Terv {Drarry}

19

*Draco*

Tegnap este már másodjára feküdtem le Harryvel. Olyan különös, hogy amikor szomorú, a csókjai sokkal keserűbbek. Reggel az ágyamban ébredtem. Egyedül voltam a szobában. Valaki kopogott az ajtómon.

-Igen?-kérdeztem. Az ajtó nagy nyikorgással kinyílt. Harry lépett be. Egy bordós, vöröses kötött pulcsit viselt, egy szürke melegítő nadrággal. Leült mellém. Haja rendezett volt, nem kócos. Az enyémmel a ellentétben. Elmosolyodott, és ujjaival kifésülte a hajam. Mikor végzett, megfogtam a kezét, és megpusziltam. Még inkább mosolygott. Két keze közé fogta az arcomat, és megcsókolt. Már nem éreztem, hogy keserűen csókolna. Boldog volt. 

*Harry*

Örültem, hogy látom. De nem voltam boldog. Rettegtem. Nem végeztünk. Lehetetlen, hogy ennyi legyen. Boldogan hittem ezt, de tudtam, hogy ez csak illúzió. Majd elmúlik. 

-Jó reggelt.-dünnyögte. Beletúrt a hajába és felkelt. A szekrényéhez  sétált, kinyitotta és egy zöld pulcsit húzott ki. Kutakodott egy kicsit, majd egy fehér hosszú ujjú felsőt is kivett. Visszajött az ágyhoz, ledobott mindent. Levette a pólóját. Szeretem, hogy hagyja, hogy lássam. Mindenét. Nem fél tőlem. Csillapíthatatlanul megakartam csókolni, elbűvöltek a kockái a hasán. Izmos teste volt, nem tagadom. Felvette a pólót és rá a pulcsit. Újra a szekrényhez lépett, most egy barna nadrágot vett ki. Ugyanúgy tett, mint a felső öltözékkel. Letolta melegítőjét, alatta szürke alsónadrágot viselt. Lassan vette fel, mintha hagyná, hogy rajta pihentessem a szemem. Miután felöltözött szemben az ölembe ült. Csókolni kezdett. Mikor elengedett már majdnem megfulladtam. Arcom érezhetően kipirosodott. Csókolgatni kezdte. Kopogtak az ajtón. Megforgatta a szemét, lassan kikászálódott az ölemből, ügyelve arra, hogy közben benyúljon a lábaim közé. Egy alig látható mosollyal nyugtáztam. Az ajtóhoz lépett, lenyomta a kilincset. Piton professzor a jellegzetes fekete köpenyével suhant be a szobába. Lassan végignézett rajtam.

-Jó reggelt, tanár úr.-köszöntem. Megvető tekintettel nézett rám. Dracohoz fordult, aki a hátát a falnak támasztotta.

-Mardekár gyűlést tartunk, sürgős okokból. Ma délután, órák után, a klubhelyiségben.-mondta. Draco bólintott. Piton kiment, az ajtót nyitva hagyta. 

-Ajtó!-ordította utána.  Meglepődtem. Hogyan merészel így beszélni vele? Én már csak ránézni is rettegek. Becsukta. Továbbra is az ágyon ültem, ő pedig ugyanúgy visszaült az ölembe. Beletúrt a hajamba és megcsókolt. Alig hallottam, ahogy a csókjai közben azt súgta:Szeretlek. Nem szerettem, amikor ezt mondja. Nekem elég, ha érzi. Adja máshogy a tudtomra, ha annyira akarja. Elvigyorodtam.

-Mi baj?-nyögte.

-Csak... Csak jó megcsókolni.

Újra megcsókolt, de közben ismét benyúlt a lábaim közé. Simogatni kezdte, lassan kifelé haladt, majd mikor elérte a térdem, újra visszafelé indult. Ezt csinálta még percekig, majd hátradőltem az ágyon, megfordultunk, ő került alulra.

*Draco*

Felültem. Most pontosan ugyanúgy ültünk mint azelőtt, csak most én voltam az ágyon, Harry pedig az ölemben. Elkezdte kényeztetni a lábaimat, és azt is, ami köztük van. Halk nyögésekkel nyugtáztam. Elvártam tőle, hogy visszaadja ezt az érzést. Kiszabadult nadrágjából, enyémet is lehúzta. Folytatta a simogatást, immár csak alsónadrágban. Combjaimat masszírozta, ami elmondhatatlanul jól esett. Hátradőltem, ő pedig lejjebb csúszott és puha ajkaival puszilgatta a combomat. Hangos, erős kopogás törte meg ezt az idillt. Mérgesen felálltam,  Harryt az ágy alá bújtattam, felkaptam a nadrágomat és az ajtóhoz mentem. Crack feldúltan csörtetett be. 

-Minek kell erre a fránya gyűlésre menni? Te tudod?-kérdezte. Megráztam a fejem.-Remek.-az ajtóhoz lépett és kiment. Ő legalább becsukta. Harry lassan kikúszott az ágyam alól.

-Nagyon büdös penész szag van ott.-biccentett undorodó arcot vágva az ágy alá. Megvontam a vállam. 

-És? Nem is ott szoktál megcsókolni. Hanem itt.-mutattam az ágyra. Elvigyorodott és felült, én pedig mellé. Hátradőltünk, lefeküdtünk. Nagyokat sóhajtott, pár könnycsepp hullott szemeiből.

-Hé hé hé hé!-kiáltottam. Rémülten nézett rám.-Te sírsz!

-I-igen.-dadogta.-Nem lehet ennyi. Hidd el, én már feladtam. Feladtam, hogy valaha is ennyire boldog legyek. Vége lesz, Draco. Érzem.-lelkem darabokra tört.

-Szerinted szakítani fogunk?-kérdeztem.

-Nem tudom. Őszintén fogalmam sincs. És ez annyira idegesít.-csapott a combjára. Megsimítottam az arcát.

-Nem fogunk. Istenem Harry, én nem fogom ezt túlélni.-nekem is hullani kezdtek a könnyeim.

-Mégis mit?-faggatott. 

-Hogy te itt hagysz. Kérlek, ígérd meg.-könyörögtem.

-ígérem, Draco. Ígérem.-a fejét az ölembe hajtotta, így sírtunk perceken át. Zokogtunk. Kisírtuk a fájdalmunkat. 

-Én is.-súgtam.