Mafia hős

7. rész Bosszúállók ház

Maia szemszöge

Azt hittem minden nap szokványos lesz. De nem így lett. A következő nap Peter csak kicsit késett el, de minden nap egyre többet. Fáradtabb lett és már órák alatt is sokszor elaludt. Többször tapasztaltam, hogy elkéri a leckéket. Szerencsére a tanárok egyenlőre még engedékenyek vele, mert ez az első hete. De jövő héttől nem lesznek és ez így nem mehet tovább. 

A hét utolsó napjáról már két órát is lekésett. Iszonyatosan fáradt fejjel jött be, és szomorú is volt. Láttam rajta, hogy nem bírja a napi ide oda utazást. A szívem szakadt meg mikor rá néztem.

- Most még rosszabul néz ki - súgott oda Anna hozzám.

- Igen - helyeseltem - nagyon rossz így látni.

- Vajon mi lehet vele?

- Biztos új neki a helyzet. Elvégre is most költözött ide, még a családját és a barátait is hátra hagyta.

- Igaz igaz. Nem lehet könnyű. Azért remélem jobban lesz.

- Biztos jobban lesz.

Az összes többi órán is ilyen volt a hangulata. Már ezelőtt is akartam beszélni vele, de a szüneteket pihenéssel töltötte, nem akartam olyankor zavarni. Az órák után pedig nagyon gyorsan eltűnt és vissza utazott. Így most a lehető leggyorsabban próbáltam kijutni a suli elé. Sikerült is előtte kiérnem.

- Peter - kiáltottam utána.

Nagy sokára vette csak észre, hogy én szóltam. 

- Szia Maia - jött oda hozzám.

- Minden rendben? - kérdeztem rögtön.

- Persze, miért?

- Csak, mert nem úgy tűnik. Látom, hogy fáradt vagy és hogy nem bírod.

Peter lesütötte a tekintetét és nagyon elszomorodott.

- Nem akarok erről beszélni - szólalt meg, majd elindult a repülőhöz.

Nem akartam faggatni így hagytam. Ezért hát elindultam haza.

Peter szemszöge

Nagyon rosszul érzem magam, hogy így ott hagytam Maiat, de tényleg nem akartam erről beszélni. Felszálltam a repülőre. Láttam, ahogy szomorúan elindult haza. Nem akartam megbántani, mert szeretem őt. Ám nem mondhatom el neki, mert nem akarom, hogy az legyen, mint Queensben.

A repülőn kicsit elbobiskoltam. Arra keltem fel, hogy megérkeztünk. A Kapitány ott állt a leszálló pályán és engem várt.

- Kapitány - üdvözöltem mikor leszálltam.

- Hello Peter - bólintott - tudom, hogy hétköznaponként a tanulással kell foglalkoznod, így ma is hagyunk téged. Ám holnap már muszály lesz a képzéssel is foglalkoznod.

- Rendben Kapitány úgy lesz.

- Na, de most indulj. Gondolom sok a dolgod.

Hallgattam a Kapitányra így el is indultam a szobám felé. Leültem az asztalom elé és elő vettem a tanulni való dolgokat. Ám nagyon fáradtam és fél óra múlva elaludtam az anyag fölött. 

Este volt már mikor kopogtatásra ébredtem.

- Szia Peter kész a vacsora - jött be Nat a szobába.

- Rendben - válaszoltam - de most nem vagyok éhes.

- Csak nem aludtál, azt hittem tanulnod kell.

- Nem, nem aludtam. Csak kicsit pihentem.

- Rendben, ha éhes leszel gyere.

Vissza akartam ülni tanulni, de megláttam az időt. Képtelen voltam, inkább megfürödtem és lefeküdtem aludni.

Maia szemszöge

Másnap reggel korán keltünk, de nem zavart. Nagyon izgatott voltam. Leutazom a Bosszúállókhoz Tonyval. Így legalább eldönthetem a továbbiakat. Amikor felkeltem a reggeli már rég kész volt és Tony, meg Pepper már lassan be is fejezték.

- Jó reggelt drágám - szólt Tony - igyekezz, mert lassan indulnunk kell. A reggelid pedig kihül.

- Rendben.

Bekaptam pár falatot, megittam egy kávét. Amit lehet nem kellett volna, mert már így is pörgök.

- Kész vagyok - szólaltam meg utána.

- Máris, de hisz alig ettél - szólt Pepper - nem kell annyira sietni.

- De nem vagyok annyira éhes. Elég ennyi.

- Rendben, akkor készülj, szedd össze a cuccaid, mi is lassan kész vagyunk - szólt Tony.

Visszarohantam a szobámba a cuccaimért. Majd futottam is a repülőhöz. Pár perc múlva el is indultunk. Az út meglepően hosszú volt. Nem is tudom hánykor kéne kellnem ahhoz, hogy beérjek a suliba. Amikor megérkeztünk Nat és a Kapitány is várt ránk.

- Szia Maia - köszöntött Nat, miközben megölelt - jó, hogy végre újra láthatlak.

- Én is örülök.

- Jól utaztatok? - kérdezte a Kapitány.

- Igen minden jól ment - felelte Tony.

- Hol van Peter? - kérdeztem.

- Peter még alszik - válaszolta a Kapitány - de mindjárt felkeltjük.

- Ne - vágtam rá gyorsan - nagyon fáradtnak tűnt egész héten. Nem akart róla beszélni, de szerintem eléggé ki van ettől a sok utazástól.

- Majd beszélünk vele - szólt Tony - de most menjünk be, mindjárt esni fog.

Bementünk és a többiek körbe vezettek. A hely egyszerűen óriási. Nagyobb, mint a mi házunk, de attól még nagyon tetszik. 

Remélem eddig tetszenek a részek. Boldog Új Évet mindenkinek.