, hogy foglalkozik velem, szóval nem bántam.
Bár nem válaszoltam az ajánlatával kapcsolatban, ahogy egyre több időt töltöttünk együtt, jobban hajlottam afelé, hogy beleeggyezzek. JiSun jó ember, és tényleg hiszünk abban, hogy valami jó is kisülhet belőle.
- Ez nem igaz! Hogy csinátad, hogy így is kijött? - nézte hitetlenkedve a füzetem, de aztán lekapta a pólóját.
- Profi vagyok. - mondtam, majd ajkamba haraptam.
Lehetetlen lett volna tagadni, mennyire jó teste van, én pedig szabadon legeltethetem rajta a szemem. Talán fel kellene idézni a közös emlékeket, esetleg újakat gyártani...