Mafia hős

6. rész Új srác

Maia szemszöge

Az iskolába érve láttam, hogy mindenki izgatott. Biztos az új fiú miatt. Megláttam Annát a folyosó végén és rögtön oda rohantam.

- Hé csajszi - köszöntem neki.

- Helloka - köszönt vissza.

- Látom mindenki izgatott. Hihetetlen, hogy mindenki ilyen kiváncsi az új diákra.

- Nem csak amiatt, hát elfelejtetted?

- Mit? - vágtam értetlen fejet.

- Ahj istenem Maia, hát ma lesz az elnöki látogatás.

- Oh basszus, tökre elfelejtettem.

- Jó most ez nem lényeg, menjünk mert elkésünk.

Elindultunk a terem felé. Ami a harmadik emeleten volt. Imádom mikor kora reggel meg kell másznunk az egész épületet. Leültünk a helyünkre, ami egymás mellett volt. Minden padban egy ember tud ülni és padok között sok hely van kihagyva, hogy ne tudjunk beszélni. De hát persze ennek ellenére mindenki beszélget egymással.

Elkezdődött az óra. Figyeltem, hogy mikor érkezik meg az új srác, bámultam az időt. De semmi. Kezdtem aggódni, hogy talán el sem jön, vagy baja esett. Elvégre is ő Pókember.

Még két óra eltelt. A harmadik óra közepén végre megjelent az igazgató és az ofő is. 

- Gyerekek ő itt az új osztálytársatok. Peter Parker - szólt az igazgató.

- Látod mondtam, hogy helyes - súgta oda nekem Anna.

- Kérek mindenkit, hogy legyen rendes vele és segítse a beilleszkedését - szólt közbe az ofő.

Peter leült az utolsó helyre, ami a terembe volt. Az a pad sréhen mögöttem volt. Miközben oda sétált rám nézett és rám mosolyott. Vissza mosolyogtam, biztosan tudja ki vagyok. Az óra nagyon gyorsan eltelt ezután és szinte végig lopva próbáltam ránézni Peterre. 

- Hé jössz? - szólt Anna miután összepakolt.

- Öhm majd a rendezvényen találkozunk - válaszoltam és finoman ránéztem Peterre.

- Értem - mondta mosolyogva, majd elment.

Oda mentem Peterhez.

- Szia Maia vagyok - köszöntem neki. 

- Szia én pedig Peter - köszönt vissza.

- Körbe vezethetlek, ha gondolod.

- Azt megköszöném, egyátalán nem ismerem ezt a sulit.

- Akkor induljunk.

Elindultunk és körbe jártuk az összes emeletet. Az ebédlőt, a tornatermet, a közösségi területeket. Végül a szekrényeknél fejeztük be az utat, megmutattam az övét. 

- Ez pedig a szekrényed.

- Köszi, hogy megmutattad nekem. Igazán jól éreztem magam. Lesz még órád?

- Nem, viszont még van egy kis redezvény az elnöknek. Hamarosan megérkezik. Neked lesz még órád?

- Még lenne, de mára adtak egy kis engedményt ezt illetően. Megnézem akkor veled ezt a rendezvényt. Esetleg utána haza kísérhetlek?

- Igen.

A látogatás után elindultunk a házunk fele. Az úton sokat beszélgettünk. Kicsit jobban megismertük egymást. Megtudtam, hogy Peternek is meghaltak a szülei, így a nagynénje May nevelte eddig. És hogy volt egy lány Queensben, akit nagyon szeretett. Ám olyan dolgot kellett tennie, ami miatt a lány eltávolodott tőle. Részben ez is hozzá járult ahhoz, hogy ide jött. 

Az út haza egy óra. Mégis sokkal kevesebbnek tűnt. Nagyon hamar haza értünk.

- Van kedved esetleg feljönni? - kérdeztem meg Petert.

- Igen van - mondta mosolyogva.

Bementünk és lifttel felmentünk a nappaliba. Peter tátot szájjal állt a szoba közepén.

- Ez hatalmas - szólalt meg egy idő után.

- Igen az - helyeseltem - néha egyedül érzem magam benne olyan nagy. Mintha csak én lennék a világon.

- Bizonyára sokszor vagy egyedül.

- Eddig nem voltam olyan sokszor, de mostanába egyre többet. Tudod Tony sokszor megy át arra a másik helyre.

- Igen tudom. De azt is tudom, hogy tudod ki vagyok.

Meglepetten néztem rá, ezek szerint Tony elmondta neki.

- Nem volt nehéz ki találni, de megigértem, hogy nem foglak faggatni.

- Tudom, de így könnyebb, hogy tudod és nem nekem kell elmondanom. Hogyan jöttél rá?

- Hát te voltál az egyetlen, aki ma kezdte a sulit. És nyomozónak akarok majd tanulni szóval már tudok egy pár dolgot.

- Igazán jó nyomozó lennél - megint rám mosolygott.

Őszintén még sosem éreztem ilyet. De jó érzés és nem akarom elveszíteni. Beszélgettünk még egy ideig. Majd Peter elindult a géphez, hiszen messze van az otthona.

Pár óra múlva megjött Tony is.

- Szia kicsim milyen volt a napod? - kérdezte rögtön.

- Jó volt, találkoztam Peterrel - válaszoltam.

Tony kicsit aggódva nézett rám, szerintem arra várt, hogy mondjak még valamit róla.

- Körbe vezettem a suliba, majd haza kísért.

- Elkísért idáig? De hiszen a gép onnan indul a suli melöl, amivel haza kell mennie.

- Én ezt nem tudtam. De igen haza kísért és ami azt illeti be is jött egy kicsit.

- Feljött a házba?

- Igen gondoltam megmutatom neki. Ha már elmondtam, hogy tudom ki ő.

- Oh jaj.

- Nem zavar, hogy elmontad. Azt mondta ügyes nyomozó leszek, hogy így rájöttem.

- Ez így igaz.

- Őt sem zavarja. Sőt örült, hogy nem neki kellett elmondania. Szóval megnyugodhatsz.

- Én teljesen nyugott vagyok.

Rámosolyogtam és megöleltem. Majd felment és lefeküdtem aludni. Izgalmas egy nap volt és valahogy nem tudom kiverni a fejemből Petert.