Távolból | Marvel ff. [BEFEJEZETT]

8. fejezet

Ahogy Jason-nek is ígértem, vártam. Minden nap újra próbálkoztam az adóvevővel, kábé két hétig. Aztán lassan csak kétnaponta, és végül feladtam. Egyszer a "szüleimet" is megkérdeztem, mit csinálok rosszul, de nem tudtak segíteni. Anya megpróbálta az ő csatornáján át értesíteni Hill-t, de olyan volt, mintha eltűnt volna.

Teljesen csalódottá váltam a mindennapjaimban, és ezt minden hozzám közel álló is érezte. Persze voltak pozitív dolgok is, például hogy újra elkezdtem a küzdősport edzéseket, és mellette újként a vívást is. Utóbbi néhány nap után egész jól kezdett menni.

- Miért nem akarsz jönni? - kérdeztem Jason-től sokadjára.

- Már mondtam, ez nem az én műfajom. - mondta vállat vonva.

- Mert a lövészet az. - mondtam gúnyosan.

- Igen. - helyeselt higgadtan.

- Hát jó. - ültem fel lazán a padjára, és sajnos észrevette hogy elgondolkodom.

- Nem érdemes ezen agyalnod. - kezdte halkan.

- Tudom. Azt is hogy mit mondtam, hogy várok...

- Ameddig kell. - idézett.

- De ez már sok. Mi van... Mi van ha igazad van, és felültettek minket? - mentem bele ismét.

- Mondtam, hogy azt felejtsd el! - sóhajtotta.

- Téged talán nem érdekel? - kérdeztem.

- De, tudod hogy igen. Mégis látod, hogy semmit se tudunk csinálni. - tárta szét a karját, mire én elfordítottam a tekintetem róla. - Bár... valamit megpróbálhatunk. - mondta hirtelen elgondolkodva, mire én pedig visszapillantottam rá.

Aznap még volt egy edzésem, ezért csak az után tudtam átmenenni Jason-höz.

- Biztos, hogy Pepper nincs itthon? - kérdeztem, ahogy a ház felé sétáltunk.

- Igen. - felelte kinyitva előttem az ajtót.

- És Morgan?

- Őt elintézem. - mondta, miközben én a kabátomat vettem le, majd a táskámra dobtam, és követtem a fiút a nappaliba, azon belül pedig a hologramos asztalhoz.

Szerencsére csak ketten voltunk, mivel Morgan sem volt otthon, ami engem kissé meglepett, hisz már kicsit későre járt.

- Tényleg tudsz üzenetet küldeni a szerveren? - kérdeztem kicsit ámulva.

- Majd most kiderül. Feltörni már nem kell, mert egy csomószor léptem be, és kidolgoztam egy rejtett módszert. - mondta, miközben megnyitotta az ablakokat. - Itt van! - bökött rá egy fülre. - 'Értesítés' - olvasta fel.

- Megvan! Maria Hill. - érintettem meg most én a hologramot, a monitor viszont nem a legjobbat írta ki.

- Nem elérhető. - olvasta Jason unottan.

- Van egy másik ötletem. - kezdtem ismét keresgetni a nevek között.

A fiú érdeklődve támaszkodott az asztalon, miközben én rányomtam egy másik fülre. Telefonkicsöngés hangot hallottunk.

- Coulson. - szólt az ismerős hang.

- Üdv! Ha minden igaz emlékszik ránk. - kezdtem én.

- Kivel beszélek? - kérdezte gyanakvóan a férfi.

- Gina Lang vagyok. Tudja az egyik gyerek, Hill ügyből, néhány hete. Ami magának nemigen tetszett. - próbáltam 'emlékeztetni'.

- Mit akar tőlem? - kérdezte már könnyelműbben.