Távolból | Marvel ff. [BEFEJEZETT]

9. fejezet

A quinjet ismét csupán kábé húsz perc repüléssel visszavitt minket a S.H.I.E.L.D. központjába, viszont megkértem a pilótát, hogy ne a hangárba szálljon le, hanem a betonplaccon, ahol az űrhajó is parkol.

- Még mindig nem értem... - kezdte Jason. - Ismered a pilótát, vagy mi?

- Ő hozott volna minket vissza reggel is. De most így kellett megoldani. - feleltem, majd pár lépés után kissé lelassultam. - Ha vissza akarsz fordulni, akkor most menj!

- Sosem akartam. - nézett a szemembe.

- Ne haragudj! - csóváltam a fejem. - Én csak...

- Nem akarsz egyedül menni, tudom. - mondta mosolyogva. - És én nem is foglak egyedül hagyni. Ezt együtt csináljuk végig.

Közelebb léptem hozzá, és átöleltem. Ő is átkarolt, én pedig a vállába fúrtam a fejem.

- Gina! - suttogta hirtelen, mire én felemelntem a fejem, de láttam hogy ő az űrhajó irányába néz, úgyhogy én is így tettem.

A rámpa le volt nyitva, az onnan kiszűrődő fény pedig kirajzolt egy álló alakot a sötétben. Nem a fa, vagy Mordály volt, mert normális magasságúnak néztem. Nem is a csápos lány, vagy Drax. Úgyhogy maradt a kék robotlány.

Még utoljára ránéztem Jason-re, majd elindultunk az űrhajó irányába.

- Úgy tudtam a Földön a reggel azt az időt jelenti, amikor a nap felkel. - szólt Nebula.

- Igen... mi kicsit más időbeállításúak vagyunk. - közölte Jason szórakozottan.

Nebula hirtelen megfordult, és felsétált a rámpán, mi pedig követtük. Ahhoz képest, hogy a hajó kívülről milyen szép volt, ez belülről nem volt nagyon elmondható róla.

Mikor felértünk a rámpa becsukódott mögöttünk, így már nem éreztük a hűvös esti levegőt, csak a hajó  enyhe fűtését. Körbenéztem a nagy térben ahova értünk, és megállapítottam, hogy ez csak egy része a hajónak, mivel több ajtó is nyílt a helyiségből.

Jobbra Mordály valami bonyolultnak kinéző szerkezetet bütykölt, tőle pár méterre Drax valami kardszerűséget élezett, elég ilyesztően. Mantis-t sehol se láttam, Groot a padlón ült, és a hátát a falnak támasztva, illetve néhány ággal félig odanőve aludt.

- Öö, ismeritek a reggel fogalmát? - kérdezte Mordály, felnézve ránk a munkájából.

- Azt mondták, máshogy vannak beállítva. - válaszolt helyettünk Nebula.

- Az csak vicc... Á hagyjuk! - legyintett Jason.

- Megvan az oka, hogy miért most jöttünk. - mondtam.

- És mi az? - kérdezte Drax.

- Hogy nem is lehetnénk itt. - felelte Jason.

- Rendben srácok, már bírlak titeket. - nevetett a mosómedve.

- Én vagyok Groot? - hallottam hirtelen a fa mély, álmos hangját.

Mást nem tud mondani?

- Nem Groot, még nem indulunk. - szólt oda neki Mordály.

- Miért nem? - kérdeztem.

- A zsaruszerűségeitek nem adtak felszállási engedélyt. - felelte Drax.

- Mióta van olyanra szükségünk? - kérdezte Nebula.

- Igaza van. - szólt Mordály, fel sem nézve a munkából.

- Akkor miért vagyunk még itt? - kérdezte Drax is értetlenül.

- Mert úgy volt, hogy ők reggel jönnek, gondoltam addig dolgozom a lokátoron, a kölykök csak pár másodperce jöttek meg, de már fel akartok szállni, kicsit lenyugodnátok? - magyarázta idegesen.