Mafia hős

14.rész X-birtok

Tony szemszöge

Óriási síkitásra ébredtünk. Felverte az egész házat. De a síkitás olyan hangos volt, hogy a szobámban a tükör megrepedt. A fülem percekkel később is sípolt tőle. Kirohantam a szoba elé, ahol a Kapitánnyal találtam szembe magam.

- Mi volt ez? - kérdeztem tőle rögtön.

- Maia szobájából jött - még be se fejezte már mindenketten rohantunk oda.

Amint beértünk arra lettünk figyelmesek, hogy Peter a fürdőszobában nyugtatja Maiat az ölében. Itt még rosszabb volt a helyzet. A fürdőben lévő tükör nem csak megrepedt, szó szerint darabokra tört. Peternek pedig annyira sípolt a füle, hogy semmit nem hallott. Hirtelen Wanda is megjelent.

- Nem tudjuk mi történt - mondtam egyből neki. - Maia mintha sokkban lenne, Peter pedig semmit nem hall a fülsípolásától.

- A síkitás miatt van - válaszolta Wanda - ez az utóhatása. Peter közlebb volt, mint mi ezért van rá rosszabb hatással.

- De mégis miért ilyen a síkitása? - kérdezte a Kapitány.

- Nem az a fontos, hogy miért ilyen - húztam fel a vizet - hanem, hogy miért síkitott.

- Mint két kérdés jogos - felelte Wanda. - De ez esetben téved Mr. Stark, az nem fontos miért síkitott. Majd lenyugszik hiszen sok dolog történt vele. A síkitás az egyik új képessége. Ha nem kezdünk vele valamit, ha nem tanítjuk meg irányitani, akkor rosszabb dolgok is történhetnek, mint most. 

- Mit javasolsz? - kérdezte a Kapitány.

- Már említettem - válaszolta.

- Az iskola - néztem rá Wandára.

- Az iskola - helyeselte.

Idővel Peter újra hallott, vele Pepper foglalkozott, én pedig Maiat nyugtattam tovább. Pepper nem tudott meg sok mindent, mire Peter beért a fürdöbe Maia már sokkos állapotban volt a földön.

Maia ezzel szemben többet tudott mondani miután megnyugodott. Az elmondása szerint a szeme vörös volt mikor a tükörbe nézett. Attól riadt meg ennyire. Valószínűleg ez a képességeinek a része.

- Maia - ideje beszélnem vele az erejéről - kiderítettük, hogy ott laborba több képességet is adtak neked, ami eddig nem volt.

- Értem?! - válaszolta felhúzott szemmel.

- Emiatt volt olyan iszonyatos a hangod - folytattam. - Ez is egy képességed, ahogy a vörös szemed is.

- Ez ilyesztő - mondta miközben lehajtotta a fejét. - Mit kéne ez ellen tenni?

- Wanda ajánlott egy iskolát - rátettem a kezem a vállára. - Ott olyan gyerekeket képeznek, mint te. Ott segíthetnek.

Maia végül beleegyezett, hogy meglátogassuk az iskolát. Pár nap múlva pedig útnak is indulunk.

Maia szemszöge

Napok teltek a legutóbbi incidens óta. Próbaltam visszafogni magam. Meg tudtam mindent az összes képességemről. Emiatt vigyáztam nehogy kárt tegyek valakiben. Főleg azután, amit Peterrel tettem.

Végül pedig eljött a nap, hogy elindjunk az iskolába. Mindenki felszállt a repülőre. Wanda mutatta az irányt. Mint kiderült abban a suliban lábadozik az ikre, Pietro. Nem akarta, hogy bárki megtudja még életben van, de úgy gondolta itt az ideje. 

Az iskola Westchester megyében található. Mikor végre oda értünk az egész egy hatalmas erdő közepén terült el, de körülte egy óriási sík terület volt. Csupa zöld fű, oda tettük le a repülőt. Amikor leszálltunk Wanda testvére bár bicegve és mankóval a kezébe, de jött felénk. 

