Mafia hős

15.rész Képességek

Maia szemszöge

Másnap elég korán felébredtem. A Professzor azt mondta csak délután kezdjük meg a kutatásokat. Így gondoltam körbenézek a délelőtti órákon és beszélgetek pár diákkal. Az első óra, amit észre vettem egy matek óra volt. Egy kék, óriás mutáns tartotta. Azt hiszem tegnap hallotta a nevét. Bestia. Réjöttem nem szeretem a matematikát így nem maradtam sokáig. Ezen kivül még láttam francia, dráma és közgazdaságtan órákat is. Ezek az órák viszont igazán érdekesnek bizonyultak így sokáig elidőztem azt figyelve. Míg nem összefutottam egy sráccal.

- Szia - köszönt nekem. 

- Szia  - mosolyogtam rá.

- Ha ennyire érdekel, miért nem mész be és ülsz le? - kérdezte.

- Én nem ide járok - válaszoltam zavartan.

- Igen azt vettem észre - mosolygott. - John vagyok.

- Én Maia - mutatkoztam be én is.

- Gyere mutatok valamit.

Követtem őt, elvezetett egy szobába. De semmi nem volt ott, tök üres volt.

- Itt szoktam gyakorolni - mondta nekem.

- Mit gyakorolsz?

- A képességem. Akarod látni? - mosolyogva bólintottam. Majd hirtelen az egész teste lángra lobbant, amitől egy kicsit megijedtem. - Nyugi, szólhattam volna - közben abba hagyta a lángolást. - Nem akartalak megijeszteni.

- Nem ijedtem meg - vágtam rá. - Csak meglepett, még nem láttam ilyet.

- De hát te is mutáns vagy nem?

- Nem - mondtam és közben megráztam a fejem. - Legalábbis nem annak születtem. 

- Ezt nem igazán értem - zavart fejet vágot.

- Hosszú lenne elmagyarázni.

- Időnk, mint a tenger - mosolygott.

- Hát nem emlékszem sok mindenre. Eltűntek az emlékeim, mert fejbe lőttek.

- Oh basszus - odajött hozzám és megölelt - sajnálom.

- Nem baj, próbálok visszaemlékezni, meg kideríteni ki is vagyok - mosolyogtam, de ez inkább egy erőltett mosoly volt. - Úgy tudom, hogy elraboltak és akkor kaptak ezeket a képességeket egy kísérlet szempontjából.

- Ilyenről még nem hallotam - láttam, hogy az emlékeiben kutat. - De hogy vissza hozzuk a memóriádat abban szerintem tudunk segíteni. Van itt egy pasi, a neve Logan ő sem emlékezett semmire mikor idejött. Őt is fejbe lőtték. De most már egy csomó dologra emlékszik.

Dumáltunk még egy kicsit, körbe vezetett azokon a helyeken, amiket tegnap Pietro már ne tudott megmutani. Bemutatott a barátainak így találkozhattam Kittyvel, aki képes bármin átmenni és kb folyékonnyá tenni a testét. Aztán megismertem Shawnt, a jégembert és Vadócot, aki képes elszívni a másik erejét. Az egész délelőttöt együtt töltöttük, míg végül együtt is ebédeltünk. 

Végül egy Jean nevű nő jött el értem. Ő itt egy tanár. Elvitt egy orvosi szobába, ahol már a Professzor is ott volt. 

- Megvizsgálunk téged - mondta rögtön mikor beértem. - Megnézzük, mennyire károsodott az agyad a lövéstől és hogy vissza-e tudjuk hozni az emlékeidet. Utána pedig megnézük milyen képességeid lehetnek.

- Rendben.

Felfeküdtem egy ágyra ők pedig a fejemre kötettek egy csomó vezetéket. Azt mondták az agyammal nincs nagy probléma. Viszont van egy rész, ami nagyon is károsodott, ez van hatással a memóriámra.  Azt mondták, hogy nagyon sokat kell rajta dolgoznunk, hogy visszahozzuk, de akkor se biztos, hogy az összeset sikerül. Sok sok vizsgálat után feltérképezték milyen képességeim lehetnek. Ezután pedig átmentünk a kiképző részlegbe, hogy alá támasszuk a felvetéseket.

