Naroti szemszöge
Reggel mikor ki nyitottam a szemem egy szunyókáló Kerina volt mellettem az ágyban. Mivel este többször is feleltem szokásomhoz híven ezért szépen lefektettem inkább a legjobb barátnőm az ágyra hogy ne a vállamon kényelmetlenül aludjon. Ránéztem az órára és 7:46 percet mutatott. A fiúkkal az edzés 8:35 percre volt megbeszélve és mivel sajna Nekomata sensei nem tud hétvégén ott lenni ezért nekem kell mennem. Kimásztam az ágyból és válogattam ki valami ruhát Kerina-channek. Amint ezzel megvoltam elmentem majd csináltam 2 teát. 1 citrom mentásat a legjobb barátnőmnek és 1 erdei gyümölcsöset magamnak. Majd felmentem felkelteni Kerina-chant.
-Kerina kelj fel... Hallasz? Kerina csináltam teát. -próbáltam rázogatva kelteni majd eszembe jutott mivel tudnám felkelteni igazán -Van még nutellás palacsinta reggelire -mikor ez a mondat elhagyta a szám egyből kipattant a szeme és futólépésbe loholt lefelé a lépcsőn.
-Ohayo -mondtam mikor leértem én is a lépcsőn és amint láttam Kerina kiszolgálta magát és már tömte is be magába a palacsintát.
-Neked is Nono -mondta téli szájjal amire akarva vagy akaratlanul is de elmosolyodtam.
-Ha szeretnéd ma el jöhetsz velem edzésre! -dobtam meg egy lágy mosoly kíséretében az ötlettel legjobb barátnőmnek.
-Huhuuu ott lesz Kuroo? -kérdezte érdeklődve egyben izgatottan a lány.
-Mivel ő a csapatkapitány igen -mondtam mire felcsillant a szeme -De ha oda akarunk érni ne tömd magad hanem készülj 8:35 percre kéne ott lenni -mondtam neki egy mosoly kíséretében.
-De addig még van idő még csak 7:55 perc -nyávogott mire már kapta is be a következő falatot.
-Nem, nincs! Mert mire mindkettőnk elkészült 8:20 perc és ha azt is nézzük mennyi idő odaérni ha már most nem kezdünk készülődni nem érünk oda! -kezdtem neki érvelni mire hevesen bólogatni kezdett gondolom azért hogy készüljünk mert látni szeretné Kuroo-t. Miközben érveltem drága barátnőmnek észre se vettem hogy megittuk a teát de most ez lényegtelen.
Felmentünk megmostuk az arcunkat, megcsináltuk a reggeli rutinunkat és fogat mostunk. Mivel mindig van egy pluszbontatlan fogkefém ezért Kerina is tudott fogat mosni. Majd amint készletünk felöltöztünk.
Kerina ruhája:
Naroti ruhája:
Amint felöltöztünk Kerina le is rohant de én még a táskámba raktam a cuccaim ami a menedzseri füzetből, Nintendomból, telefonomról, és fülesemből állt. Amint ezeket belepakoltam rohantam is le mert 8:24 perc volt és 8:35-re ott kéne lennünk. Kerina már kilépet a házból én pedig még gyorsan a dugi nasimhoz somfordáltam és kivettem egy tábla csokit és egy csokis pockyt meg egy pepsit amit nem tudom hogy mért az édességes fiókba van de nem ez a lényeg! Gyorsan ki léptem én is a házból össze húztam a táskám majd futólépésben indultunk is a suli tornaterméhez.-Mi tartott ennyi ideig? Már 8:30 perc van! -mondta feszülten legjobb barátnőm.
-Bocsi na csak a Nintendom -kezdtem el mondani de legjobb barátnőm felkuncogott.
-Mindegy csak siessünk! -mondta még mindig kuncogva.
Már szinte futottunk de odaértünk. Igaz 8:50-re de legalább odaértünk. Szinte feltéptem a tornaterem ajtaját.
