Távolból | Marvel ff. [BEFEJEZETT]

13. fejezet

- Tessék? - kérdezett vissza a fiú értetlenül.

- Kiről nem tudod, hol van? - próbálta egyszerűsíteni a női hang.

- Akivel ide jöttem. Megölték, és... - kezdett bele fújtatva, miközben idegesen a hajába túrt.

- Várj, a kínzógéppel? - vágott a szavába.

- Igen. - felelte a fiú.

- Akkor nem halt meg, csak sok volt neki. Ez mindig így van. Biztos a javító részlegre vitték, hamarosan talpra áll. - próbálta nyugtatni, de Jason nem tudta, elhiggye-e a szavait az ismeretlennek.

- Ki vagy te? - kérdezte.

* * *

- A testvéremmel együtt raboltak el. - válaszoltam. - De nem tudom, hova vitték, vagy mit tettek vele. Tőle kérdeztek, miközben engem kínoztak.

- Én sem láttam a társam, amióta itt vagyok. Minket külön vallattak mindig. - mesélte. - Na add szépen a tőrt, ezzel meg világíts a zárra! - mondta, majd eszközt cseréltünk.

A magasba emeltem a lámpát, és az ő cellájának zárjára irányítottam a fényt. Viszont mivel a fénycsíknak nagyobb hatósugara volt, az idegen arcát is megvilágította. Azt az arcot, amin nemrég láttam először életemben.

Akkorát dobbant a szívem, hogy azt hittem kiugrik a helyéről. Egész idő alatt, amíg itt voltam, azon járt az eszem, hogy hol lehet Jason. Azt el is felejtettem, hogy azok is ittvannak, akiket keresünk.

Úgy éreztem elszorul a torkom, a lámpa pedig kiesett a kezemből, és csattanva landolt a cellám padlóján.

- Tudom, hogy ez nem hagyományos lámpa, de nem olyan nehéz megfogni. - szólt az előttem lévő nevetve.

Én továbbra is lefagyva ültem vele szemben, majd ismét felemeltem a lámpát, és felülről megvilágítottam vele, csak most nem a zárat hanem őt.

- Úrsiten! - sóhajtottam. - Sikerült... - mondtam boldogan. - Sikerült, megvagy!

- Miért, ki keresett? - kérdezte zavartan.

Mély levegőt véve mamagra irányítottam a lámpa fényét, és bár az ő arcát már csak halványan láttam, tudtam hogy továbbra is értetlen fejet vág.

- Biztos nem ismersz meg, hisz évek óta nem láttál. - kedztem kissé lámpalázasan. - Gina vagyok. - mutatkoztam be.

A lámpát letettem a földre, úgy, hogy a fénye felfelé hatoljon, így mindketten láttuk egymást.

- És mi a vezetékneved? - kérdezte, megint hatalmas komolysággal.

- Törvényileg Lang, valójában, azt hiszem... Quill. - feleltem, és közben eszembejutott, amikor Draxék meséltek, vagy mikor elolvastam a nevet a adatlapon. - A nevem Gina Quill.

Most rajta volt a megdöbbenés sora. Mosolyogva néztem rá a lámpa fényében.

- Ez lehetetlen. - szólt félig nevetve. - Tényleg te vagy az?

- Igen apa. - mondtam a szemébe nézve.

Abba, ami ugyanolyan zöld volt, akárcsak az enyém.

- Rendben. Add azt ide! Add ide! - nyújtotta a kezét, amibe én belenyomtam a lámpát.

Gyorsan az arany négyzetre irányította a fényt, majd a tőr egyik hegyes végét a kulcslyukba helyezve elfordította a zárat, és a cella ajtaja kitárult. Ezután az enyém elé lépett, és azt is könnyen kinyitotta, miközben én felálltam. Úgy tűnt, a fejem már teljesen helyreállt.