... Előbb dolgom van a könyvtárban

X. fejezet

Azura nem is reagált olyan rosszul, mint Fred hitte volna. Még csak pofon se vágta!

– Hogy mit csináltál? – sziszegte a lány, és nekilökte Fredet a hideg falnak. Alkarját a fiú mellkasának nyomva nem engedte, hogy elmenjen. Szeme tágra nyílt és szikrákat szórt.

– Nem akartam ezt mondani, csak kicsúszott a számon – bizonygatta Fred.

– De hát nem igaz.

– Persze, hogy nem igaz. De csak nem mondhattam azt, hogy Ron miatt...

– Már miért ne mondhattad volna azt? – Azura felvonta a szemöldökét. Már inkább tűnt értetlennek és kíváncsinak, mint dühösnek, amit Fred jó jelnek vett.

– Mert azok Ron érzései, ő rendelkezik velük. Nem fogok kikotyogni ilyen dolgokat pont annak a lánynak, akit szeret.

– De nem százegyszázalékosan biztos a dolog, nem? – firtatta Azura. Fred megkönnyebbülten bólintott. Valahogy ő is erre akarta terelni a szót, de Azura megkönnyítette a dolgát.

– Itt jöttök ti a képbe.

– Mi? Ki mi...

– Te és Saggie.

Azura annyira meglepődött, hogy engedett karja feszítésén, így Fred le tudta azt nyomni a lány mellé.

– És mit gondolsz, mi mit tudnánk csinálni?

Frednek nem sikerült válaszolnia, mert egy vidám hang harsant a folyosón.

– Miért császkáltok hajnalok hajnalán a folyosókon, drágáim?

Fred mérhetetlenül megdöbbent, amikor Pyxis Blacket látta meg közeledni feléjük. Ruganyos léptekkel érkezett, szinte ugrándozott. Kék blúzt viselt, ami nem ért le fekete trapéznadrágja derekáig, egy csíkon látszani engedte izmos fehér hasát. A mosolya annyira ragyogó volt, hogy az arcát átszelő sebhely szinte meg sem látszott.

– Titkos randevú, hm? – kérdezte melléjük érve, és kuncogott. Pyxis Black jókedvűen ugratja őket, és kuncog. A világ a feje tetejére állt!

– Hű de vidám valaki – jegyezte meg Azura, és Fred látta, ugyanannyira meg van döbbenve, mint ő maga.

– Igen, az vagyok! – helyeselt Pxyis. A derű annyira fiatalította, hogyha Fred nincs tisztában vele, hogy már felnőtt és munkája van, simán elhitte volna, hogy még a Roxfortban tanul.

– És... ez mi? – mutatott Azura nővére égszínkék fölsőjére.

– Charlie szerint kiemeli a szemem színét – csicseregte Pyxis.

– Tényleg – értett egyet Fred, mert szerette volna, ha minél hamarabb kettesben hagyja őket Azurával.

– Szóval újra együtt vagytok? – tért a lényegre a fiatalabb lány. Pyxis a keze mögé rejtette a száját, és újból kuncogott. A hajnali fényben megcsillant valami a mozdulat közben, de Fred túl izgatott volt ahhoz, hogy gondolkozzon.

– Mondhatni...

Azura viszont nyilván gondolkozott, mert ő is a szája elé kapta a kezét.

– Pyxie, ne mondd, hogy gyűrűt...!

Pyxis meglepetten pislogott, majd a kezére nézett, amin egy hatalmas, kék köves ezüst gyűrű csillogott. Elnevette magát, és legyintett, újra elvakítva ezzel Fredet.

– Jaj, nem, azért ott még nem tartunk. – Megmozgatta az ujjait. – Ezt Magnustól kaptam. Tetszett a színe. Illett a blúzhoz. Meg a szememhez.