... Előbb dolgom van a könyvtárban

III. fejezet

Fred idegesen dobolt az asztalon.

– Befejeznéd, Weasley? – szólt rá (újból) Sagitta.

– Bocs – mentegetőzött Fred, és inkább hátradőlt a székében. George nem volt ott, elment könyvet keresni, hogy ne robbantsák föl még egyszer az üstjüket, amikor a kanárikuglóffal kísérleteznek.

Fred aggódva nézte, ahogy Sagitta előrehajolva az asztalra könyököl.

– Na, avass be, szépfiú – mondta lehalkítva és elmélyítve a hangját. Fred megvakargatta a tarkóját.

– Mibe, szépkislány?

– Mi a probléma?

– Mivel kapcsolatban? – kérdezett vissza Fred. Sóhajtott. Jobbnak látta nem húzni Sagitta agyát. A lány elég idegeskedő típus volt, most pedig pláne, amikor Wooddal egyértelműen nem mentek simán a dolgok.

– Haver, ne csináld már! Nem vagyok vak.

Fred nyelt egyet, és épp mesélésbe kezdett volna, amikor borzasztó puffanás és heves veszekedés hallatszott a szomszéd könyvsorból.

– Drága Johannám, úgy hiányzol... – harsant Deneb Holloway drámain elmásította hangja.

– Deneb, fogd be! – Ez határozottan Johanna Mason kiáltása volt. Fred és Sagitta oldalra tolták a könyveket az asztaluk mellett, hogy lássák a műsort.

– ...borzasztó izgalmas, ugyanakkor fárasztó az aurorképzés, de ha rád gondolok, akkor mindig minden jobban megy... – Holloway a földön hasalt, egy pergament tartott a kezében. Mason a hátán ült és a vállait püfölte.

– Add vissza, az az én levelem! Corvus nem is ezt írta, te lökött!

– ...reméltem, az őszi szünetben láthatjuk egymást, de aztán kiderült, hogy gyakorlatom lesz akkor...

– Deneb Holloway, megfojtalak! – visította Mason, és szinte kitépte a fiú kezéből a levelét.

– Mi az, Mason, Corvus nem küldött virágot? – szólt oda Sagitta. Fred nem tudta nem észrevenni hangja keserű csengését.

Mason hátrafordult, és lángoló szemekkel meredt a polc túloldalán ücsörgő griffendélesekre.

– Ha még egy szót szól akármelyikőtök, kivégezlek bennetek – közölte mérgesen, azzal felpattant és elviharzott. Holloway átgördült a hátára, és nevetve Fredék felé fordította a fejét.

– Imádom a csajt!

– Ahogy láttam, ő is imád téged – bólintott Fred. Holloway rájuk vigyorgott.

– Még meg sem köszöntem, Black, hogy tökéletes időpontot találtál a kiselőadásomhoz. – Holloway vigyora hirtelen igencsak vicsorgásra kezdett hajazni. Sagitta megtámasztotta az állát a tenyerében.

– Hát, most megteheted.

– Olyan kegyes velem, ó, úrnőm – tette a szívére a kezét Holloway.

– Ne is mondd, ritka jó fej királynő vagyok – értett egyet Sagitta. Fred a fejét csóválta.

– Saggie, te meg a királynőség két különböző dolog. Annyira értesz az etiketthez, mint Holloway a keleti jóslásokhoz.

Holloway horkantva fölnevetett és fölült.

– Haver, azt mondtam, hogy az apám a jóskutató, nem én.

– Nekem meg az anyám a királynő, nem én – vágta rá reflexből Sagitta, aztán összevonta a szemöldökét. – Nem, én vagyok a királynő, anyám meg egy...