Baby

※ 24 ※

SeMi - Lee_Min_Young00
YoonGi - Nikoow

SeMi

~ időugrás ~

Szorgosan munkálkodok apuval a konyhában, segítek a kaják elkészítésében. Apáék megint tartanak egy családi vacsorát, csak most nálunk, épp ezért kell nekem is besegítenem, hogy mindennel időben készen legyünk.
Yoongival pedig boldog két hónapot tudhatunk magunk mögött. Ha lehet ilyet mondani, csak még jobban összenőttünk, de egyáltalán nem bánom. Imádom minden egyes percét annak az időnek, amit Yoongival tölthetek. Kimondhatatlanul boldog vagyok mellette.

YoonGi

- Szerintem az jobb. - mutattam a sötétkék csomagolópapírra.
Anyu épp az ajándékba vásárolt bor csomagolásával szenvedett, én pedig segítségképp adtam az ötleteket.
Vacsorára vagyunk hivatalosak a szomszédba, és mivel nem illik üres kézzel menni, az ital mellett döntöttünk. Vagyis inkább csak anya és Tae. Én feleslegesen is vittem volna bármit, már olyan, mintha csak hazajárnék.
Ez alatt az idő alatt, mióta elkezdtünk hivatalosan is járni SeMivel, csak mégjobban elválaszthatatlanok lettünk. Alig van olyan nap, hogy ne aludnánk egymásnál. Van, hogy csak kopogás nélkül berontunk a másikhoz, „Aludjunk!” címszóval, nem zavartatva magunkat azzal, hogy az más háza.

SeMi

- na, kész vagyunk édesem. - puszilt homlokon apu, mikor elzárta a gázt. - Köszönöm a segítséged. - ölelt magához.
- Semmiség, úgy is ráértem. - öleltem vissza.
Már alig vártam hogy Yoongiék végre megérkezzenek, pedig még volt addig egy fél óránk. Ma nem sokat tudtunk beszélni, hogy apa már korán reggel hazarendelt. Morogtam is érte, de sajnos bele kellett törődnöm. Messengeren jelenleg nem elérhető, szóval ott se tudom zaklatni.
Miután elengedtük egymást Apuval, én felmentem készülődni, hogy valamennyire elviselhetően tudjak kinézni, mire jön a szerelmem.

YoonGi

- Én a helyedben készülődnék. - jött ki TaeHyung a fürdőszobából, elegánsan felöltözve.
Én csak a kanapén fetrengtem, egy melegítőben, és egy kissé kinyúlt pólóban. Igaza volt, nem sokára eljön a megbeszélt időpont, én meg úgy festettem, mint egy adag tehénlepény. Oké, hogy láttak már szinte mindenhogy, de nem kellene úgy odaállítanom, mint egy szakadt hajléktalan.
A szobámba szaladtam megfelelő ruhákat keresni, de semmi nem tetszett. Vagy túl csicsás, vagy túl egyszerű volt az összeállításom. Végül mégis inkább egyszerű, de mégis elegánsnak mondható szettet válogattam össze. Fekete farmert, egy kissé bővebb fehér inggel, és egy hosszított, szintén fekete kardigánnal. A hajam csak megfésültem, és késznek is nyilvánítottam magam.

SeMi

A kanapén ülve vártam, hogy végre megérkezzenek a várva várt vendégek. Apuék egymással voltak elfoglalva, vagyis hogy pontosítsak, egymás szájával. Nekem is hiányzott már Yoongi ajkainak érintése, csak érjen ide és úgy letámadom, mintha egy éve nem találkoztunk volna.
Meghallottam a csengőt, és úgy kezdtem el rohanni az ajtóhoz, mintha üldöznének.
- Szia! - Köszöntem Yoonginak, amint belépett az ajtón. Szinte egyből a nyakában kötöttem ki, és ajkaira tapadtam, nem érdekelve hány ember van körülöttünk.

YoonGi

Nem kicsit lepődtem meg, mikor SeMi rám vetette magát. Nem számítottam ilyen üdvözlésre, hát még a csókra!
Hiába is vagyunk együtt hivatalosan, a szülők előtt sose közeledtünk így egymáshoz. Maximum puszi volt, de akkor beértük azzal is, hisz’ utána felejthetetlen csókcsatákat vívtunk.
- Szia Kicsim! - suttogtam a fülébe, mikor már elváltunk, és csak öleltük egymást.
- Azért haladjunk befelé fiatalok. Kezd jó idő lenni, de attól még hűvös van. - terelgetett be anya.