Egy olyan terembe kísértek, ami el volt kerítve. Ők nem jöttek be, kintről figyeltek egy üvegen keresztül. Olyan volt, mint amik a rendőri kihallgató helyeken is vannak. Mikor kinéztem rajta láttam, hogy mindenki ott áll. Apa, anya, Peter és az összes többi Bosszúállók.

- Rendben Maia kezdhetjük? - kérdezte a Professzor. Csak bólogattam. - Mivel az egyik képességedről már biztosan tudunk ezért azt csak teszteljük. Kérlek síkits egyet. - Ettől kicsit ideges lettem. - Nyugi nem lesz baj. A fal szigetelt nem jön ki a hang, de a biztonság kedvéért egy hangtompító füllhallgatót is felveszünk.

Hittem nekik, remélem igazuk is lesz. Vettem egy mély levegőt. Majd síkitottam. Iszonyat hangos volt és az egész szoba bele remegett, de mint ahogy mondták ebből kint csak egy apró kis hang hallatszott ki. 

- Ez lenyűgöző - mondta a Professzor. Leírta a feljegyzéseket. - Akkor folytassuk. Gyanítjuk tűz képességed is van, ezért beküldjük hozzád Johnt.

Amint ezt kimondta be is lépett.

- Na kisasszony mennyire fogsz meglepődni, ha te is lángra lobbansz, mint én? - mosolygott miközben bejött. Hogy én lángra lobbani esztelenség.

John elmagyarázta, hogyan próbálkozzak. Mindent úgy tettem, ahogy ő kért, de nem történt semmi. Ugyan ez volt az össze többi képességnél is. Nem tudtam életre kelteni sem a láthatatlanságot, sem a repülést, sem pedig a levitációt. Míg végül feladtuk. Tudtam sokkal tovább leszek itt, mint terveztük.

Viszont lassan sötétedett, így el kellett köszönnöm a többiektől. Wanda volt az első, aki válalta, hogy itt marad még 2 napot. Egyrészt, mert szeretett volna még egy kicsit a testvérével maradni. Másrészt azt mondta most van szükségem a legtöbb segítségre, hogy elő hívjam a képességeimet, amiben ő is sokat tudna segíteni. Könnyes búcsút vettem apától és anyától is.

- Vigyázz magadra érted? - mondta szigorú, de egyben szomorú tekintettel apa.

- Vigyázok ne aggódj -  mosolygtam rá.

- Ha bármi baj lenne csak azonnal hívj és én... - kezdte mondani a szokásos, majd én megvédelek dumát.

- Apa nem lesz bajom, itt vagyok a legnagyobb biztonságban - vágtam a szavába, hogy megnyugodjon. Majd felszálltak a gépre.

- Hé - jött oda Peter is elköszöni. - Nekem vissza kell mennem a suliba, majd ott elmondom a többieknek, hogy mi történt veled. A rossz dolgokat elfedve. Hétvégén pedig már meg is van tervezve, hogy én jövök.

- Ezt örömmel hallom - közben megöleltem. Nem tudom mit éreztem előtte, de azt hiszem az nem múlt el. A legkevésbé sem akartam elengedni.

- Viszont nem szabadulsz tőlem egy hamar - az ölelés után megfogta a kezem és a szemembe nézett. - Minden nap hívni foglak.

- Alig várom - mondtam mosolyogva, majd pedig megcsókolt.

Ő is felszállt a gépre, mint mindenki más. Sokáig integettem nekik, míg már egyátalán nem láttam a repülőt. Wanda már rég bement Pietroval, én pedig egyedül maradtam az udvaron Johnnal.

- Szóval a pasid? - kérdezte kicsit szigorúan.

- Azt hiszem - mondtam neki.

- Azt hiszed, szóval nem tudod? - láttam egyfajta megkönnyebült mosolyt az arcán.

- Nem emlékszem mi volt köztünk mielőtt eltűntem, de azt érzem, hogy biztos nem csak barátság.

- Aha értem - most megint csalódott és ezután ott is hagyott.

Fiúk. Bementem a szobámba. Hosszú nap volt és megkönnyebülten döltem hátra az ágyon. Ahogy voltam el is aludtam.