Terv {Drarry}

12

*Draco*

Nem volt nehéz dolgom, mert Harry nálam hagyta a térképét Hamar meg is találtam Jamest, egy fotelben ült a Griffendél klubhelyiségében. Odasiettem. Harry nem volt ott, de nem is kezdtem el keresni. Arra gondoltam, hogy neki is van magánélete. 

-Jó estét.-köszöntem. Válaszul csak bólintott.-Leülhetek?-biccentettem a szemben lévő fotel felé. Ismét bólintott.-Harryről lenne szó. A kapcsolatunk alatt többször szakítottunk. Eddig apró dolgok miatt, de attól tartok ez most komolyabb.-rám sem nézett.-Uram.-intettem. Hirtelen felkapta a fejét.

-Bocsánat fiam, de nem tudom olyan gyorsan felfogni, hogy Harry meleg. Mármint nem baj, félre ne érts. Csak mindig is úgy gondoltam, majd meglát,  elrohan elhozza a barátnőjét és bemutatja. Nagyon nem így gondoltam. De tudod mit? Örülök ennek. Annak, hogy vagytok. A fiam nagyon szeret téged. Most viszont.-komolyabban nézett rám.-Beszélnünk kell a családodról, aztán felelek.-bólintottam.-Rendben. Nos, apád és bátyád a nagyúrt szolgálják. Csak hogy tudd. Volmedort háromszor oly' veszélyes, mint Voldemort volt vala. Saját átkokat fejlesztett ki, visszavonhatatlanokat, halálosakat. Nem szórakozik. Ha nem tiszteled őt, és vérét meghalsz. Siriusban csalódtam. Ő is tud átkokat, ki tudta volna védeni. Nem kellett volna beállnia. De megtette. Szerintem boldog emiatt. Nem bánja. Régen odavolt a sötét jegyért, imádta a mintáját. Aggódom érte. Na de ez nem rád tartozik.-legyintett. Rengeteg dolgot elmondott Volmedortról és a családomról.

-Rendben, mindent értek. Áttérhetnénk Harryre?-kértem.

-Hát persze. Miért haragudott meg?-kérdezte.

-Hát... röviden megöltem egy embert. Hosszan elmondta mindenkinek, hogy járunk. Nagyon felhúzott. Én... Csak Harryt próbáltam óvni.-mondtam. Megfogta a vállam.

-Becses tett, fiam.-kicsit megszorongatta.-Azonban számíts rá, hogy senki nem fogja értékelni. Magam sem teszem, pedig csak Harryt védted. Vagy... Azt hiszem, hogy kissé túlfűtött a bosszú. De nem feledd: Meg fogja bocsájtani. Csak most kell egy kis idő, hogy feldolgozza.-bólintottam és kimentem.

*Harry*

Éjjel különös álmom volt. Draco egy kamerát nyomott a kezembe. 

-Nézd meg. Apád küldi. Ötletem sincs, hogy mi ez a készülék, gondolom valami mugli szerkezet.-kezei között kezdte forgatni, majd átnyújtotta. Elhúzódtam egy mosdóba és megnyitottam rajta az egyetlen felvételt. Apám volt a videón.

-Szia Harry. Remélem eljutott hozzád ez a készülék. Harry... Én meg fogok halni.-mondta.

-Nem teheted ezt velem! Még csak most találkoztunk!-könyörögtem.

-Tudom, hogy most azt kéred, hogy ne tegyem ezt veled, mert még csak ma láttunk egymást. Sajnálom. Nagyon. Szeretlek, kisfiam.-megpuszilta mutatóujját és a kamerához emelte. Leállt a felvétel. Hüvelykujjammal megsimítottam az arcát.

-Én is.-súgtam. És akkor véget ért az álom. Olyan valóságos volt. Izzadtan ültem fel az ágyamon. Nyúltam volna a Tekergők Térképéért, majd eszembe jutott, hogy Draconál hagytam. Így visszafeküdtem az ágyamba, de egy pillanatra sem tudtam lehunyni a szemem. Miért? Miért halt volna meg? Beteg volt? Vagy feláldozta volna magát Volmedortnak? Ötletem sem volt, mindenesetre nagyon aggódtam. Reggel azonnal Dracohoz mentem.

-Add ide a térképet!-mordultam rá.

-Nyugi, nyugi, nyugi!-tette fel a kezét. Berohant a szobájába és pár pillanattal később a tréképpel jött vissza. -Tessék.-azonnal ki is nyitottam. Apám még a kastélyban volt. Odarohantam, ahol a nevét láttam. 

-Apa!-kiáltottam és a nyakába ugrottam.

-Harry! Mi az?-kérdezte aggódó tekintettel. Mindig is így képzeltem el őt. 

-Álmomban... Meghaltál. Vagyis azt mondtad, hogy megfogsz. Látni akartalak.-mondtam. 

-Idefigyelj fiam.-térdelt le elém. Lassan és bizonytalanul megfogta a vállaimat.-Az álmaid fontosak. Életeket menthetnek. Okkal kaptad azt az adottságot, hogy megálmodj dolgokat. Olyanokat, amiket egy átlagos boszorkány, varázsló vagy akár mugli nem képes. Ki kell derítened, hogy miért kaptad ezt a nem hétköznapi tehetséget. Már nem vagy egyedül. Van egy szerelmed, aki életét adná érted. Kérd a segítségét. Szeret téged. És én is, fiam.-közelebb hajolt és megpuszilta a homlokomat. Elmozdította egy tincsemet és megnézte a sebhelyemet.-Alig látszik.-állapította meg. Lassan bólintottam. Egy, majd kettő, majd három könnycsepp lecsordult az arcomon. Elmosolyodott és letörölte őket.-Minden rendben lesz. Szeretlek fiam.-felállt és kiment a kapun. Egyszer még hátranézett, és intett egyet. Bizonytalanul visszaintettem, majd bementem a kastélyba. Mindent elmondtam Draconak.

-Együtt megfejtjük, ígérem.-mondta, és megszorította a kezem. Elhittem neki. Mi mást tehettem volna?...