Mafia hős

9. rész Elrablás

Maia szemszöge

Korán reggel ébredtünk, hogy suliba menjünk. Mint kiderült Peter sokkal hamarabb kelt múlt héten, hogy beérjen. Örült is neki, hogy nem kell olyan korán kellnie. Mindketten lezuhanyoztunk és felöltöztünk. Míg én már tegnap bekapoltam a tanszereimet, Peter még csak most intézi. Én addig lement és összedobtam magunknak egy gyors reggelit úgy, hogy a suliba is tudjunk vinni belőle. Tony és Peper már rég nem voltak itthon. Felébredtem amikor elmentek. Peter pont addigra fejezte be a pakolást mire én a reggelit. Leültünk és elkezdtünk enni.

- Hmm Maia ez isteni - hálálkodott a kajámért, ami csak egy előre fagyasztott cuccból dobtam össze.

- Ugyan már ez semmi, pik pak kész volt - válaszoltam mosolyogva.

- Én mondom te egy séf vagy - dicsérte tovább azt amit készítettem.

- Jaj már túlzol - mondtam ismét mosolyogva és szerintem elpirultam, mert ő is elkezdett mosolyogni.

Ja és amugy, hogy mit ettünk. Gyorsan elmondom nektek. Sonkába tekert főtt tojás, megfűszerezve egy kis fokhagyma porral. Ezt sütöttem meg egy kicsit, hogy épp a széle meg süljön. A tányérra raktam mellé egy pár koktél paradicsomot és saláta levelet. A levélbe pedig a tegnapról meg maradt kukorica salátából is tettem. Nehogy már kidobjuk, ezért gondoltam hozzá dobok abból is. A suliba készült ebédünk már nem volt ennyire bőséges, sima egyszerű sonkás-sajtos szendvics.

- Tudod - szólalt meg egy idő után Peter - May mindig nagyon jó reggeliket készített nekem. Sokszor csinál főtt tojást is, bár inkább vacsorára. De én mondom ilyen jót még nem ettem.

- Igazán köszönöm - mosolyogtam rá ismét - még senki nem mondott ilyet, bár nem is nagyon tudták megkóstolni, amit főztem.

- Remélem én minél többet ehetek ilyet - akkora mosoly ült az arcára, hogy le se lehett volna vakarni onnan - amúgy meg tegnap beszélni akartam veled, csak gyorsan elaludtál.

Oh jaj a tegnap. Vissza gondolva bánom, hogy így reagáltam. Remélem nem bántottam meg, mert őszíntén semmi okom nem volt féltékenykedni.

- Igen nagyon elfáradtam - kezdtem hozzá gyötrelmes magyaráztomba - Nat nagyon lefáraszott.

- Igen az láttam, de azt is mennyire ügyes vagy. - Miért csinálja ezt istenem. Direkt akar folyton zavarba hozni. - Tudod nagy benyomást keltettél bennem, rögtön az első nap amikor megláttalak. - Kicsit zavartan néztem rá, mert fogalmam sincs, hogy mit akar ebből kihozni. Megköszörülte a torkát, majd kicsit halkan, de így szólt. - Azt hiszem beléd is szerettem. 

A suttogása miatt nem mindent értettem, de a lényeget igen. Szeret engem, mármint szerelemből. Úristen és én most értettem meg, hogy igen ez az.

- Öhm - kezdtem hozzá, hogy valamit válaszolok - rám is nagy benyomást keltettél. - Rám mosolygott és bár kiakartam mondani, nekem nem ilyen egyszerű beszélnem az érzéseimről. Tehát itt megálltam. A szemében a talán egy kis csalódottságot véltem felfedezni.

- Értem - szólalt meg és hallottam a szomorúságot a hangjában. - Azt hiszem jobb ha megyünk a suliba. -  Azt hiszi én nem szeretem ezért csalódott? Valamit tennem kell, nem hiheti ezt. Felállt mikor végre megszólaltam.

- Én is beléd szerettem - mondtam még halkabban, mint ő az előbb. Felkapta a fejét és oda sétált hozzám. Leguggolt elém és megfogta a kezem.

- Ennek örülök - mondta molyogva - már kezdtem azt hinni ez egy oldalú. - Miközben ezt kimondta elszomordott és én is.

- Nem csak... - álltam meg egy pillanatra. Mélyen a szemembe nézett várta a folytatását a mondatomnak. Ahogy barna szemébe néztem megnyugottam, úgy éreztem elötte megnyílhatok. - csak nem nagyon szoktam az érzesimről beszélni. Nem is nagyon tudok. - Miközben kimondtam lehajtottam a fejem. Biztos nem tudtam volna elmondani ha végig abba a két gyönyörű szemébe nézek.