VI. fejezet

469 32 7
                                    

– Meséltem már neked Haltról, a mesteremről, igaz? – kérdezte Azura. Hermione igyekezett lépést tartani a kisebb lánnyal, de az hosszú léptekkel szelte a folyosókat.

– Azt hiszem. – Befordultak egy sarkon. – Nem a gyengélkedőre megyünk?

Azura a szemét forgatta. Könnyektől volt maszatos az arca.

– Úgy nézek ki, mint akinek gyengélkedőre van szüksége?

Hermione inkább nem válaszolt.

– Akkor hova megyünk? – tette föl a kérdést pár percnyi csönd után. Azura láthatóan teljesen elmerült a gondolataiban, nem felelt. Aztán szólásra nyitotta a száját.

– Halt mindig arra tanított, hogy használjam az eszem – mondta. Hermione érdeklődve pillantott rá. – És én most használom. Corvus hány levelet írt nekem és Sagittának?

Jelentőségteljesen nézett Hermionére, aki rájött, hogy a kérdés nem költői volt, hanem hozzá intézték.

– Én nem tudok egyről sem – felelte óvatosan. Azura megrázta a fejét.

– Nem kaptunk egy levelet sem. A kérdésem az volt, hogy mennyit írt. A kettő nem ugyanaz.

Hermione homlokráncolva tűnődött.

– Hova akarsz kilyukadni? – kérdezte lassan, gyanakodva. Azura válasz helyett berántotta egy lovagi páncél mögé.

– Hóborc – tátogta a lány. Megvárták, amíg a kopogószellem elmegy (nagyon nem lett volna jó, ha rájuk bukkan), és folytatták útjukat.

– Szóval azt mondod, Corvus lehet, hogy írt nektek levelet...de nem kaptátok meg őket?

Azura hallgatott egy ideig, majd megállt egy nagy, kétszárnyú ajtó előtt.

– Ez a bagolyház – állapította meg Hermione.

– Megígérte, hogy ír. És Johannának írt is – mondta Azura, és lenyomta a kilincset. Beléptek, a rudakon és fészkekben baglyok pihentek, páran zavarodottan felkapták a fejüket az érkezőkre.

– Honnan tudod?

– Saggie mesélte, hogy egyszer Johanna meg Deneb összeverekedtek a könyvtárban Corvus levelén.

Hermione hümmögött. El tudta képzelni azt a jelenetet.

– Szerinted elkeverték a tieitek?

Azura vállat vont, és körbefordult.

– Hol van Druella? Fekete Druella.

– Az a hatalmas fekete bagoly? – Hermione sem látta. Azura összeszorította a száját.

– Eddig egyszer sem jött el a Roxfortba. Én legalábbis nem láttam, és biztos vagyok benne, hogy Saggie sem.

Azura láthatóan elkeseredve, erőteljesen gondolkozott. A halántékára szorította az ujjait, szemét behunyta, ajkát beharapta.

– Gondolj, gondolj, gondolj, gondolj... – hajtogatta magában.

– Lehet, hogy megsérült – vetette föl Hermione. – Lehet, hogy Hagridnál van. És akkor a leveleitek is meglesznek. – Mosolygott, probléma megoldva. Azura gyanakodva pillantott föl.

– Szerinted lehet, hogy tényleg csak ennyi ment félre? Megsérült, és a levelek meg Druella is Hagridnál vannak?

Hermione vállat vont. Néhány helyen sántított a dolog, de egy próbát megért.

... Előbb dolgom van a könyvtárbanWhere stories live. Discover now