... Előbb dolgom van a könyvtárban

XI. fejezet

Hermione nyugalmas, Corvus-mentes légköre egészen fennmaradt a Legendás Lények Gondozása óráig. A Black-fiú új külsejű nővérével és Charlie-val álldogált Hagrid mellett. Hermione próbált a lehető legjobban elbújni a csapattársaként kapott Lavender, Parvati és Harry mögött.

Lesunyt fejjel üldögélt Harry mellett és adogatta neki a leveleket, amiket a fiú formára hajtott, hogy másik két osztálytársuk aztán bogárszálláshoz szükséges bútorkákat készítsen belőlük.

Igyekezett arra gondolni, hogy tudná Harry a lehető legpraktikusabban megőrizni életét a hétvégi sárkányharcon. Persze gondolatai valaki más körül forogtak, hiába próbált bevetni ezellen mindent.

Amikor elkapott pár beszélgetésfoszlányt, megdermedt.

–...szóval szerintem Fredék együtt vannak – vélekedett sutyorogva Parvati.

– Soha nem néztem volna ki Blackből – ellenkezett halkan Lavender.

– Ugyan már, sülve-főve együtt van az ikrekkel!

– Jó, de most komolyan, ki hitte volna, hogy egy sráccal...? – vihogta el magát Lavender. Parvati heherészve meglökte barátnője vállát. Hermione Harryre sandítva látta, hogy a fiú el van foglalva gondolataival, nem figyel.

– Ackley Lewis után is olyan feltűnően csorgatta a nyálát – vetette fel Parvati.

– Erica mesélte, hogy most együtt van Lewisszel – mondta vállat vonva Lavender. – És hogy mennyire felsült az egész Black-bagázs, amikor megtudták! – kuncogott.

– Azért sajnáltam volna Azurát...de úgy fest, hamar pótolta a srácot.

– Ó, nem egyszerűen csak pótolta! Nem láttad, hogy ölelkeztek a folyosón...

Hermione megrázta magát. Nem az ő dolga, hogy Fred hogy rendezi el az ügyeit Azurával.

/*/

Hermione tudta, hogy Harry nyerni fog. Reggel, amikor felébredt, érezte a csontjaiban, és csak kicsit félt, amikor barátja bevonult a többi bajnokkal a sátorba.

De amikor Harry a Tűzvillámmal lekörözte a hatalmas és veszedelmes Magyar Mennydörgőt, szinte meg sem lepődött, csak büszkén tapsolt és ujjongott, Blackékkel és Weasley-ékkel az oldalán. Az elmúlt pár napban próbált nem érintkezni és kommunikálni Freddel, aki a bajnokságon a fehér arcú Ron és a vadul kiáltozó Azura között álldogált.

Hermione a győztes roxforti bajnok tiszteletére tartott bulin is inkább elvonult a sarokba a könyveivel, és a tanulást csak akkor szakította félbe, amikor Harry felnyitotta az aranytojást, amit szerzett. A szörnyű hang kizökkentette, és inkább felkapta holmijait, hogy a könyvtárban folytassa a tanulást.

Leült a megszokott helyére, egy kis zugba, ahol soha senki nem zavarta meg. Nagy levegőt véve kipakolta könyveit, sorba rendezte őket, kiterítette pergamenjeit, előszedte a tintásüvegét és három pennát.

Órákig ült egyhelyben, gyertyafénynél körmölte a hosszú képleteket számmisztikára. Épp az ujjait tornáztatta meg, amikor valaki elhaladt mellette és lesöpörte három könyvét.

– Hé! – kiáltott utána. Az alak megtorpant, visszafordult és felvette a leesett köteteket.

– Bocs – mondta mogorván és szűkszavúan. Hermione belebámult az arcába, és próbálta nem elhúzni a száját: Viktor Krum volt az.

/*/

Aznap, amikor McGalagony bejelentette, hogy bált tartanak karácsonykor, Hermione lefejelte az asztalt.