... Előbb dolgom van a könyvtárban

VIII. fejezet

Hermione szerint ennél nagyobb őrültségre aligha készülhettek.

Éjjel kilopódzni a Tiltott Rengetegbe, hogy sárkányokat nézegessenek, amikkel Harrynek meg kell küzdenie az első próbán... Egész este gyomorgörcse volt, de Fred megnyugtatta:

– Ne aggódj, Hagrid megmutatja Harrynek is az ellenfeleit!

– Nem számít csalásnak? – kérdezte akkor Azura szórakozottan.

– És az, hogy tizennégy évesen tagja a Tusának? – vágott vissza Hermione, amikor megtalálta a hangját. Harry és az ő roxforti bajnok kiléte igencsak gyenge pont volt a számára. A fiú most Sagitta segítségével jegyzetelte a bájitaltan tananyagot, felnézett, és bizonytalan mosolyt küldött feléjük. Hermione visszamosolygott, aztán elkapta Fred gyanakvó pillantását, és megköszörülte a torkát.

– Rendben, nézzük meg őket.

Hát így kerültek a vaksötét erdőbe. Fred, George és Sagitta kirajzolódó vonalait követte, Azuráról négyszer hitték azt, hogy nyoma veszett. Mind a négyszer, amikor szólongatni kezdték Azura megkocogtatta a vállukat, jelezve, hogy ott van. Némán járt, és látni sem lehetett az árnyékok és hajlongó faágak között. Hátborzongató volt.

Hamarosan tüzek fénye rajzolódott ki a szemük előtt, és egy hatalmas sziklarakás mögött rábukkantak a kifutókra és sátrakra, meg egy aréna épülő vázaira.

– Ejha! Ez egy mennydörgő, egy magyar mennydörgő! – sóhajtott Azura. Hermione kérdőn felvont szemöldökkel fordult felé.

– Hogy mondtad?

Azura felemelte a kezét, de a nővére válaszolt helyette.

– Az a hatalmas fekete sárkány – látod? Ott, legtávolabb! Az egy magyar mennydörgő. Irdatlan erős és brutális fenevad – magyarázta Sagitta. Hermione hunyorogva kereste tekintetével az emlegetett bestiát, és hamar meg is lelte. A sötétben szinte láthatatlan volt fekete pikkelyeivel, de ahogy kicsit oldalra fordult, a tűz fénye megcsillant rajta. Sagitta folytatta a mesét: – Egy ilyen támadott rá tavaly Pyxisre. A sebhelye még mindig nem gyógyult be. Sajnálom a bajnokot, aki kikapja.

Hermione nyelt . Harry biztos nem élne túl egy találkozást a magyar mennydörgővel, ha még Pyxis is megsebesült a fajtájával szemben – pedig a nő évek óta foglalkozik sárkányokkal.

– Mi történt pontosan? – kérdezte fojtott hangon.

– A sárkány sebesült volt – suttogta Fred. Hermione összerezzent. A fiú nagyon közel állt hozzá. – És valahogy tüske került a sebbe. Pyxis segíteni akart neki...egy rossz mozdulat volt csak, és a sárkány őrjöngeni kezdett. Tűz, karmok, tüskés farok...kemény volt, Charlie meg a többiek alig tudták kimenekíteni a kifutóból.

Hermione végignézett barátai komor arcán, és elfogta a félelem. Ennek az egész sárkányos dolognak a fele sem tréfa.

– Menjünk – intett George, és elsőként lépett elő a tüzek fényeibe.

– Hát ti? – fordult feléjük rögtön egy fekete hajú, copfos, marcona fickó.

– Pyxis Blacket és Charlie Weasley-t keressük – mondta készségesen Fred. A sárkányidomár birkabőr mellényt, bőrkesztyűt, bőrnadrágot és bőrcsizmát viselt, fején sisak virított. Hermionét egy vikingre emlékeztette.

– A nevem Droll. Ti vagytok a kistestvérek? – nézett végig a kis csapaton. Hermione toporgott, ő nem volt kistestvér. Sagitta átölelte a vállát és magához húzta, jelezve, hogy összetartoznak.