Terv {Drarry}

5

*Draco*

-Ki maga?-kérdeztem. Magas volt, vékony, barna hajú és a tekintetéből áradt a nyugalom. Harry rémülten nézett rám.

-Csssh!-lassan közeledni kezdett felénk, én elővettem a pálcámat, és megláttam, hogy ő is elkezdi előszedni. Amint felém szegezte, kimondtam a varázsigét.

-Capitulatus!-kirepült a kezéből, Harry pedig elkapta.

-Azt kérdeztük ki maga!-kiáltotta Harry.

-Volmedort hű szolgája.-mondta. Felhúzta az ingujját, így láthatóvá téve az új sötét jegyet. Hasonlította az előzőhöz. Csak most a koponya nagyobb volt, mint a kígyó.

-Mutasd a tied, Malfoy fiú.-mondta nyájas hangon.

-Kizárt!-ráztam a fejem.

-Ez esetben...-kezdte, és a jeggyel elkezdte hívni Volmedortot.

-Ne, állj!-ordítottam. Felhúztam a korom fekete ingem ujját.  A sötét jegyem rohadásnak indult. Már hetek óta. Odafutott. Megfogta a karomat, felemelte, és végigszagolta.

-Igen... Érzem benne a sötét nagyúrt... Továbbél... benned.-motyogta.-Nincs kedved... felfrissíteni? Ez azért jobban néz ki.-mutatta a sajátját.

-Nem! Soha többé nem fogom a rosszat képviselni!-ráztam a fejem.

-Ugyan, Draco! Hiszen a Malfoyoknak a vérükben van a rossz.

-Szégyellem a családomat! Ki a fene maga? Mi a neve?-ordítottam.

-Robert Malfoy. A bátyád.-nyugodt hangja idegesített. A szívem majd kiesett.

-Ha...hazudsz!-dadogtam.-Arról tudnék! Nincs... Nincs testvérem.-Harry megfogta a kezem.

-Apánk valóban hazug. De én nem szégyellem! A rosszat képviselem! Hallod, kis túlélő!-ordította Harrynek-A rosszat képviselem!-elmebeteg nevetésbe kezdett. Visítóroham tört rá. Amikor hét perce ez ment, Ron és McGonagall jelentek meg.

-Tanárnő! Mondja el az öcsikémnek, hogy van egy bátyja!-mondta még mindig nevetve.

-Hazudik, igaz? Professzor, kérem...-Sírtam. Nem akartam gyengének tűnni, de akkor éppen az voltam.

-Ő a bátyád, Draco. Robert.-a szívem megfájdult. Harry felé indult Robert, mire McGonagall lekötözte.-Incarcerandus! És most visszük is az Azkabanba!-mondta McGonagall, mint aki jól végezte dolgát. (...) Egész éjszaka az a jelenet játszódott le előttem újra és újra, ahogy Harry élettelenül összecsuklik. Még délután kölcsönkértem a térképét, azt nézegettem. Nem járt senki semerre, mindenki aludt. Hirtelen felvillant egy név. Narcissa Malfoy. Anya. Őt nem zárták be az Azkabanba, mert segíteni akart nekünk, sőt meg is tette. Azonnal odarohantam, tényleg ott volt. Nyúzottnak tűnt, de nem érdekelt, a nyakába borultam. 

-Anya!-dünnyögtem a vállába.

-Draco, édes fiam... Úgy sajnálom.

-Mit?-mindent elfelejtettem amikor megláttam a nevét.

-Robertet. 

-Nem érdekel. Nem... Anya, úgy hiányoztál!-nem akartam elengedni.

-Draco!-tolt el magától.-Beszélnünk kell.

-Had találjam ki...-morogtam.-Harryről.-Bólintott.

-Kisfiam. Én nem ellenzem a kapcsolatotokat. De! Ugye tudod, hogy így nagy veszélybe sodorhatod? Apád és bátyád már próbáltak meggyőzni, hogy állj újra a rosszak közé.-meglátta, hogy elkalandozik a tekintetem. Csettintett kettőt, mire rögtön újra rá figyeltem.-Azt is akarták, hogy add Volmedort kezére a fiút.-valaki közeledni kezdett.-Jól figyelj, kisfiam! Óvd őt meg! Harry Potter az utolsó reményünk! Ha meghalsz, tudom, hogyan kell visszavonni  az átkot! Ne aggódj! Anya szeret téged!-megpuszilta a homlokomat és el hoppanált. Reggel Harryhez siettem.

-Képzeld! Anyám eljött! Éjjel itt volt!-meséltem. Nyugodtan, ravaszul mosolygott.-Te direkt adtad kölcsön a térképet? Te tudtad?-lökdöstem gyengén.

*Harry*

Hát persze hogy tudtam. Bólintottam egyet. A sebhelyem nagyon hasogatni kezdett, felszisszentem és odakaptam. Draco értetlenül nézett rám.

-Hát ezért vagy olyan! Mert a halálával egyre többször fáj!-jött rá.

-Igen. Úgy gondolom... Vagyis attól félek, hogy egy része, konkrétan a rosszabbik része továbbél bennem... Félek Draco!-mondtam. Megsimította a vállamat. Lépteket hallottunk. Úgy tett, mint aki éppen odaért.

-Mi van, Potter? Tönkrement a surranód?-nézte a cipőmet. A tegnapi nap folyamán valóban kicsit elszakadt, Dracoéval ellentétben. Az övé korom fekete volt, lakozott és elegáns. Az enyém szürke, sportos és szakadt. 

-Le lehet kopni rólam!-ordítottam utána, csak a látszatért. Hermione volt az.

-Hé, Draco, gyere vissza!-kiáltotta. A szőke meg is fordult.-Ti ketten!-mosolygott.-Jól titkoltátok, de milyen véletlen, hogy mindig pont együtt vagytok. Amit Seamus mesélt.... Elég jól próbáltátok tettetni, hogy vitáztok, de a letépett nyakkendők, és a nem a vitától kipirult arcok elég árulkodóak voltak.-Mind a ketten leesett állal néztünk rá.

-Kik jöttek még rá?-kérdeztem.

-Senki.-rázta a fejét határozottan.

-Akkor... megtennéd, hogy meghagyod ezt a közös titkunknak?-könyörgött Draco.

-Persze.-azzal el is ment. A szőke még gyanakvóan nézett utána, de lecsillapítottam.

-Nyugi, megbízható.-Megkönnyebbülten sóhajtott.-Szóval... Voldemort és én köztem kapcsolat volt. Mi van, ha Volmedort és köztem, vagy Volmedort és Voldemort között is volt valamiféle kapcsolat? Másképp miért hasonlítanának ennyire egymásra? Egy hűséges szolga mégsem ilyen... hogy is mondjam... Önfeláldozó.

-Mi van... Ha a...-kezdte.

-Testvérek!-ordítottuk mind a ketten.