Távolból | Marvel ff. [BEFEJEZETT]

6. fejezet

Scott fáradtan ért haza, ezért miután köszönt Hope-nak, úgy döntött felmegy a hálószobába, és pihen kicsit. Az ajtót viszont ahhoz képest, hogy nyitva hagyta legutóbb, most behajtva találta.

Óvatosan benyitott a helyiségbe, és először még nem is vett észre semmi szokatlant. Mikor azonban a padlóra nézett, látta az ott heverő könyvjelzőt, majd a kisszekrény kihúzott fiókját.

Gondolkodás nélkül a földre hasalt és benézett az ágy alá.

- Hope! - kiabálta miközben riadtan pattant fel a padlóról, vagyis még nem volt teljesen álló helyzetben, mivel már fordult az ajtó felé, a nagy lendületben viszont nekiment az ajtófélfának, és visszakerült a földre.

- Mi az? - lépett be a hívott ijedten a szobába, majd felsegítette a férfit. - Mi olyan fontos, hogy az ajtón se tudsz kimenni, úgy sietsz? - kérdezte kissé nevetve.

- A deszka! - fogta a fejét Scott, miközben az ágy felé mutatott.

Hope elővett valamit, és a bútórra a dobta, mire az centisre zsugorodott.

- Tényleg, ilyenünk is van! - mondta fájdalmasan a sérült.

Így, hogy az ágy már nem volt a helyén, láthatóvá vált, hogy a deszka ki van szedve, és annak aminek ott kéne lennie, hűlt helye.

- Hol van Gina? - kérdezte Scott.

Hope viszont csak sarkon fordult és lerohant a lépcsőn, a férfi utána. Pár másodpercen belül a szomszéd ház előtt voltak. A nő bekopogott, mire egy szőke lány nyitott ajtót.

- Jó napot! - köszönt.

- Hol van Gina? - kérdezte Hope.

- Én nem tudom. - ütközött meg a lány.

- Azt mondta hozzád jön, Esther ne szórakozzatok velem! - rivallt rá.

- De nincs itt. - bizonygatta Es.

A nő idegesen előkapta a telefonját, majd távolabb sétált a bejárattól, és a füléhez tartotta a készüléket. Az ajtóban álló lány továbbra is elvesztetten nézte a két felnőttet.

- Nincs ötleted, hova mehetett? - kérdezte higgadtan Scott.

Es csak a földet nézte.

- Nem veszi fel! - tért vissza Hope.

Scott továbbra is a lányra meredt.

- Talán Jason-höz. - mondta halkan, majd felemelte a fejét, hogy lássa a reakciót.

Hope a a mellette állóra nézett, majd bólintott a lánynak, és a házuk felé vette az irányt.

- Köszönjük! - mondta Scott is, majd ő is a kertben álló kocsihoz indult.

- Ez nem történhet meg. - ült be az autóba szétesve.

- Pedig már megtörtént. - indította be a motort a férfi.

* * *

Szinte egyszerre néztünk fel döbbenten Morganre, aki a széken támaszkodva piszkálta a körmeit tehetetlenségében.

Jason lassan a papír felé nyúlt, szinte egy másodperc alatt megnézte az első lapot, mivel valószínűleg csak a dátum és a nevek érdekelték, aztán rögtön a második oldalra hajtott, ahol ott volt az aláírás is.

- Morgan... - szólalt meg halkan, de baljósan a fiú.

- Nem szabadott volna megmutatnom, szóval kérlek még ne szólj anyának!