Távolból | Marvel ff. [BEFEJEZETT]

11. fejezet

Ránéztem Jason-re, aki közömbös arckifejezéssel indult meg a már szokásossá vált helye felé, én pedig mellé ültem le ismét, és bekötöttem magam. Néhány másodpercen belül újra feltűnt előttünk a világító hatszög, most viszont a hajó sokkal könnyebben átfért rajta. Az első után egyből jött a második, és a harmadik átjáró, majd a hajó hirtelen belassult, és egy bolygót ismertem fel az üvegen kinézve előttünk.

- Gina, mondd a koordinátákat! - szólt Mordály.

Ahogy hátranéztem, láttam, hogy előtte megjelenik a bolygó rajza az átlátszó monitoron, majd bediktáltam, amiket Thor mondott egy órával ezelőtt.

- Az egy kábé tizenegy négyzetkilométeres körzet, azt mondod a város széle szinte? - kérdezte, mire én bólintottam.

- Szálljunk le, és majd ott kitaláljuk a tervet. - indítványozta Jason.

Mordály erre szó nélkül megtolta a két kart, mire közeledni kezdtünk a Yelik felé. Rázkódva átkeltünk a légkör felső rétegén, majd célpont város mellett landoltunk egy sík, füves terepen. A hajó pont úgy állt, hogy az üvegbúrán át látni lehetett a város ezen oldalát.

Ahogy végignéztem az innen nagyrészt emeletes házakat, azt állapítottam meg, hogy ez egyáltalán nem valami szegény város, mégis olyan eldugott helyen van. A lakóinak zöme valószínűleg azért jött ide, amiért a szüleink: elrejtőzni.

Ahogy ezen gondolkodtam, észrevettem, hogy mindenki felállt, és a hajó hátuljába gyűlt, megbeszélni a tervet, így én is odasiettem.

- Rendben, ahogy felülről láttam, a város szinte kerek, úgyhogy ha szétválunk, át tudjuk kutatni a szélső részeit. - kezdte vázolni a tervet Jason. - Én megyek Ginával, mi a keleti részt nézzük át, Mordály menjen Groot-tal, mert ő egyedül semmire se menne, már a kommunikáció hiánya miatt is. - én erre elmosolyodtam. - Ti menjetek mondjuk északra! Drax és Mantis is legyen együtt, mert bármelyikőtökből kinézem, hogy eltéved egyedül, de ketten többre mentek, tiétek dél, vagy egyszerűbben: innen nézve a város jobb fele. Nebula pedig boldogul szerintem egyedül nyugaton. Okés? - nézett körbe a csapaton, én pedig még mindig büszkén mosolyogtam, miközben Mordály totál értetlenül nézett a testvéremre. - Mi a baj? - kérdezte elbizonytalanodva.

Drax és a rágcsáló sokatmondóan egymásranézett, mire Jason rámpillantott, nekem pedig akkor már fülig ért a szám a büszkeségtől.

- Terv pipa, de itt nem állunk meg. Tehát Jasonnél van sugárfegyver, Gina, te mit kaptál? - nézett rám.

- Van fegyvere. - válaszolta meg helyettem Drax, mintha csak nem akarná elmodani, miket adott nekem.

Mordály azonban csak egy bólintással nyugtázta, majd a zsebébe nyúlt, és egy marék apró, szürke színű, lapos, köralakú valamit vett elő.

- Ezekre szükség lesz. - nyújtott felénk egyet-egyet, amit én és Jason is értetlenül vettünk a tenyerünkbe. - Fülesek. Ide kell tenni! - mutatott a hallószerve mögé, ahova könnyedén fel is rakta a készüléket, úgyhogy mi is a fülünk mögé tettük a kis eszközt, ami ott is maradt. - Meg kell nyomni, ha azt akarjátok, hogy halljuk amit mondtok, ti pedig hallotok, ha mi beszélünk. Bárki bármi gyanúsat talál, szól, és mindenki odamegy. Világos? - nézett körbe, mire mindenki bólintott.

- Valami még hiányos. - szóltam halkan, mire mindenki felém fordult, így felemelt fejjel folytattam: - Ha valóban itt vannak, és látjuk is őket, az jó, de a csapatból mi ketten - mutattam Jasonre és magamra - nem tudjuk, hogy néznek ki. - csóváltam a fejem körbefordulva.