𝓽𝓱𝓮 𝓰𝓲𝓻𝓵 𝔀𝓱𝓸 𝓼𝓪𝓿𝓮𝓭 𝓱𝓲𝓶 | 𝓓𝓻𝓪𝓬𝓸 𝓜𝓪𝓵𝓯𝓸𝔂 |18+|

𝓔𝔁𝓹𝓮𝓬𝓽𝓸 𝓟𝓪𝓽𝓻𝓸𝓷𝓾𝓶!

ℂ𝕒𝕤𝕤𝕪

Haragudtam Dracora. Olyannyira, hogy nem tudtam két napig a szemébe nézni, mikor közös óránk volt, azonban be kellett vallanom magamnak, hogy megszoktam az esti találkáinkat, és a veszekedésünk miatt ezek is kimaradtak.

Közeledett a karácsony, és ezzel együtt a téli szünet is, viszont ahogy teltek a napok, annál régebben találkoztam Dracoval, és annál jobban hiányzott. A tanítás utolsó napját töltöttem az üres könyvtárban, több óránk már nem is volt.  Nem akartam a vakáció ideje alatt tanulni, mert biztosra vettem, hogy a Weasley családnál töltött ünnep eseménydús lesz, és én voltam az egyedüli hülye, aki szünet előtt magol.

Mivel az elkövetkezendő két hétben kócos kontyban fogok rohangálni, ezért aznap valami különlegesebbre vágytam, így Hermione begöndörítette a hajamat. Amikor végeztem a könyvek lapozgatásával, egy ismerős hangra lettem figyelmes a hátam mögül.

- Tudtam, hogy itt talállak - szólított meg, amire én oldalra fordítottam a fejemet, és a szemem sarkából megpillantottam a fiút, aki már annyira hiányzott.

- Draco! - kiáltottam, és abban a pillanatban felálltam a székemből, és átöleltem. Mélyen magamba szívtam a bergamott nyersen nemes illatát, mely a parfümjéből származott. A fiú a tarkómra rakta a kezét, majd benyúlt a hajam alá, és lágyan a bőrömet cirógatta. Néhány másodpercig csak szorítottuk egymást, de mikor rájöttem, hogy elvileg még mindig haragszom rá, elhúzódtam tőle. - Vagyis... mérges vagyok, amiért így viselkedtél a bálon.

- Láttam mennyire mérges vagy. Na, gyere ide! - nevetett, majd magához húzott, és ismét összeforrtunk pár másodperc erejéig. Amikor ennyire közel álltunk egymáshoz, számomra nem létezett senki más, csak ő. A feltevése helyén való volt, nem tudtam már rossz szemmel nézni rá, szinte el is felejtettem, min haragudtam meg. - Megbocsátasz?

Elhúzódtam tőle, de a válaszom egyértelmű volt, hiszen rettentően hiányzott, és az utóbbi pár napban csak ezen a tényen agyaltam. - Talán.

Draco elmosolyodott. - Mit kellene tegyek ahhoz, hogy visszakapjalak?

Semmit, mert már nem haragszom, gondoltam, de ezt csak nem mondhattam ki. Míg egyenesen a szemébe néztem, egy rakoncátlan hajtincsemet a fülem mögé tűrte, és végigsimította kezét az arcomon, mellyel kiváltott a hasamban egy kellemes bizsergést.

- Nem tudom, talán ne csinálj többet ilyet - rántottam meg a vállamat, de nem húzódtam el tőle. Élveztem a kiszolgáltatott helyzetet, ahogy simogatja a bőrömet.

- Én másra gondoltam - mondta, majd azzal a kezével, mely eddig az arcomhoz ért, lecsúsztatta a csuklómhoz. Talán kíváncsivá vált a pulzusom sebességére, mert közben éreztem, ahogy kivörösödik az arcom. Lehet, földöntúlit gondoltam, de meggyőződésem volt, hogy ott rögtön meg akar csókolni. - Csukd be a szemed!

Szavaival csak megerősített az elképzelésemben, és mivel annyira féltem, nem tettem eleget az utasításának, így megismételte saját magát. - Csukd csak be!

Kifújtam a levegőt, és végül lehunytam a szememet. A kezét nem vette le a csuklómról, ami így arra a helyzetre emlékeztetett, mikor a vonaton ugyanígy álltunk, csak akkor sokkal jobban szorított, én pedig nem attól féltem, hogy megcsókolom, hanem attól, hogy megöl.

Nem tudtam, mit gondoljak, mikor a hátam mögé állt, és elengedte a kezemet, amit így lógni hagytam. Hallottam egy kattanást, egy dobozt nyitott ki. Éreztem egy hideg fémláncot a nyakamon, melyen Draco végigsimított, miután felfűzte a nyakamra. Kipattant a szemem, mikor befejezte a mozdulatot, és szembe fordultam vele.