𝓽𝓱𝓮 𝓰𝓲𝓻𝓵 𝔀𝓱𝓸 𝓼𝓪𝓿𝓮𝓭 𝓱𝓲𝓶 | 𝓓𝓻𝓪𝓬𝓸 𝓜𝓪𝓵𝓯𝓸𝔂 |18+|

𝓡𝓮𝓭𝓾𝓬𝓽𝓸!

ℂ𝕒𝕤𝕤𝕪

Elérkezett a nagy nap, Lumpsluck karácsonyi partija. Nem mondhatnám, hogy tűkön ülve vártam, de örültem, hogy találkozhattam legálisan Dracoval. Hermionéval a prefektusi mosdóban készülődtünk, mert nem akartunk feltűnést kelteni a klubhelyiségünkben. Az alkalomhoz illő ruhánkat még a nyáron vásároltuk, mivel számítottunk valamilyen elegánsabb eseményre. Azonban az arcom kifestésével és a frizurámmal is gondok akadtak, mivel a legtöbbször kiengedve vagy lófarokban hordtam a hajamat, ritkább esetben pedig fonatot készítettem. A tükör elé sétáltam, és egy kis korrektort nyomtam a szemem alá, hogy a sötétkék karikákat eltüntessem. Bizonyára azért jelentek meg, mert szokásommá vált éjszakánként agyalni, és találkozni egy különleges emberrel.

- Ez nem lesz így jó - rázta meg rosszallóan a fejét Hermione, majd odaállt mellém. Az ő megjelenése már elkészült, csak a cipőjét kellett felvennie.

- Nem tudok sminkelni, fodrászkodni meg még annyira sem - nevettem a szerencsétlenségemen. A lány ellent mondást nem tűrően maga felé fordított, és bepúderezte az arcomat. A por belement az orromba, ami így tüsszentésre késztetett. - Jaj!

- Ne mozogj már! - kért a boszorkány, majd tovább simogatta a következő sminkterméket az arcomon.

- Hermione, nem megházasodni készülök, ez csak egy bál - vontam meg a vállamat, mire ő meginogtatta a fejét.

- Egy lány nézzen ki jól minden partin. Nem engednélek el smink nélkül.

Igaza lehetett. Szerettem volna tetszeni Draconak, mert abban biztos voltam, hogy az ő megjelenése kifogástalan lesz. Na meg az illata, öltözéke, hangja is... Természetesen nem kezdett el érdekelni, csupán szebb párost alkothattunk, ha én is csinos vagyok. Persze, ez elég logikus magyarázat.

- Most pedig jöjjön a frizurád - jelentette ki, miközben a kezébe vette a fésűt, és határozottan végighúzta a hajamban. - Milyet szeretnél? Legyen konty, vagy inkább maradjon kiengedve?

- Nem tudod megcsinálni féloldalasan? - kérdeztem, majd kezemmel megmutattam, hogy mire gondoltam.

Hermione végigpillantott rajta, majd válasz nélkül neki állt, ami egy igent jelentett. A bal oldalt maradt tincseket feltűzte néhány csattal. Néha felszisszentem, mikor erősebben nyomta a hajtűt a fejembe, de olyankor az ajkamba haraptam, és máris nem fájt annyira.

- Így - mondta, majd a tükör felé fordított. Az üvegben a kép mintha nem is én lettem volna: egy magabiztos lányt láttam benne, aki teljesen elégedett a megjelenésével. Igazából az is voltam, de magamnak sem vallottam be, mivel nem láttam magamat hibátlannak, sőt. A lány végül egy kis csillámot szórt a hajamra, és egy utolsót igazított rajta. - Hogy tetszik?

- Imádom! - sikítottam, és abban a pillanatban átöleltem. Mikor elengedtem, újra belepillantottam az üvegbe, majd oldalról, hátulról is megvizsgáltam a megjelenésemet.

Hermione felvette bőrszínű magassarkú cipőjét, mely tökéletesen ment a rózsaszín ruhához. Az ő hajában néhány nagyobb hullám, és egy francia csatt díszelgett, ami tökéletesen megmutatta az arcának a formáját.

Amikor végleg átnéztem a külsőmet, magamra kaptam a taláromat, hogyha összefutunk valakivel, még ne lássa a ruhámat. Hermione is hasonlóképpen tett, majd velem együtt felkapta a táskáját, amiben a ruháját tartotta, és visszamentünk a Griffendél klubhelyiségébe.

Még el sem kezdődött a buli, máris fantasztikusan éreztem magam. Általában nem kedveltem annyira az ilyen puccos eseményeket, inkább a szűk baráti találkozókat preferáltam, de az a tudat, hogy Dracoval együtt leszek, árnyalta a flancos bál képét.