... Előbb dolgom van a könyvtárban

IV. fejezet

Hermione kezdte úgy érezni magát, mint a Weasley-ikrek saját könyvtárosa.

– Úgysem fog sikerülni a Kor-korrigáló főzet – figyelmeztette őket.

– Honnan tudod, Granger? – vonta föl a szemöldökét kérdőn George. – Fogalmad sincs, Dumbledore hogy akarja elérni, hogy csak tizenhét évesek nevezhessenek...

Hermione nevetve rázta a fejét.

– Hidd el, meg fogja oldani.

– Te meg hidd el, hogy mi is meg fogjuk oldani, manólány – veregette meg a hátát Fred. Hermione büszke volt magára: csak egy egészen picit pirult el és csak egészen picit kezdett el hevesebben dobogni a szíve a fiú és az általa kreált becenév hallatára.

– Fogadni mernék, hogy bebukjátok – fordult a fiúk felé, mellkasán összefont karokkal. Fred és George összenéztek, de ajánlatot már nem tehettek.

– Hé, Hermione! Szerintem a macskád elvitte a jóslástanleckémet...

Hermione a szemét forgatva perdült meg. Ron Weasley közeledett felé, kezében a vörös szőrű Csámpást tartotta.

– Szerintem meg, Ronald, meg sem írtad a jóslástanleckédet – felelte. Ron megvakargatta a fejét, és nem reagált a lány mondatára.

– Sziasztok, fiúk! Megint mivel fárasztjátok szegény Hermionét?

– Kölyök, kitértél a jóslástannal kapcsolatos válasz elől – vigyorgott rá George. Ron visszavigyorgott rá. Hermione csak a szemét forgatta, de elindult barátjával megkeresni a leckét.

– Javíthatatlan vagy, Ron!

Talán csak képzelődött, hogy Fred mosolya leolvad az arcáról és komoran bámul utánuk, de nem fordult vissza, hogy megbizonyosodjon efelől.

/*/

– Szóval, senki nem talált semmit – összegezte a tényeket Azura. Arra vártak, hogy a Trimágus Tusára érkező másik két iskola diákjai befussanak, és közben megtárgyalták, ki hogyan haladt a manó-lakhely-kereső akcióval.

– Nem, de még a mardekárosok klubhelyiségénél nem voltunk, ahogy a tanárok szobái meg a tantermek felé sem – mondta Hermione.

– Ja, és a Keleti Alagsorokban, az ősi kínzótermekben sem találtunk semmit – tette hozzá Fred.

– Csak néhány király, rozsdás bilincset meg kínzóeszközt – tűnődött Sagitta. Azura szeme felcsillant. Hermione szerint úgy nézett ki, mint egy aranyos kiskutya, aki megpillantja álmai sipító játékát.

– Miért nem szóltál?

– Mert ez most reggel volt, tökfej – borzolta föl húga haját Sagitta –, úgyhogy most szólok. Ha gondolod, este még lemehetünk megnézni.

Azura átölelte a testvérét, és cuppanós puszit nyomot a lány arcára.

– Te vagy a legszuperebb Sagitta nevű nővér!

Sagitta nevetve húzta magához Azurát.

– Ejha! – füttyentett egyszer csak George.

– Mi az? – lépett mellé Ron és Harry.

– Nézzetek föl! – mutatott az égre Fred. Többen elkezdtek kiáltozni, és mindenki felfelé bámult. Hermione is így tett, és megpillantotta a hat pegazus által húzott hatalmas hintót.

– A Beuxbatons! – hallotta a diáktársait sutyorogni. Mindenki le volt nyűgözve, de Hermione csak a felvágást látta benne. Tudta, hogy az iskola azért jön ilyen módon, hogy villoghasson, mennyivel jobbak a Roxfortnál.