Terv {Drarry}

11

*Draco*

Estére visszamentem a saját szobámba. 

-Nocsak, ki tért vissza!-állt be az ajtóba Monstro.

-Húzz innen!-löktem félre.

-Áh!-kapott a karjához.-Olyan meleg, hogy megéget, ha hozzáérek!-nyafogta. Ledobtam a könyveimet az ágyamra. Megfordultam és gyorsan indulni kezdtem felé. Megfogtam a gallérjánál és a falhoz nyomtam.

-Ki beszélt erről?-kérdeztem.

-Senki!-rázta a fejét. A zsebemhez kaptam és elővettem a pálcámat. Hozzányomtam.

-Azt kérdeztem, ki a fene beszélt erről!?-ordítottam.

-Blaise! Blaise, te elmebeteg állat! Eressz!-rángatózott nyavalyogva. 

-Kinek mondta még el?

-Nem tudom!-védekezett. Szúrósabban néztem rá.-Az egész Mardekárnak, Hugrabugnak és Hollóhátnak.-adta meg magát.

-Megölöm.-dünnyögtem. Elengedtem Monstrót, és Blaise szobájába indultam. Az ágyán pihent.

-Lám, ki tért be szobámba.-tárta szét karjait. 

-Miért tetted?-kérdeztem.

-Sok mindent tettem, pontosan mire gon...-magyarázkodott, de félbeszakítottam.

-Miért mondtad el mindenkinek? Szerinted viccből tartottuk titokban? Mindenki rá vadászik!-ordítottam.

-A családod is. Bármennyire szégyelled, az ereidben Malfoy-vér csordogál. És a többiek mind rájöttek mi a jó nekik. Ha a rosszat képviselik. Ha megölik a jókat!

-Az én kezemhez nem fog többé jó emberek vére tapadni! Csak rosszaké!-fröcsögtem. 

-Remek. Szégyen vagy a családodnak, Draco.-mondta. Arcom vörös lett, elborult az agyam.

-Avada Kedavra!-ordítottam. Blaise összeesett, meghalt. Bevonszoltam a testét az ágya alá. Visszamentem a szobába. 

-Na? Megbeszéltétek?-kérdezte Monstro.

-Így is lehet mondani.-bólintottam.

-Örülök.-mosolygott.

*Harry*

Reggel McGonagall professzor ébresztett.

-Potter! Ébredjen! Látogatói érkeztek!-halvány mosoly volt az arcán, mely értetlenséggel és zavarodottsággal vegyült. 

-Kicsodák?-kérdeztem nyújtózkodva. 

-A szülei.-mondta természetes hangon. Minden zaj eltűnt a világból, füleimben csak azt hallottam, hogyan pumpálja a vért a szívem. Könnyek záporoztak két szememből, gombóc keletkezett a torkomban.

-Az... Az lehetetlen, tanárnő. Hiszen a szüleim... Halottak.-dadogtam. 

-A szülei eljátszották halálukat,mert tudták, hogy fiuk egy nap legyőzi Voldemortot. Most eljöttek, hogy beszéljenek veled Volmedortról... Na meg elmesélheted nekik az életedet. Végig nyomon követték, de tőled biztosan szívesebben hallanák.-elmosolyodtam. Ráncos kezével letörölte könnyeimet. Felállt, hiszen egész eddig az ágyam mellett guggolt. 

-Mi a fene fo...-kezdte Ron.-Jó reggelt tanárnő.

-Jó reggelt, Mr. Weasley!-vigyorgott a professzor, és már ki is ment. Felálltam, utána mentem. A klubhelyiségtől nem messze ott álltak. Ők. Anya és Apa. Kicsit öregebben, mint ahogy képeken láttam őket, de határozottan ők voltak azok.

-Anya, apa...-elállt a szavam.

-Kisfiam!-szaladt hozzám Anyám.-Nagyon, nagyon büszkék vagyunk rád, kisfiam!-leguggolt elém.-Csodálatos ember lett belőled, drágám!-ölelgetett, cirógatott. Nekem a könnyeim nem álltak el, viszont egy szót sem tudtam mondani.

-Ne sírj, fiam.-sétált közelebb apám. Megfogta a vállamat, és ő is leguggolt.-Most viszont beszélnünk kell! Volmedort Voldemort öccse!

-I-igen, eddig én is eljutottam. Vagyis... Gyakorlatilag mi.-dadogtam.

-Tudjuk, hogy szereted Dracot. Ez rendben van, fiam. Ő is szeret téged. És ez mindennél fontosabb.-mosolygott anyám. Rengeteg információt mondtak Volmedortról és a Malfoy családdal való kapcsolatáról. Egész nap együtt voltam velük. Egy órára sem mentem. amikor viszont elmentek, Dracohoz rohantam. 

*Draco*

Harry felém futott. Arca piros volt, haja kusza, szemüvege lecsúszott az orra aljáig. 

-Harry!-kiáltottam. Megöleltem.-Hol voltál?-elmesélt mindent. Azt, hogy élnek a szülei, örülnek a kapcsolatunknak, hogy Volmedort kiszabadította Apámat és bátyámat, hogy Sirius miért állt át és még rengeteg dolgot. 

-Lenne kedved... Nem is tudom... Eljönni velem a Három Seprűbe? Innánk vajsört.-kérdeztem bátortalanul. Lágy mosoly jelent meg a száján.

-Persze.-bólintott. Le is mentünk. Mind a ketten egy-egy vajsört kértünk. Az egész hely üres volt.

-Szeretnék mondani valamit. Éjjel, amikor bementem a szobámba Monstro elmondta, hogy Blaise a Griffendélen kívül az összes ház összes tagjának beköpte, hogy járunk. Nagyon kiakadtam... És...

-Mit tettél?...-fogta a fejét.

-Megöltem.-mondtam. Olyan mély hangom lett, olyan határozott, hogy magamat is megrémítettem.-Sajnálom, csak egyszerűen elborult az agyam. Amúgy is egy féreg volt!-védekeztem. 

-Ez nem jogosít fel arra, hogy elvedd az életét.-állt fel az asztaltól.-Szia.-monda idegesen. Kiment. Kifújtam a levegőmet, beletúrtam a hajamba és felálltam. Ismét szakítottunk. Vagy valami olyasmi. Segítségre van szükségem valaki olyantól, akinek hasonló az észjárása mint Harryé. De ki olyan? Ó, hát persze! James Potter. Harry apja. Meg kell keresnem-gondoltam, és valóban a keresésére indultam.