Vadászat (hunterxhunter [Killugon])

17. Vég

***Három év múlva***

Killua

„Killua.. Hozzám jősz? „ Már itt van a nagy nap de még mindig alig akarom elhinni! Egy hete kérte még meg a kezem de már most házasodunk. Nem sietjük el? Mi lesz ha én fogok kinézni a leghülyébben?

-Killua?

-Áh! Alluka! – Minek kell ijesztgetni!? Egek!

-Hihi.. Nyugi bátyus. Túlságosan ideges vagy. Még a nyakkendődet sem tudtad normálisan megkötni. – Húgom elém lépett és tökéletesen megkötötte hófehér nyakkendőmet. – Nagyon jól nézel ki bátyus! Most már csak annyi a dolgod hogy megnyugszol és hozzámész Gonhoz.

-Mi van ha megtámadnak minket!? Vagy ha élesek miközben az oltárhoz megyek!

-Nem fog semmi ilyen történni! Ne legyél már ennyire hülye! – arcon vágott majd pedig egy fehér virágcsokrot nyomott a kezembe. – Na gyere induljunk! – karon fogott majd elkezdett kihúzni az öltözőmből.

-Várj Alluka! – Alluka kézzel jelzett a többieknek hogy kint vagyok és elkezdődhet az esküvő. A jelzés után pár másodperc telt el és elkezdett szólni a zene, mire észhez térhettem volna már ott voltam a fehér szőnyeg végén.
Gon ott állt az oltárnál. Gyönyörű öltönyben és kifésült hajjal. Szemei szinte ragyogtak ahogy meglátott engem és mindketten elpirultunk. Allukával elindultam az oltár felé. Most már nem izgultam annyira. Sőt! Most már nagyon boldog voltam. Nem szabad idegeskednem életem egyik legszebb napján.
Ahogy szépen lassan sétáltunk körbe néztem. Itt volt Kurapika Leorio oldalán, mögöttük rögtön Morelék, Palm, Ikalgo és Kite is. A másik oldalon ott volt Zushi és Wing mester rögtön Bisky mellett. Itt voltak még természetesen Mito sanék és még egy két ember a Bálna szigetről. Az összes régi barátunk megjelent.

Az út sokkal rövidebb volt mint ahogy azt vártam. Alluka elengedte a kezemet és oda léptem Gon elé. Megfogtuk egymás kezét és vörös arccal néztük egymást. Teljesen elmélyedtünk egymás szemeiben. Csak ismételgettük amit a pap mondott, nem rá figyeltünk hanem egymásra. Én személyesen csak egy mondatot vártam. Azt az egy bizonyos mondatot ami után Gon már tényleg a férjem lesz.

-Húzzák fel egymásra a gyűrűket. – Gon gyengéden megfogta a kezem és felhúzta ujjamra az ezüst karika gyűrűt. Ez után én is felhúztam neki a teljesen ugyan olyan gyűrűt. Ezeknek a gyűrűknek nem a külseje volt az érdekes hanem a belseje. Gonnak a gyűrű belsejébe az én nevem van vésve míg az én gyűrűmbe Goné.

-Kijelentem hogy az előttem lévő két férfi mostantól férj és férj! Most már megcsókolhatjátok egymást. – Ez a mondat amire vártam! Azonnal Gon nyakába ugrottam és megcsókoltam. Most már örökre enyém a fényem! Valóra vált a legszebb álmom!

***két nap múlva***

A Zoldyckok által fenntartott temető bejáratánál voltam. Minden egyes családtag itt nyugodott így hát Illumi is. Az egyetlen rokonom Allukán kívül aki valaha is támogatott engem Gonnal kapcsolatban. Úgy éreztem muszáj meglátogatnom ha már az esküvőmön nem lehetett ott. Elkezdtem járkálni a sírok között Illumit keresve. Nem kellett sokat mennem mire megtaláltam testvéremet. A sírra letettem a magammal hozott fehér virágokat. Miután ezt megtettem elmeséltem neki esküvőnket.

-Ha nem így alakult volna meghívtalak volna. Köszönöm bátyám. Viszlát majd a szellem világban - hátat fordítottam majd elindultam kifelé. A kapunál pedig már Gon várt rám Illumi autójával.

-Jól vagy Killua? – Férjem gynegéden megfogta a kezemet és egy gyenge csókot adott rá.

-Persze. Indulhatunk! – egy mély csókot adtam neki majd beszálltam a kocsiba.
Most már házasokként fogunk új kalandokba, vadászatokba bele vágni. Ennél többet nem is kívánhattam volna.

(A vadászat véget ért. Örülök hogy olvastátok a könyvemet, és nagyon köszönöm a sok pozitív visszajelzést. Nyugodtan írjatok le a véleményeteket a kommentekben vagy pedig privátban. Ha pedig gondoljátok nézzetek körül a profilomon hátha találtok még nektek tetsző könyvet. Talán még lesz ezzel a párral foglalkozó könyvem ahol máshogy fogom feldolgozni a storyt. Ha lesz ilyen lehet ideteszek egy ajánlót. Na de a lényeg az hogy tényleg köszönöm. Sziasztok.)