Terv {Drarry}

21

*Draco*

Odahúzott egy széket, leült.

-Szánalmas vagy. Tényleg így próbálod magadra felhívni a figyelmet, te kis gennyzsák?-senki más szavai nem fájtak még ennél jobban.

-A fejemben a te hangodat hallottam. Te mondtad ezeket a szavakat.-súgtam. Undorodva nézett rám. Megrázta a fejét.

-Utállak.

-Mégis mi történt veled? Mi történt a kedves Harry Potterel?-könyörögtem.

-Meghalt! Érted? Itt belül már nincs semmi!-mutogatott a mellkasára.-Amióta egy ember, akit mindennél jobban szerettem, hirtelen megutált. Nem szeretem már őt sem. Lépj tovább.

-Meg tudom magyarázni, miért küldtelek el. Nem fogsz neki örülni. De ha tudni akarod...-Felhúzta a szemöldökeit.

-Na? Hallgatom.

-Seamus megcsókolt aznap. Nem bírtam a szemedbe nézni. Elküldtelek.-mondtam higgadtan. Tekintete üveges lett, arcáról semmit nem lehetett leolvasni. Kirohant, és Seamust rángatta be. Könnye és taknya egybefolyt az arcán. Megsajnáltam. 

-Én... Nem akartam, csak elegem van abból, hogy ilyen boldog mindenki! Én pedig szeretem Dracot, második óta. Csak szerinted mikor jött volna össze velem? Szépen lassan végignéztem, ahogy a barátom a szerelmemre mászik, aki ezt hagyja. Nekem is kijár a szerelem.-ordította. Szívem még jobban darabokra tört. Végül is igaza van. Ő is megérdemel valakit.

-És mi van Ginnyvel?-kérdeztem.

-Ő most egy lelki roncs! Újabb bátyja halt meg. Nem szeretne kapcsolatot, szerintem.

-De!-bólogatott Harry.-Pont most kéne neki egy fiú, aki megvigasztalja. Legyél úriember.-kacsintott. Seamus elmosolyodott. Kiment. 

-Mi pedig még nem végeztünk.-ült le újra. Rám szegezte a pálcáját.-Crucio.-szinte súgta. Nem éreztem semmit. Harry kérdőn nézett rám.

-Mi? Nem csináltam valamit jól?

-Szerintem csak megtapasztaltam a legnagyobb a fájdalmat. Azután már semmi nem fáj.-dadogtam. 

-Ah, igen persze. A halál a legfájdalmasabb dolog.-felelte gúnyosan.

-Nem a halál. Hanem szakítani életed szerelmével.-súgtam. Leengedte a pálcáját. A padlót kezdte nézni. Megrázta a fejét, kirohant. Itt hagyott. De most önszántából. Visszabújtam a takaróm alá. Valaki berontott. Olyan gyorsan ugrott rá az ágyamra, hogy nem is láttam, ki az. Csak a csókjából tudtam meg. Harry Potter. Kihúztam a kezeimet a takaró alól, beletúrtam a hajába, majd félkézzel a pólója alá nyúltam.

*Harry*

Jéghideg ujjai végigsiklottak a hátamon, ebben az esetben nem bántam. Másik keze elveszett a hajamban. Lassan kivette a kezét a pólómból, átnyúlt a nadrágomba. Ez már jobban tetszett. Először hátul tapogatózott, de később áttért előre. Morgásokkal jeleztem, hogy hol tetszik és hol nem. 

-De válogatós valaki.-mondta két csók közben. Még közelebb akartam kerülni a testéhez, de már így is szinte egybeolvadtunk.-Sajnálom-súgta. Feljebb emeltem a fejemet, hogy ne tudjon megcsókolni. Teljes erejéből lenyomta, lefejeltem. Erősen belém kapaszkodott, és átpördült. Én kerültem alulra. Felült, lekapta a pólóját. Egyre agresszívabb lett, ami tetszett. Harapdálni kezdte az ajkaimat, közben tépte le rólam a ruháimat. Ekkor fedeztem fel, hogy egy kis nyaklánc lóg a nyakában. Amortenzia. Ez állt az üvegcsén. Kitéptem a nyakából. Kicsusszantam alóla, elrohantam.

-Add azt vissza!-ordította. Kivettem a kis dugót. Az orrom alá dugtam, miközben Draco a két lábam közti pontot nézte, ami, mint az egész testem, fedetlen volt. Beharapta az alsó ajkát. Érezhetően elpirultam. Az amortenzia illata... Olyan volt mint Dracoé. Mentol, zöld alma, régi könyv és a jellegzetes kölnije. Odaadtam neki.

-Miért őriztem meg ezt?-kérdeztem.

-Mert ez volt az első amortenzia, amiben téged éreztelek.-közelebb sétált. Megragadta a csípőmet, magához húzott, és ismét megcsókolt. Lassan eltoltam magamtól.

-Ez mikori?-mutattam újra a nyakában lógó fiolára.

-Nagyjából egy éves.-leesett az állam. Draco egy éve szerelmes belém? Az... rengeteg idő. 

-Oh, Draco...Én.-kezdtem, de újra megrántott, és hirtelen egymás ajkaival lettünk elfoglalva.  

*Draco*

Olyan szép. Olyan tökéletes.

-Várjunk.-tolt el ismét. Megforgattam a szemeimet.-Dobby miért tudott rólam olyan sok mindent?-most éreztem, hogy elpirulok.-Te már akkor szerelmes voltál belém?-ujjongott.-Te jó ég!-ordította. Ugrálni kezdett. Mutatóujjamat az ajkára tapasztottam.

-Inkább ezzel foglalkozz.-mutattam végig magamon. Elmosolyodott, megcsókolt. 

Heló... Igen, beletettem egy Drarry teóriát, miszerint Draco egyetlen barátja köztudottan Dobby volt, aki Harryvel való első találkozásánál úgy üdvözölte a fiút, hogy már sok jót hallott róla. Feltételezni lehet, hogy Draco neki mesélte, hogy szereti a fiút, bár ezt egy elsős kisfiú nem tudhatta biztosra, ezért csak elmesélte, hogy mit érez iránta.  (remélem lehet érteni)