Most akkor menedzserünk vagy liberonk? (Kenma x Oc)

Menedzser lettem

Naroti szemszöge

-Jó reggelt Naroti -rohant mellém legjobb barátnőm miközben az iskola felé tartottam.

-Jobbat! Hogy vagy mindig ilyen kibaszott boldog? -kérdeztem meg a lánytól.

-Nem is tudom... -mondta incselkedve -Gondolkodtál azon amit tegnap felhoztam? -kérdezte egyből előző mondata után kicsit normálisabban.

-Igen. Elég sokat. Úgy vagyok vele ha még nincs senki aki betölti a helyet akkor megpróbálhatnám. -mondtam miközben belül szálldostam az örömtől hogy legalább láthatok majd pár meccset.

-Oké akkor erre gyere. -mondta majd maga után húzott mikor pont nyitottam volna az iskola ajtaját.

Nem mondtam semmit csak hagytam hogy húzzon. Mégis csak jobban tudja hogy hol van az a hely ahova megyünk. Kicsit meglepődtem hogy már most azt akarja hogy oda menjek de nem kifejezetten zavart. 

-Nekomata sensei! -mondta azaz inkább ordított oda az edzőnek izgatottan barátnőm.

-Szerbusztok! Mi járatban erre? -kérdezte meglepődött tekintettel az edző.

-Ő itt Naroti Chanchel. Szerintem megfelelő lenne erre a menedzseri szerepre! -mondta boldog hanggal barátnőm.

-Jó napot megszeretném próbálni a menedzserkedést... -mondtam kicsit halkabban hisz nem vagyok az a túl magabiztos lány.

-Rendben. Igaz ki kéne tölteni egy lapot de ezt most el nézem hogy nincs kitöltve! Amikor edzés és óra egybe esik akkor neked is itt kell lenned oké?! -kérdezte azaz már majdnem kijelentette hogy itt kell lennem.

-Oké. Benne vagyok! -mondtam kicsit magabiztosabban.

-Szuper ismered a csapatot? -kérdezte érdeklődve.

-Igen, néhányukat ismerem -mondtam kedvesen a senseinek.

-Annyira emlékeztetsz egy nagyon jó libero játékosra! -mondta tanakodva a edző mire kicsit összerezzentem -Nem voltál te játékos a (Te találod ki) iskolának a lányok csapatában? -mondta egyre biztosabban hogy nagyon is én vagyok akire gondol.

-De én vagyok az... -mondtam kicsit meglepődve mert nem gondoltam volna hogy fel ismer.

-De jó! Ha bármi lesz a liberonkkal te tökéletes leszel! -mondta kisebb mosolyra húzva a száját majd hirtelen hallottam az iskola csengőit de Nekomata sensei megnyugtatott hogy most edzés van.

Leültem majd elővettem egy üres füzetet amit be raktam a táskámba azzal az indokkal hogy "ha menedzser leszek kelleni fog" és bele írtam az ellenfél csapatok játékosait de persze először a Nekomáét.

-Na mivel ugye nincs azaz csak nem volt menedzserünk -mondta volna de valaki közbe szakította.

-Ki az a lány ott és na ne lesz menedzserünk? -hirtelen meglepődés majd örömöt láttam a szemébe de mikor észre vette a nekomás pulcsit rajtam amit mielőtt kijöttek az öltözőből adott nekem sensei hirtelen kikerekedett a szeme.

-Mondanám ha nem szakítanál félbe. -mondta kicsit dühösen az edzőjük -Naroti gyere ide -mondta majd maga mellé mutatott.

Csak fel álltam és oda sétáltam ő be mutatott egyesével mindenkit bár Kuroo-t meg Kenmát nem kellet mert egybe voltunk vonva tegnap matekon. Elmondtam hogy én leszek a menedzser és amit nem nagyon akartam szóvá tette a régi "röplabda karrierem" libero ként és hogy ha baj van én álok be a libero helyet.

-Szóval tiszteletet kérek iránta! -mondta Nekomata sensei és közbe rám mutatott.

-Rendben, köszönjük hogy a csapat tagja vagy -ordított az egész csapat Kenma kivételével.

-Shhh halkabban már -mondtam meglepően pont az előbb említett Kenmával egyszerre.

Elkezdődött az edzés és egyre jobban vágytam a pályára. Akartam védeni és mindennél jobban egy meccset játszani. Ahogy a cipő csoszogott a padlón vagy ahogy a labda csapódik de még a furcsa mégis nagyon jó röplabda terem szag is egy kész megnyugvás volt számomra. Minden de minden emlékeztetni kezdett a röplabda iránti szeretettemre és arra hogy milyen a pályán lenni. Ebből a nagy emlékezés kavalkádból egy hang szakított ki. 

-Vigyázz!!! -ordított oda nekem Kuroo.

Hirtelen a kezem mozdult és mint egy lassított jelenet játszódott le szemeim előtt ahogy repül felém a labda. Egy hirtelen mozdulattal a saját magam védése miatt vissza ütöttem és akkora erővel ment vissza labda hogy le is csapódott az ellenfél azaz Kurooék térfelén. Egy pár másodperc múlva a labdáról mindenki rám vezette tekintetét.