- Hé, hugikám - köszöntötte Pietro Wandát, miközben megölelte. - Olyan jó, hogy végre újra látlak.

- Én is örülök bátyuskám - válaszolta Wanda az ölelés közben.

- Pietro - kiáltott fel a Kapitány - jó tudni, hogy mégis élsz.

- Minő meglepetés az kétségtelen - mondta apa.

- Titeket is jó újra látni srácok - felelte Pietro mialatt mindenkivel kezet fogott, Nat-t pedig megölelte. - De úgy látom új embereket is hozztatok. - Ezalatt Peterre nézett.

- Igen szia, Peter vagyok - ő is kezet fogott vele - é..én vagyok Pókember. - Pietro erre csak mosolygott, azt követően rám nézett.

- Ő a lány, akiről meséltem - mondta Wanda. Ő odajött hozzám és megölelt.

- Örülök, hogy megismerhetlek - mondta végül és felém nyújtotta a kezét. - Ez esetben azt hiszem téged lenne a legfontosabb itt körbe vezetni. 

Megfogtam a kezét és ő vezetett minket. Az egész épület hatalmas volt, mint kiderült, hogy ez egy bentlakásos iskola. Rengeteg gyerek szaladgált mindenhol. Kicsik és nagyok is. Volt terem, ahol órát tartottak ott megálltunk és néztük egy kicsit, amit tanítanak. Voltak olyan kiképző részek, mint amik otthon is vannak. 

Ekkor találkoztunk az igazgatóval. Charles Xavier, mánéven X Professzor. A keresszékével felém gurult.

- Üdvözlöm önöket - mondta miközben kezet fogott velem. - Dr. Charles Xavier, az  igazgató.

- Maia Stark vagyok - mutatkoztam be én is. - Ön tényleg tud segíteni nekem?

- Attól függ miben kell segítenem - közben visszagurult az asztalához.

- Azt hittem Wanda már mesélte, hogy miért kérjük a segítségét - vágta rá apa felhúzott szemöldökkel és zavarodtottan.

- Igen tudom - mondta a Professzor mosolyogva - de a te szádból akarom hallani. - Rám mutatott. Mély levegőt vettem mielőtt megszólaltam.

- Olyan erőket kaptam, amit nemhogy én, de a többiek sem értenek - kezdtem el magyarázni miért jöttünk ide. - Meg akarom tanulni irányítani, hogy ne okozzak vele bajt senkinek.

- Rendben - bólogatott. - De nem lesz könnyű  feladat. Sokáig eltarthat és addig jobb lenne, ha végig itt maradnál.

- Várjunk azt kéri, hogy Maia maradjon itt a kiképzés ideje alatt? - kérdezte apa.

- Igen azt - helyeslte a prof. - Úgy minden egyszerűbb lenne. 

- De mégis meddig fog ez tartani? - érdeklődött Nat.

- Sajnos azt nem tudom megmondani - mondta meg az igazat. - Hetekig is eltarthat, talán hónapokig.

- Hónapokig? - mondta tágra nyílt szemmel apa. 

- Attól függően mennyi ereje van és milyen gyorsan tudjuk őket irányítani. - Mindenki fején láttam, hogy nem örülnek ennek. És bevallóm én se nagyon. Nem javít a dolgon, hogy nem emlékszem az eddig történtekre és szerettem volna jobban megismerni az életemet. De most itt ragadok.

Persze tudom, hogy ezt mind azért tesszük, hogy ne árthassak másoknak. Mindenki tudja. Végül ezért is mentünk bele. Abban egyeztünk meg, hogy mindig itt marad velem valaki. Két napnál többet viszont senki nem engedhetett meg magának, így nagy lesz a fennforgás. 

Pietro elvezetett minket a szobánkba. Mivel már elég későre járt, így azt javasolta pihenjek, mert holnap hosszú napunk lesz. Azt is javasolta, amíg itt vagyok próbáljak barátkozni, mert itt mindenki olyan, mint én. Talán holnap meg is próbálok beszélgetni a többiekkel. De most ideje aludni.