Terv {Drarry}

13

*Draco*

Az egész délutánt a könyvtárban töltöttük, próbáltuk megtalálni Harry jósló álainak okát, azonban eredménytelenül zárult. Harry csalódottan leült egy székre. Melléültem.

-Ne aggódj, megfejtük!-megsimítottam a hátát. Felnézett és mosolygott. Letörölte a könnyeit és bólintott.

-Jó.-mondta. Felálltam.

-Ez a beszéd. Gyere, Harry Potter nem adhatja fel ilyen könnyen!-próbáltam felvidítani. Elnevette magát.

-Rendben, Draco Malfoy.-ő is felállt és tovább kezdtünk keresgélni. Hirtelen Hermione rohant be.

-Tudom! Tudom, Harrynek miért vannak ilyen álmai!-örvendezett.

-Honnan tudsz erről? Hogy ezt próbáljuk megtudni?-kérdezte Harry. Hermione felhúzta a szemöldökét.-Jó, igaz. Na halljuk.-legyintett. 

-Voldemortnak is voltak ilyen álmai! Ő pedig az apjától örökölte! És mind tudjuk, hogy kapcsolatban voltál vele, vagyis olyan, mintha te ezt továbbörökölted volna! Érted már?-magyarázta. Mind a ketten bólintottunk.

*Harry*

Három hosszú hét telt el azóta, hogy megtudtam miért vannak furcsa álmaim. Azóta nem láttam Dracot. Sőt, senki sem. Nagyon aggódni kezdtem. Sosem maradt a szüleivel ilyen sokat, csak két napot. Az volt a legtöbb. Blaise-t is egyre többen keresték. Dracot viszont senki. Mindössze én. Elmentem a Malfoy házba. Lucius és Nracissa beszélgettek egy hatalmas szobában. Inkább veszekedtek.

-Ő még csak gyerek! Nem öletheted meg! És ő sem ölhet meg senkit!-könyörgött Narcissa.

-Ha ő nem öli meg Pottert majd megteszem én. De akkor ő is halott lesz.-mondta komoran Lucius.

-Megölnéd a saját fiad?-hüledezett.

-Inkább, mint hogy Volmedort engem öljön meg!-ordította. Hatalmas csattanást hallottam, mire kilestem az oszlop mögül. Narcissa arcára szorította a kezét, és a földön feküdt. Megütöttem. Újra emelte a kezét a vadállat, de előjöttem.

-Ha Draco nem teszi meg, majd megölöm én magamat.-mondtam higgadtan.

-Lám-lám. Potter.

-Hol van Draco?-kérdeztem.

-Húha, de gyorsan a lényegre tértél.-vigyorgott önelégülten Lucius. 

-Mondja meg.-mondtam.  

-A szobájában.-hadarta Narcissa. Lucius gyilkos szemmel nézett rá. Megverte. Ismét. Rohanni kezdtem fel a lépcsőn. Eközben szemügyre vettem a házat. Minden szürke, piszkosfehér és fekete volt. Felértem Draco szobájába. Minden fekete volt, kivéve a fal. Az szürke volt. Hirtelen olyan komor lettem. Hatással volt rám ez a sötét, depresszív szín. 

-Draco!-kiáltottam ahogy megláttam. A falnál állt, háttal az ajtónak. A falról kapirgált le valamit. Azonnal megpördült. 

-Harry!-sóhajtott megkönnyebbülten. A nyakamba ugrott, teljes erejével szorított. Azt kívántam, hogy sose hagyja abba. Sose. Egyetlen pillanatra se engedjen el.-Úgy örülök, hogy megtaláltál. Tűnjünk innen.

Bólintottam. Elsétált az ablakáig. Be volt szögezve. 

-Elvették a pálcámat. Lemegyek és visszaszerzem. Te addig a bombarda maxima-val robbantsd ki az ablakot. Ha visszaérek ugorj ki, ne várd meg, míg én megyek. Mielőtt leérsz megállítalak, leesel. Aztán azonnal ugrok utánad, te pedig állíts meg! Megjegyezted?-magyarázta. Bizonytalanul bólintottam. Megcsókolt.-Sietek vissza.-és lerohant. Kirobbantottam az ablakot.

-Ez meg mi volt?-kiáltotta Lucius.

-Csak egy madár. Gondolom nekiment az ablaknak.-nyugtatta Narcissa. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire felszűrődik az, amit lent beszélnek. Hallottam, ahogy Draco feltrappol. Kiugrottam.

-Arresto momentum!-mondta ki az időmegállító varázslatot Draco. Megálltam egy kicsivel a föld felett, majd leestem. Draco utánam ugrott. Mielőtt leesett volna ugyan ezzel a bűbájjal megállítottam. Felállt és rohanni kezdtünk. Egy zsupsz-kulcshoz értünk. Megfogtuk, és az iskola előtt találtuk magunkat. Kifújtam a levegőt. De... Olyan érdekes volt az iskola. Nem olyan, mint eddig.

*Draco*

Minden gyerek kint állt. Sírtak. Harry gondolkozás nélkül elengedte a kezem és odarohant. Követtem. Ron feküdt ott, szemei csukva, mellkasa éppen csak mozgott. 

-Harry?-nyögte. Harrynek egy könnycsepp hullott a szeméből, ami Ron arcára esett.-Te most rámsírtál?-nevetett halkan. Harry elmosolyodott.

-Sajnálom haver. Mi történt?-fogta meg a kezét.

-Haldoklom, Harry. Úgy sajnálom.-motyogta Ron.

-Azt látom, de miért?-kérdezte.

-Kilökött. Azt hitte, én tettem.-dadogta a vörös.

-Mégis mit?

-Megtalálták Blaiset. Monstro ragaszkodott hozzá, hogy én voltam. ezért kilökött.-mondta. Köhögni kezdett, mire Harry beült a feje mögé, megemelte és a combjaira rakta.

-Jobb?-kérdezte Harry. Ron nem válaszolt. A mellkasa nem moccant. Harry elsápadt és a vörösre borult. Rázkódott a válla, keservesen sírt. Ettől én is meghatódtam. Melléültem és simogatni kezdtem a hátát. 

-Úgy sajnálom, Harry.-motyogtam. 

-Ne.-nyögte ki egy kis idő hallgatás után.

-Ez már nem változtat semmit. Monstro pedig elmehet a francba.-vontam vállat. Ideges tekintettel felemelte a fejét.

-Ennyi? Meghalt az egyetlen barátom, a gyilkosa meg elmehet a francba? Magadnál vagy?-kiáltotta. Meghatott ez a hangnem.

-Sajnálom, csak nem tudom, mit mondhatnék.-védekeztem.

-Inkább menj el.-mondta. Tudtam, hogy ez a legjobb döntés, ezért bementem a szobámba. Monstro az ágyán zokogott.

-Megöltem, igaz?-nézett rám. Bólintottam.-Te jó ég, nem akartam... Úgy bánom... Megöltem!

-Tudom.-mondtam.

-Harry hogy van?-kérdezte.

-Volt már jobban is.-sóhajtottam.-Én alszom. Jó éjt.-mondtam és befeküdtem az ágyamba.