Terv {Drarry}

3

*Draco*

Semmire nem emlékszem onnantól, hogy megcsókoltuk egymást. Teljesen kiesett. De reggel a saját ágyamban keltem, pizsamában. Kipihent voltam. Harry viszont kócosan és nyúzottan jött reggelizni. Miután ettünk odamentem hozzá.

-Mi a baj?

-Nem emlékszem semmire éjjelről. Ron szerint semmit nem aludtam. Onnantól vannak emlékeim, hogy kikeltem az ágyból. A csóktól addig semmi.-magyarázta.

-Ugyan ez. Ittunk? Vagy mi történt?

-Mi van ha....-biccentett Hermione felé.

-Mi? Neeem, az kizárt.-ráztam a fejem.

-Gondolj bele! Már csinálta egy párszor. Meg amúgy is okos lány.-érvelt.

-De miért tette volna?-kérdeztem, mire hirtelen beugrott.-Te jó ég! Mi van, ha tudja, hogy veszély fenyeget? Hogyha... Hogyha tudja, hogy valaki a közeljövőben veritaserumot ad be nekünk, és félt, hogy elkotyogjuk, azt ami történt... De... Mi a fene történhetett?

-Hármat találhatsz Malfoy fiú.-nevetgélt Harry.

-És erről Hermione honnan tudna? Gondolkozz.-löktem meg a bal vállát.

-Jó, de akkor mégis mi?-látszott rajta, hogy nagyon tanakodik. Arcán kedves kis pír jelent.

-Elmegyek Hermione-hoz. Hogy biztosak legyünk benne, hogy ő tette.-nézett fel végül.

*Harry*

Elrohantam. Bevallom, hogy fájt otthagyni. Hermione nyilvánvalóan a könyvtárban volt. Meg is találtam.

-Te kitörölted a memóriánkat?-estem neki.

-Harry, miről beszélsz?-próbált szabadulni az erős szorításomból. A szekrényeknek nyomtam. Felfogtam, hogy mit tettem. Elengedtem.

-Saj...sajnálom.-dadogtam. 

-Mi történt?-kérdezte.

-Dracoval elfelejtettük a tegnap esti emlékeinket.

-Mind a ketten?-Bólintottam.-Ez nagyon furcsa.

-Jobb lesz, ha szakítunk.

-Mi? Hiszen szeretitek egymást! Ez miért baj?-aggódott.

-Bocsi Hermione, ez az én döntésem.-mondtam és ott hogytam. Draco felé indultam.

-Na, mit mondott?-fogadott.

-Szakítanunk kell.

-Mi? Ezt mondta?-zavarodott össze. Egy helyben állt, csalódottan nézett rám. Megrázta a fejét és így szólt.-Nem gondoltam, hogy így lerázol majd, Potter. -undorodó, szánakozó arcot vágott.

-De... maradjunk barátok.-próbálkoztam. Az arca megenyhült, elmosolyodott. Bólintott. 

*Draco*

Azt hiszi, hogy csak így lerázhat? Téved! Várok pár hetet, és megkapja, amit érdemel. (...) Három hét hallgatás után odamentem Harryhez.

-Hé, Potter.-intettem.

-Na?

-Képzeld! Azt hiszem, hogy tetszik valaki! Pansy!-próbáltam boldognak tűnni, mint aki gondtalan és izgatott. Belül szomorú volta, tele gondokkal. A tanulmányaim romlottak. 

*Harry*

-Tényleg? De jó! Dumbledore hívatott, mennem kell.-dehogy hívatott! Csak elrohantam sírni. Nem mentem be a többi órára. Vacsora előtt Ron leült mellém az ágyamra.

-Hé, Harry... Mi van közted és Draco között?-mondta lényegre törően.

-Azt hiszem...-töröltem ki a könnyeket a szememből, mielőtt lecsordultak volna.-Utálom őt.

-Miért?

-Én szeretem őt, Ron! Ő pedig Pansyt!-mondtam. Most azonban visszafordíthatatlanul kicsordult a könnyem. Azonnal odakaptam, abban reménykedve, hogy Ron nem vette észre.

-Hát, nem tudok mit mondani. Lejössz enni?

-Nem.-ráztam meg a fejem. Felállt, két keze közé fogta az arcomat.

-Így fogalmazok: Lejössz enni!-parancsolta.

-Nem akarok találkozni vele. Ahogy csapja a szelet tuti összejöttek Pansyvel.-téptem ki a fejem a szorításából.

-Nincs lent!

-Ígéred?-segítségkérően néztem rá. Bólintott. Feltápászkodtam és lementünk. Még éppen időben érkeztünk. Azonnal Dracot kezdtem keresni, hát persze, hogy ott volt! Ron, te kis... Hazug. Nem tudtam haragudni rá. Utoljára reggeliztem, tehát nagyon éhes voltam. Ideje volt ennem. Hermione odajött hozzám evés után.

-Most azonnal velem jössz!-markolta meg a karom.

-Hermione, mit művelsz?-rángattam. Olyan erősen szorította, hogy vérvörös lett. 

-Gyere már!-ráncigált. Felálltam és elindultunk. A tiltott rengeteg felé vettük az irányt. Pontosabban Hagrid házához igyekeztünk.

-Dehát nincs is itthon!-értetlenkedtem. Hermione bekopogott és meglepetésemre Ron nyitott ajtót.

-Gyertek.-állt félre. Mind a ketten bementünk, és egy kinyitott csapóajtó vagy pinceajtó szerűségen lementünk. Ott Draco Malfoy állt, egy hosszú asztal mellett, a létrának háttal. Hógömböket nézett. Nem hagyományos, mugli hógömböket. A hó magától hullott, és a benne található figura mozgott. Ő éppen felemelte az egyiket, forgatta a kezei között, nézegette.

-Hé, Malfoy fiú! Nézd kit hoztuk.-mondta Ron. Draco megfordult és ahogy meglátott elejtette a hógömböt.

*Draco*

Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen? Most tuti hülyének néz.

-És most?-tárta szét idegesen a karját Harry.

-Beszélgessetek!-biccentett Hermione két egymással szembe fordított kis kanapé felé. Felmentek. Harry csak állt a sarokban és meg sem moccant, Én pedig beültem az egyik ülőalkalmatosságba.

-Nem jössz?-paskoltam meg a karfát.

-Nincs mit mondanom neked.-forgatta meg a szemét. Majdnem elsírtam magamat. Nagyon csalódott voltam, hogy elhitte. Nem gondoltam volna. Én nagyon szeretem őt. Nagyon.

-Szeretlek.-csúszott ki a számon. Odafordult.

-Mióta vagyok Pansy? Mond el kérlek, én még nem értesültem róla!-morogta.-Amúgy én is, cseszd meg!