... Előbb dolgom van a könyvtárban

II. fejezet

Hermionét reggelre megszállta az ihlet. Szinte kirepült az ágyából, izgalomtól kapkodva öltözött föl és dudorászva mosott fogat.

Azura meg is jegyezte:

– De boldog valaki ma reggel!

Hermione látta a tükörben a lány arcát. A szemei kicsit pirosak voltak. Úgy döntött, ő nem tesz megjegyzést.

Kiöblítette a száját, majd hideg vizet fröcskölt az arcára.

– Ötletem van, Azu, egy zseniális ötletem!

Azura összevonta a szemöldökét és ő is megmosta az arcát. A haját látva Hermione megkönnyebbült – szerencsére nem csak ő él szénaboglyával a fején.

– Mivel kapcsolatban? – kérdezte aggódva az alacsonyabb lány. Egy pergamendarabot illesztett a csap mellé, és nekilátott a fogmosásnak. Hermione felismerte a saját kézírását és a Piton által kért receptet.

– M.A.J.O.M! – jelentette be ünnepélyesen a projekt nevét. Nekidőlt a csempének, és úgy nézte, ahogy Azura értetlenkedve sikálja a fogait.

– Mint af állat? – kérdezte habzó szájjal. Hermione szélesen mosolyogva rázta a fejét.

– Manók Alkotmányos Jogaiért Országos Mozgalom – szavalta büszkén. Azura megrökönyödve köpött a mosdókagylóba.

– Hogy mit mondtál?

– Manók Alkotmá...

– Igen, igen, hallottam – intette le Azura. – A kérdés csak az, hogy mi ez?

– Egy országos mozgalom – magyarázta Hermione. Azura összepakolta tisztálkodós csomagját és elindultak vissza a szobájukba. – Egy országos mozgalom, ami a manók alkotmányos jogaiért küzd. Felszabadítjuk őket! Annyi ideig el voltak nyomva...pedig nekik is jár a szabadság, ugyanúgy élőlények, mint te vagy én. – Megköszörülte a torkát, és elgondolkodott. – Illetve, azt hiszem, ez a legfőbb célja. Még utána kell járni egy-két dolognak, hogy ezt pontosan meg lehessen határozni...

– És ezt ki vezeti? – érdeklődött Azura, félbeszakítva a gondolatmenetet. Hermione biztos volt benne, hogy sikerült behálóznia barátnőjét.

– Én!

– És kik a résztvevők?

– Te – vágta rá Hermione. Azurának fölszaladt a szemöldöke. Ez annyira Azurás volt – ez a szemöldökfelvonás. Olyan jellegzetes Azura-dolog.

– Valóban? Kösz, hogy szólsz.

– Ettől a perctől fogva hivatalosan is a MAJOM tagja vagy! – oldotta meg gyorsan a problémát Hermione, és átkarolta barátnőjét.

– Szuper! – lelkesedett Azura. Hermione nem törődött a hangjában bujkáló gúnnyal. Ez is tipikus Azura-vonás. Még azt is képes gúnyosan mondani, hogy „légy szíves, passzold ide a sótartót". Persze, nem feltétlenül ártó szándékkal. Mintha valaki egyszerűen belenevelte volna ezt a dolgot, és belevésődött volna a jellemébe.

/*/

Hermione tényleg próbált figyelni mágiatörténeten. Persze, barátai nem sokat segítettek. Folyamatosan járt a szájuk, Piton receptjét mondták föl egymásnak. De Hermione agya nem a recepten kattogott, és végre nem is Fred Weasley-n, hanem újdonsült mozgalmán.

Ujjai szinte maguktól mozogtak, ahogy a hallott szavakat automatikusan körmölte. A lábával topogott a pad alatt. Ron háromszor is rászólt, hogy hagyja már abba, de nem igazán figyelt rá. Eltöprengett, vajon beavassa a fiúkat is a dologba, vagy még hagyja kicsit a témát. Végül úgy döntött, előbb részletes kutatómunkát végez, hogy akkor tárhassa föl a srácok előtt a tervét, amikor az már a tökéletesség és a zseniálisság határán egyensúlyoz.