Mafia hős

19. rész Az új mafia vezér

Maia szemszöge

Itt ülök a szétrobbant ház előtt. A biológiai apám az ölemben fekszik holtan. És fogalmam sincs, hogy mit kéne csinálnom. Körültem hullák, mindenki meghalt, aki itt volt. Csak én éltem túl. Megtaláltam őt és rögtön el is veszítettem. De legalább láthattam, ha csak egy kicsit is. Hirtelen az égre pillantottam, repülő hangját hallom. A Bosszúállók jöttek megtaláltak engem.

- Maia neked teljesen elment az eszed - szállt le a másik apám üvőltözve a gépről. - Nem szökhetsz csak úgy el, azt hittük megint elraboltak.

- Elég Tony - állította meg anya és közben rámutatott arra, akit még mindig az ölembe fogok.

- Ő meg ki? - kérdezte aggódva apa.

- A biológiai apám - válaszoltam szipogva. - Sajnálom, hogy elszöktem, de megakartam találni.

- Te ölted meg? - kérdezte gyanakvóan a Kapitány, mire én a mögöttem lévő fegyveresekre mutattam.

- Mi történt? - kérdezte Nat miután körülnézett és nem látott mást csak hullákat.

- Eljöttem, hogy megtaláljam - kezdtem el mesélni a  történteket. - Az árvaházban azt mondták ebben az erdőbe találtak meg, ezért ide jöttem. Akkor találkoztunk nem hitte el, hogy lehetek az ő lánya. Pedig az voltam és mire rájött már túl késő volt. - Újra sírva fakadtam és Peter odajött hozzám, hogy megöleljen. Apa pedig leguggolt mellé.

- Hogyan haltak hát meg? - kérdezte meg újra, mert valószínűleg mind erre kiváncsiak.

- Amikor nem hitt nekem elindultam vissza a városba - folytattam a mesélést. - Már majdnem kiértem amikor helikopterek repültek el a fejem fölött. Visszafutottam, de már akkor sokan meghaltak. Megöltem azokat, akik idejöttek, de mire ideértem ő már kapott egy golyót a mellkasába. Túl késő volt.

- Miért támadták meg őket? - kérdezte a Kapitány. 

- Ő... - kicsit megálltam, mert nem tudom hogyan fognak reagálni. - Ő volt a mafia vezére.

Mindenki meghökkent és apa is felállt mellőlem. Láttam a szemükben a megvetést, hogy ezek szerint a mafia főnök gyereke vagyok. Azt hogy viszont sajnálnak is, hogy meghalt az apám. Az örömöt, hogy végre feloszlott a mafia. Mindent le tudtam olvasni az arcukról nem tudták leplezni.

- Talán el kéne temetnünk - javasolta Peter, aki még mindig ott volt mellett és hátulról ölelt. Ő volt az egyetlen, akit ez az egész nem zavart az apámról. Tony meglepett fejjel nézett Peterre, de végül helyeselte.

Nem tudunk neki normális temetést adni, de ez is megteszi. Ástunk egy hatalmas gödröt, nem csak őt temettük el, hanem a többieket is. Persze az ellenséget nem. Órákig álltam még a sír mellett és néztem. 

- Ideje haza mennünk - szólalt meg egy idő után apa, közben a vállamra tette a kezét.

Felálltam, egy utolsó pillantást vetettem a sírra. "Örülök, hogy legalább megismerhettelek." Mondtam, majd felszálltunk a géppel. Ebben az esetben az haza már nem a sulit jelentette, tényleg haza mentünk. 

***

Napok teltek el mire végre sikerült úgymond életre kellnem. Eléggé megviselt ez a helyzet és nagyjából nem tudtam magamról semmit. A szobámban voltam egész nap és mindenki a lehető legtöbbet megtette, hogy jobban legyek. Most viszont már elég jól vagyok ahhoz, hogy végre a saját sulimba menjek. Szerencsére nem kell évet ismételnem amiatt, hogy eddig nem voltam. Ez annak köszönhető, hogy tanultam az Xmenek-nél. Már csak pár nap van hátra az érettségiig. Peter pedig mindenben segít, hogy le tudjam majd tenni.

***

Együtt ülünk a Bosszúállókkal a nappaliban. Végig pillantottunk azon, ami ezalatt a félév alatt történt velünk. Nevettük és szomorkodtunk együtt. Majd valaki kopogott. Apa kinyitotta az ajtót és egy csapat mafia ember állt az ajtóban. Mindenki a fegyveréhez nyúlt.

- Nyugalom - szólalt meg az egyik és közben felemelte a kezét - nem akarunk rosszat. 

- Akkor minek jöttetek ide? - kérdezte apám.

- Maiahoz jöttünk - válaszolta.

- Hozzám? - néztem rá értetlenül.

- A főnökünk lánya vagy - ezután apámra nézett, hogy bejöhet-e. Arrébb állt így bejött és úgy folytatta mondandóját. - A szövetségünk szétbomlott az apád halála óta. Kell nekünk egy új főnök, te kellesz nekünk. 

- Nem az kizárt - állította meg apám. - A lányom nem lesz a következő mafia főnök. Ő nem bérgyilkos vagy ilyenek.

- Ebben nem is kételkedem - rázta meg a fejét az illető. - Viszont, ha elfogadnád, akkor azt tesszük, amit parancsolsz. A főnök lányaként mindenki melléd áll és máris a főnökünknek tartunk téged. 

- Szóval akár a jó ügy érdekében is segítettek nekem? - kérdeztem.

- Ha úgy óhajtod, akkor igen - bólintott. - De kérlek vedd azt figyelemben, hogy mindengyikünknek van egyfajta szakmája, amit nem szívesen dobunk el. 

- Természetes megértem - feleltem.

- Most már távozzanak - kiáltott fel a Kapitány. - Meghallgatuk önöket, de az ajánlatukat elutasítjuk.

- Nem - vágtam rá, mindenki tágra nyílt szemmel nézett rám. - Nem mondtam, hogy elutasítom.

- Tessék? - kérdezte mérgesen apa.

- Apa gondolj bele én sosem lehetek bosszúálló, mint te - magyaráztam. - Viszont velük segíthetnék nektek.

- Igaza van Tony - válaszolta rá Nat.

Megegyeztünk és apa is belátta, hogy igazam van. Elfogadtam hát és én lettem az új mafia főnök. 

***

Elég sok idő eltelt azóta. Pár héttel később leérettségiztem. Bár azt terveztem nyomozói egyetemre megyek tovább tanulni utána, erről letettem. Főnökként az embereimet használtam erre a célra, de nem mindig törvényes módon. Ezért is nem lett végül hivatásos nyomozó. Segítjük a Bosszúállókat a saját útunkon. Peterrel végre hivatalosan is egy pár lettünk. Így esett hát meg, hogy a jó és rossz oldal valamely módon egybe fonodott általam.

Sajnálatos módon ez volt a sztori utolsó része. Remélem tetszett nektek.