-MEGJÖTTEM AZAZ JÖTTÜNK -ordítottam el magam zihálva.
-VIGYÁZZ KERINA! -ordította Kuroo hirtelen mint első nap mikor edzésen voltam magától mozdult a testem oldalra löktem a táskám majd Kerina elé raktam a kezem és erősen csapódott hozzá bőrömhöz a röplabda.
-Úristen Nono köszönöm szépen köszönöm, köszönöm, köszönöm! -kezdet el hálálkodni.
-Huhh nincs mit! De ha nem akartam volna is magától mozdult volna a testem. A liberó énem ki akar törni. -mondtam nevetve mire a többiek is felkuncogtak
Majd akkor tudatosult mennem az hogy én félre dobtam a táskám amibe benne volt a telefonom és a Nintendom hirtelen olyan sebességgel szaladtam a táskámhoz hogy mindenki aki a terembe tartózkodott egyből engem kezdtek kémlelni bár akkor engem ez sem érdekelt.
-Kérlek, kérlek, kérlek, kérlek! -kezdtem el szokásos hangomnál hangosabban könyörögni itt a barátnőmnek leesett hogy mi történt és szerintem ő is elmondott vagy 3 mi atyánkot de nyugi én többet.
Hirtelen kezdtem kivenni mindent először az üdítőt majd a pokyt aztán a tábla csokit majd a fülesem és most jön a fekete leves. Kivettem lassan a telefont és ránéztem a kijelzőre. Volt pár karcolát de a telefont pont leszartam hogy baja lett e a lényeg a Nintendo volt.
-Lett valami baja? -kérdezte legjobb barátnőm a telefonra utalva.
-Pár karc de a telefont pont leszarom. -és itt tudatosult a többiekben hogy mi a problémám.
Lassan vettem ki a Nintendom majd azt is a kijelzőjével felfelé fordítottam és az a látvány egyből belül akkorát ütött hogy ez leírhatatlan volt... Hálósan be volt törve és kicsi darabok hiányoztak belőle. Megpróbáltam bekapcsolni de tudtam hogy hiába. Vertem egyet a padlóra hogy tudássam legjobb barátnőmmel hogy eltört aki egyből odarohant hozzám
-Jajj Nono ez csak miattam van. Ha nem vagyok egy paraszt és nem jövök el veled nem kellet volna eldobnod a táskád. Ne haragudj. -mondta megbánással hangjában.
-Jajj dehogy is, nem a te hibád -kezdtem el mondani -Tudtam hogy benne van mégis eldobtam -gyorsan össze szedtem ami a táskába volt majd bele raktam kivéve a Nintendo-t.
-Had nézzem -vette ki kezemből a készüléket Kenma -Uhh ez ripityára tört -mondta majd a táskája felé indult és ki vett egy ugyan olyan piros kék Nintendot de egyből láttam hogy ez a legújabb fajta szóval nem értettem mit akar vele.
-Tessék neked adom -nyújtotta felém a Nintendot.
-De ez a legújabb és biztos sokba került szóval n-nem fogadhatom e-el -mondtam hebegve habogva mire kezembe nyomta és megint megszólalt.
-Nem érdekel. Neked adom! -mondta nemet nem tűrő hangon.
-K-köszi -dadogtam még mindig és úgy döntöttem hogy megölelem a fiút aki kicsit félve de viszonozta tettem.
-Aww de ari -sipítozott drága legjobb barátnőm és Kuroo egyszerre mire Kerina egyből paradicsom lett bár mondjuk mikor Kenma kezembe nyomta a Nintendot én is az voltam...
YOU ARE READING
Most akkor menedzserünk vagy liberonk? (Kenma x Oc)
RomanceNaroti Chanchel egy "átlagos" lány volt. Jó lehet kicsit másabb volt a többi lánynál. Sok titka volt szinte mindennel kapcsolatban. Ez mellet viszont nagyon jól röplabdázott és nagyon sokáig ennek szentelte az életét, de egy tragédia miatt abba kell...