Vadászat (hunterxhunter [Killugon])

5. Az ebéd

Gon

Killua egy nagyon kis komfortos szobát foglalt nekünk. Az ágyak kényelmesek voltak és a kilátás is fenséges volt. Killua szinte úgy mozgott itt mintha a sajátja lenne. Mikor ezt megemlítettem neki az arca elvörösödött és elkapta a fejét.

-Igazából ez a szoba nem csak úgy lett foglalva. Ez a szoba az enyém. Csak az ágyakat változtattam meg.

-Ooo... Neked külön szobáid is vannak!?

-Csak egy pár.. A nagyobb városokban ahol dolgozni szoktam.

-Wow! Én általában az erdőben szoktam aludni vagy kis falukban ahol megvendégelnek az ott lakók. Egyszer elviszlek téged magammal hogy lásd ezek is milyen jó dolgok! Rengeteg érdekes állattal és emberrel is találkoztam meg persze hatalmas szörnyekkel. Szerintem neked is tetszene!

-Heh.. Rendben. De előtte még itt végezük ki őket. Munkánk első lépése pedig az hogy most gyors kipakoljuk a cuccainkat és elviszel ebédelni. – Killua önelégülten kidugta felém a nyelvét majd neki állt szépen elrendezni a cuccait.

Nekem csak alig volt pár dolgom. Vadász engedély, pénz, egy váltás ruha, fogkrém, fogkefe, valamiért egy szörny karom.. Killuának meg rengeteg ruha, szintén engedély, sokkal több pénz. Nem fél hogy elveszíti? Sminkek? Vagy valami kis izék... Rengeteg tisztálkodási dolog. Nem csodálom hogy több mint egy óráig pakolászott. Én is hozhattam volna több dolgot. Most nem kell attól félnem hogy valami szörny szétmarcangolja a cuccaimat.

-Kész vagyok. Mehetünk Gon!

-Áhhh!!! Végre!! Már én is nagyon éhes vagyok. Legközelebb kicsit kevesebb cuccot hozz.

-Nem ígérek semmit. – kiléptünk a kis szobánkból majd lementünk az utcára.

-Tényleg Killua mit szeretnél enni? – Gondolkodóan az égre nézett majd egy hatalmas vigyorral rám.

-Lepj meg. Hiszen úgy mond most elviszel ebédelni engem. – ezen én is elgondolkodtam.

-Mint egy randin? – Killua arca egyből vörös lett megint. Nagyon jól áll neki ahogy zavarba jön.

-Idióta! Ne mondj ilyeneket! Inkább vigyél gyorsan valahová mert éhen veszek! – Durcásan a másik irányba fordult úgy hogy ne lássam az arcát. Ettől a szívem hevesebben kezdett dobogni.

-Hmmm.... Most már felnőttek vagyunk.. Meg minden... Vadászok is vagyunk.. Szerintem megérdemelnénk valami kis éttermet. Ahol sok kaját adnak és jól öltözött pincérek vannak! Gyertya és virág az asztalon és közben még a zene is szól! Egy ilyet mindig is kiakartam próbálni! Most pedig még jobb lesz mert veled vagyok! – Elővettem a telefonom és azonnal ilyesmi helyet kerestem. A közelben pont volt valami hasonló hely. Jókat írtak róla. Ez lesz az a hely ahova elviszem Killuát! -Megvan hova viszlek! -Megfogtam a kezét és húztam magam után.

-Gon!?

-Nyugi szerintem nagyon jó lesz!

Kézen fogva húztam őt egészen az étteremig. Nem voltak sokan így egy kétszemélyes asztalt tudtam szerezni magunknak. Az ár kedvező volt és a tányér is teli volt étellel amik még finomak is voltak! Nagyon jó helyet néztem ki! A fő étel befejezése után oda jött hozzánk egy pincér.

-Fiatal urak. Esetleg hozhatunk önöknek egyet a bor specialitásunkból?

-Igen hozza nyugodtan. És kérem hozzon egyet a legfinomabb desszertből a barátomnak. – Killua ragyogó szemekkel nézett rám miután édességet rendeltem neki.

-Azonnal hozom.

-Gon! Nem kellett volna még desszertet is rendelned nekem! Ez nem volt a nyereségemben.

-Tudom. De szeretnék neked örömet okozni. Az édességet pedig szereted. – hatalmasat mosolyogtam rá amitől újra elpirult. Miért szeretem én ennyire ezt az arcát?

-Itt is volna a legjobb borunk és a legjobb desszertünk a fiatalúrnak. -letette elénk az italt és az ételt és amilyen gyorsan jött olyan hamar el is ment.

Killua szinte egyből elkezdte a rózsaszín csokis süteményt amíg én egy kicsit ittam a borból. Nagyon finom karakteres. Más mint amiket a falvakban kaptam. Azok eredetibbek voltak. De erre sem lehet semmi panaszom. Olyan érdekes felnőttként ezeket az italokat kóstolgatni. Ilyenkor érti meg igazán az ember hogy miért vannak oda ilyen sokan ezekért. Mikor Killua befejezte az evést ő is megkóstolta a bort.

-Ízletes. Nem lesz ez így kicsit drága? Nem akarom hogy ennyit fizess!

-Nem nincs ezzel semmi baj. Én hoztalak ide, és boldog vagyok annak láttán hogy jól érezted magad. Gyors igyuk meg és menjünk haza.

-Köszönöm Gon. – Halvány mosolya felperzselte az arcom. Most én pirultam el.

-Ugyan semmiség.

Gyors befejeztük az italt és el is indultunk. Persze miután csak fizettem. Kicsit tényleg drága volt egy étkezésnek. De Killua boldog így nem bánom. Már csak azt nem értem hogy a szememben ez miért felelt meg egy randinak? Beleszerettem Killuába?