... Előbb dolgom van a könyvtárban

IX. fejezet

Sagitta odaszökkent melléjük, és talpra segítette Hermionét.

Fred nem tudta elhinni, hogy a lány megcsókolta őt. Félt és egyben reménykedett is, hogy nyár óta megváltozott köztük valami, hogy Hermione már nem érez úgy, ahogy akkor.

Most, hogy kiderült, Hermione oldaláról még mindig van valami...egyszerre töltötte el boldogsággal, megkönnyebbüléssel és az öccse miatt érzett keserűséggel. Talán egyszerűbb lenne, ha őszintén beszélne vele. Talán.

Fred megszorította Hermione ujjait, mielőtt a lány leült volna egy székre, ahova Sagitta irányította. Hálás volt osztálytársának, amiért nem kérdezősködött sokat, holott látta őket csókolózni.

Persze sejtette, hogy nem úszta meg ennyivel és este rendes kikérdezésen fog keresztülesni.

Fred kába fejjel végigmérte a sátrat. Charlie, Pyxis, George, Azura, Droll, Sagitta, Hermione és ő – ennyien fértek be, meg egy asztal, amire mindenféle kenőcs és gyógyfű volt kipakolva, illetve néhány szék, amik közül az egyiken Hermione ült, egy másikon pedig Azura ült, egy harmadikon meg a lába volt felpolcolva. Fred aggódva lépett barátnője mögé, aki az asztalra könyökölve nézelődött unottan.

– Nem hiszem el, hogy képes voltál beugrani a mennydörgőhöz – ingatta a fejét Charlie, és meghúzott egy üveget.

– Én sem! – mérgelődött Pyxis, aki a húga körül sürgölődött. Azura Charlie-ra pillantott.

– Kaphatok belőle? – intett az üveg felé. Fred tippje szerint Lángnyelv Whisky vagy vajsör lehetett benne.

– Nem! – szólt közbe Pyxis, mielőtt Charlie reagálhatott volna. Fred a bátyjára nézve látta, hogy bocsánatkérőn csücsöríti az ajkát. – Azura Black, én...

– Pyxie, te ugrándoztál bent előttem, mint egy kismajom, szóval egy szavad nem lehet. Különben is megígérted Magnusnak, hogy vigyázol a sárkányokkal.

– Magnusnak? – kérdezte összeráncolt homlokkal Charlie. Fred nem tudta pontosan, mi van Pyxis és a bátyja között, de Charlie féltékenykedő hangneméből ítélve valami még lebegett kimondatlanul a levegőben.

Aztán Pyxis vártalanul megpördült, lecsapta az asztalra az egyik kencés tégelyt, és felpofozta Charlie-t, összezavarva ezzel Fredet. Meg valószínűleg Charlie-t is.

Azura és Hermione mintha intésre kapta volna a szája elé a kezét. Droll kínosan megköszörülte a torkát.

– Ú! – grimaszolt George, mire Sagitta vigyorogva oldalba bökte.

– Dúl a szereleeem – búgta halkan. Szerencsére a nővére nem hallotta meg: azzal volt elfoglalva, hogy a volt és a félig-meddig jelenlegi párjával üvöltözzön kivörösödött arccal.

– CHARLIE WEASLEY, A TE DOLGOD LETT VOLNA MEGÁLLÍTANI AZURÁT! HA MEGHALT VOLNA, A TE LELKEDEN SZÁRADT VOLNA! NEKED KELLETT VOLNA...

Charlie higgadtan válaszolt. Fölemelt kezével fojtotta Pyxisbe a szóáradatot:

– Volna, volna, volna. Pyx, drágám, nem történt semmi baj, és különben is, te ugyanúgy...

– Mi az, hogy nem történt semmi baj?! – Pyxis kitágult orrlyukakkal meredt rá. Fred oldalra biccentett fejjel figyelte őket. Oldalra sandítva elkapta a bazsalygó Hermione pillantását. Nem értette, mit mosolyog annyira a lány, amikor a két idősebb veszekedett.

– Kibicsaklott a húgom lába, Weasley – mondta lassan Pyxis, mintha egy hülyéhez beszélne. Azura persze nem bírta ki, hogy közbe ne szóljon: