Terv {Drarry}

4

*Draco*

Nyilván nem viccnek szánta, mégis elnevettem magamat rajta.

*Harry*

Jó volt látni a mosolyát, hallani a nevetését. Hiányzott. 

-Akkor... Mi van most?-kérdezte. Nagyot sóhajtottam.

-El kell titkolnunk. Maradjunk együtt, de titokban.-Bólintott.-Most kiviharzom, mint aki megsértődött. Gyere a szobámba.-mondtam. Kimásztam.

-Na?-nézett rám Ron.

-Én ugyan nem maradok egy helyen ezzel a borsóagyú mardekárossal!-fújtattam.

-Ilyen rosszul ment?-tette le a könyvét Hermione. Megrándítottam a vállamat.

-Ron, szólj kérlek a többieknek, hogy ne jöjjenek be a szobába.

-Oké.-Kimentem, vissza sétáltam a suliig és bementem a szobába. Elővettem a térképet, és egyszercsak megjelent Draco Malfoy neve. Egyre közeledett, míg végül megállt a klubhelyiség előtt. Kimentem elé és behoztam. Azonnal nekem esett, faltuk egymás ajkait. Lekerültek a nyakkendők, és az ágyba huppantunk. Lépteket hallottunk. Szétrebbentünk, és elkezdtünk ordibálni, lökdösődni. Seamus lépett be.

-Uhh, bocsi srácok.-hátrált.

-Takarodj ki Finnigan!-mordult Draco.

*Draco*

Seamus kiment, Harry pedig leült az ágyra. Fáradtnak tűnt, megterheltnek.

-Baj van?-kérdeztem. Megrázta a fejét, én pedig összekócoltam az amúgy is kusza haját.-Dehogynincs! Mi történt?

-Semmi!-próbálta rejteni, de láttam, hogy sír. Lefelé nézett. Megfogtam az állát, felemeltem és megcsókoltam. Kezével hátul beletúrt a hajamba, amit egy kis morgással nyugtáztam. Mármint boldog morgással, jól esett.-Félek.

-Mitől?-kérdeztem.

-Nem lehet, hogy ennyi. Lehetetlen. Valaminek történnie kell. Mint mondott Apád?

-Azt, hogy valaki a sötét nagyúr helyébe fog lépni. És... Megöl téged.-mondtam. Hatalmas csörömpölés törte meg a hangulatot, betörtek az ablakok. Mind, nem csak a szobában.  Kirohantunk, nagyon féltünk. Az egész iskolában gyerekek rohangáltak.

-McGonagall professzor!-kiáltottam, amikor megláttam őt a diáktömegben.

-Draco! Harry! Induljanak vissza valamelyik klubhelyiségbe! 

-Mi történt?-kérdezte Harry.

-Itt van valaki! Ugyan azt akarja, mint Voldemort! Az életedet!-Elindultunk vissza Harryék szobájába. Az enyémhez tapasztotta az ő ajkait.

-Ígérem, hogy megbocsájtod!-mondta és lelökött az ágyra. Kirohant, bezárta az ajtót. Nem bírtam kinyitni. Ott hagyott.

*Harry*

Most senki nem fog meghalni rajtam kívül. Kimegyek és megadom magam. Draco megbocsájtja, tudom. Nagyon fog hiányozni, de a szellemem az iskolában marad majd. Bármikor találkozhatunk. Kimentem, és megláttam Őt. Fekete köpenye lobogott mögötte. Egy az egyben úgy nézett ki, mint Voldemort. Kék bőre volt, kopasz és orr nélküli.

-Lám, lám! A híres Harry Potter.-sétált közelebb hozzám. Megfogta a vállamat, és gyengén megszorította.

-Ki maga?

-Amycus Carrow, kedvesem.-hajolt közelebb.

-Tanárúr?-kérdeztem. Hatalmasat bólintott, szinte leesett a feje. Elkezdett hátrálni. 

-Ne!-kiáltotta valaki. Lihegett, rohant. Hátranéztem, és megláttam. Draco.

-Nocsak! A kis barátod is eljött? Nos, ifjabb Malfoy, megnézheted, hogyan hal meg az, akinek már réges rég meg kellett volna!-hangjából rémisztő nyugodtság sugárzott.-Avada Kedavra!-ordította, én pedig elestem. Kész, vége. Meghaltam. Mostmár nyilvánvaló. Egy látomás jelent meg. Draco fogta az arcomat, és az ajkaimat simogatta. Mint a könyvtárban. 

-Megakarlak csókolni.-súgta. Ilyen nem történt, de jól esett elképzelni. Éreztem, ahogy hevesen ver a szívem.

-Én is téged.-mondtam akaratlanul. Ekkor hirtelen nekem esett, megcsókolt, és belépett Blaise.

-Draco, és a híres Harry Potter!-mondta gúnyosan.

-Igen. Van valami bajod ezzel?-állt fel Draco. Lassan kezdett lépkedni felé, végigmérte szürke szemeivel.

-Nincs.-rázta meg rögtön a fejét, amikor Draco elővette a pálcáját.

-Örömmel hallom.-mondta. Blaise kiment, Draco pedig újra megcsókolt. Ekkor elkezdtem érezni az ajkait. Igazából éreztem, mintha tényleg ez történne. A szemeim kinyíltak, és megláttam magam előtt Dracot.

-Draco?-kérdeztem kábultan.

-Cssssh!-pisszegett le.Mindenki sírt. Senki nem volt sebes, az iskola állt, csak az ablakok voltak betörve. 

-És most, hogy meghalt a sötét nagyúr... Éreztem, hogy kell egy új! Ezért megalkottam  Volmedort-ot! Voldemort már a múlté, én követem őt! 

-A halálban is te fogod!-kiáltotta Neville. 

-Most, hogy Potter fiú halott, boldogan élhettek, nem zargatom többé az iskolátokat.-mondta Volmedort. Eltűnt. Felálltam. Mindenki tapsolt, nevetett.

-Harry!-rohant felém Hermione.-Azt hiszem, rád nem hat ez az átok.-Draco próbálta titkolni a mosolyát. 

-Felviszem a szobájába Pottert.-erőltetetten próbált gúnyos hangon beszélni. Felvitt, és azonnal nekem esett. Megcsókolt, és nem engedett el. Nem is akartam. 

-Harry Potter.-valaki állt az ajtóban.