Vadászat (hunterxhunter [Killugon])

8. A nap és a hold

Killua

Kontroll alatt de kimondtam az érzéseimet Gonnak. A kis szobánkban egymás felé fordulva ülünk ágyainkon. Én a földet nézem zavaromban. Gon tekintetét érzem a bőrömön és nem tudom mit tegyek.

-Gon. Tényleg szeretsz engem? – Nem akartam beszélni de az ajkaim még is feltették ezt a kérdést.

-Igen. Beléd szerettem. – Gon mellém ült. Fejemet maga felé fordította és erős ámbár gyengéd kezét az arcomon hagyta. Hüvelykujjával lassan simogatni kezdte arcomat – Killua. Te vagy a fényem. Szeretnék veled maradni.

-Gon! A fény az te vagy! Mint a nap az égen. Én csak a sötétség vagyok. -Újra a földnek akartam szegezni a tekintetem de Gon nem hagyta. Közelebb húzott magához. Alig pár centi választott el mennyei ajkaitól.

-Ha én vagyok a nap te vagy a hold. Az éjszaka ura. – éreztem lángoló arcomat és kezdetleges könnyeimet.

-Szeretlek Gon. – Nem tudtam mást mondani. Elvesztettem az eszemet. Megszüntettem a távolságot és egy csókot adtam neki.

Mikor viszonozni kezdte úgy éreztem hogy a menyben vagyok. Csak egy egyszerű csók volt de nekem még is ez a világot jelentette. Mikor elváltunk egymástól egy ragyogó szempárral találtam szembe magamat.

-Killua. Mi akkor most egy pár vagyunk!? Ugye!? – aranyosságától el nevettem magam és kezeim közé vettem az arcát.

-Lehetek a párod? – Morcos lett.

-Ne kérdezz ilyen hülyeségeket Killua! Igen! Szeretném ha párom lennél! – még vörösebb lettem.

-Örömmel leszek a párod Gon. – Mint egy valóra vált álom. Hogy lehetek ennyire szerencsés hogy a világ legszebb fényét mától a magaménak tudhatom?

-Illumi elmenekült. Most hova fogunk menni Killua?

-Előbb utóbb újra előbukkan. Ez miatt ne aggódj. Én arra gondoltam hogy elviszlek a házamba ahol együtt élünk Allukával. Úgy is megszeretnék róla bizonyosodni hogy jól van. Holnap elindulhatunk.

-Hmm.. Oké. Akkor ezt a napot már végig pihenhetjük. – Gon átkarolt engem és velem együtt beleborult az ágyba. Mint a nagy kanál a hátamhoz támasztotta a fejét. – Így pihenhetek veled?

-Igen. – Alig tudtam beszélni zavaromban. Boldog voltam úgy mint még soha. Ilyen fenséges érzés a viszonzott szerelem? Mert ha igen. Örökre érezni szeretném.