Távolból | Marvel ff. [BEFEJEZETT]

Epilógus

Szép tavaszi idő volt. A nap ragyogott, csak néhány felhő volt látható a kék égen. Mosolyogva néztem, egy padon ülve a játszótéren szaladgáló gyerekeket, vagyis köztük konkrétan egyet.

Kicsit magasabb volt a többieknél, hosszú szőke hajának vége pedig halványpirosasságával kissé kitűnt a többi kislányé közül. Hirtelen az órámra pillantottam, és megállapítottam, hogy letelt a játékidő, úgyhogy felállva a gyerekcsoporthoz sétáltam, és hangosan szóltam, hogy mindenképp meghalljon:

- Meredith! - kiabáltam, mire ő megállt, és odaszaladt hozzám. - Ideje hazamenni. - guggoltam le elé.

- De én még nem akarok! - ellenkezett szomorú arccal.

- Holnap is kijövünk, oké? De a többiek is mindjárt mennek. Apa pedig otthon vár. - mondtam mosolyogva nézve a szemébe, mire ő bólintott. - Mivel koszoltad össze magad megint? - kérdeztem homlokráncolva, miközben a halántéka mellett eltűrtem a haját, ő pedig erre kicsit elhúzta a fejét.
Sose szerette, ha a haját piszkálom.

- Nem csináltam semmit. - mentegetőzött, én viszont továbbra is érdeklődve néztem a fejbőrén lévő kis foltot, amiről először azt hittem beütötte, de nem.

Ahhoz az a zöld árnyalat, amilyen ott a bőre volt, túl ismerősnek tetszett. Mosolyogva simítottam vissza a haját, majd adtam egy a puszit a homlokára, és a kezét megfogva elindultunk haza a játszótérről.

Egy pillanatra felnéztem az égre, s a kékségen csak gondolatban átlátva mosolyogtam rájuk, mert tudtam, hogy valahol ott keringenek, messze az űrben.