... Előbb dolgom van a könyvtárban

XIII. fejezet

Fred nem akart beszélni Krummal, de a srác odajött hozzá.

– Bántottad? – bökte meg a vállát a bolgár. Fred felnyögött.

– Mi?

– Bántottad Harmoniát? – ismételte magát Krum. Fred fenyegető pillantást vetett rá. Azurától tanulta.

– Mi közöd van hozzá?

– Velem jönni bálba. – Bár Krum csak kimondott három szót, olyan volt, mintha egy terelőütővel gyomorszájon vágta volna.

– Értem. – Felállt, és kivonult a könyvtárból, nem törődve azzal, hogy Krum milyen bolgár sértéseket vág a fejéhez.

Útban a klubhelyiség felé próbált nem gondolkozni, de Hermione és a világbajnok szavai mérges tüskékként marták a bensőjét. Beugrott a fiúmosdóba és megmosta hideg vízzel az arcát. Nem lett sokkal jobb a helyzet, de legalább már nem érezte teljesen úgy magát, mintha leforrázták volna.

A folyosón aztán összetalálkozott George-dzsal, aki izgatottan intett neki.

– Azuval megfogalmaztunk egy zseniális levelet Bumfoltnak! – újságolta.

– Tényleg? – kérdezte Fred fáradtan. Annyira üresnek hallotta a hangját! Annyira nem önmaga volt!

– Igen! Már csak bagoly kell. Elkérjük Pulipintyet Rontól?

– Benne vagyok.

Szó nélkül tették meg a maradék pár lépcsősort a klubhelyiség bejáratáig. Addig Frednek volt ideje újra vigyorgós-vidám álarcot öltenie, és gyorsan, mielőtt elmúlik a pillanat, oldalba bökte testvérét.

– Mesélj, mizu van a mi kis Angie-nkkel!

George erre elvörösödött. Fredet meglepte – ezek szerint nem csak neki van titkolni valója a testvére előtt?

– Semmi nincs.

– Még.

– Ahogy mondod – bólintott George, és bizonytalan mosolyt villantott Fredre. Sebezhetőnek tűnt, de részben boldognak is.

– Holnap?

– Remélem.

Fred felnevetett. Örült, hogy megvan még a telepatikus képességük.

– A prefektusi fürdőben?

– Merlin szakállára! – röhögte el magát a fejét fogva George. Fred átkarolta a vállát.

– Nem vagyok szakértője a nőknek, de úgy vélem, belőle remek sógor lesz.

– Szóval nem bánnád?

– Miért bánnám? – Fredet őszintén meglepte a felvetés. George a vállát vonogatta.

– Hát mert olyan jóba vagytok...

– Ne! Csitt! – állította meg Fred. – Több lányt ne keverj az ügybe, könyörgöm!

– Milyen ügybe? – vonta föl a szemöldökét George. Fred sóhajtott.

– Ne tegyél úgy, mintha Azura nem avatott volna bele mindenbe.

– És Sagitta – tette hozzá George. Fred nem bosszankodott sokat, csak örült volna, ha ő mondhatja el a fivérének a kis titkát.

– De ha ez megnyugtat, tesó, a magyarázatuk nélkül is teljesen egyértelmű volt számomra minden.

– Valóban? Hát ez nagyszerű – nyögte Fred. Ennyire nyíltan lehet olvasni az érzéseiben? Kellemetlen.